Fiával nagyon szoros a kapcsolata
„Laci júliusban megy Földközi-tengeri hajóútra. Amikor elutaznak, mindig megkapjuk a kutyájukat és mi vigyázunk rá. A mai napig nagyon szeretetteljes a kapcsolatunk, de mindig is törekedtem rá, hogy szülőként megadjak a fiamnak mindent, amire szüksége van. A nevelésnél csak arra figyeltem, hogy érezze jól magát és legyen gyerek. Különórákra sem írattam be, azt szerettem, ha játszik, és élvezi a felhőtlen gyermekkort, viszont hamar önálló lett: középiskolában már saját magáról kezdett gondoskodni, maga fizette a nyelvóráit, én pedig megengedtem, hogy azt csinálja, amiben örömét leli. Kiegyensúlyozott, sikeres felnőtt vált belőle, úgy érzem, jó munkát végeztünk. Gyakran találkozunk, olykor ők jönnek át, máskor pedig mi látogatjuk meg őket. A férjem előző házasságából született fia, Tamás rengeteget van külföldön a családjával, így ritkábban látjuk egymást, de amikor jönnek, mindig nagy öröm. Van két édes unoka, a nyolcéves Ninus és a tizenkét éves Doni, akiket imádok.”
Évának van még egy pótunokája is, akinek szívesen süt-főz. „A szomszédunkban lakik az ötéves Rozikám, aki gyakran átjön hozzánk. Örülök, ha nálunk van, ilyenkor mindig készítek neki valami finomságot, a gyümölcsöket is nagyon szereti, ami a kertünkben terem. Szerencsére nagyon jóban vagyunk a szomszédokkal, összejárunk, és ami a legfontosabb, számíthatunk egymásra. Szeretem, ha fiatalok vesznek körül, tőlük nagy lendületet kapok. Lekopogom, jól vagyok, törekszem arra, hogy a hangulatom is mindig jó legyen, amelyhez az is hozzájárul, kik vesznek körül. Alapvetően mindenkiről a jót feltételezem, viszont, ha valakiben komolyan csalódom, számomra megszűnik létezni, ebben nagyon határozott vagyok.”
Fotó: Olajos Piroska
