A cikk eredetileg 2013-ban jelent meg a Meglepetés magazinban. Akor arról kérdeztük a színművészt, hogy mit csinált másképp, vagy éppen ugyanúgy, mint az édesapja, Károly az ő korában.
„A nyugalmat jelentette az életemben és a biztos gondolatokat. Öntudatlanul azt adta át: mindig van valami kötelessége az embernek, amit teljesíteni kell. Egy férfinak legyen mindenről véleménye, és amibe belekezd, azt fejezze is be.”
„Mindent önerőből ért el”
„Apámnak az I. világháborúban meghalt a papája, az én nagyapám. Apám akkor volt 8 éves, és családfenntartó lett. Gyermekkora nem volt, a munka lett az élete. Apám mindent magánúton, önerőből sajátított el. Először egy építési vállalkozónál dolgozott segédmunkásként, később technikus lett. A végén pedig csaknem ő vezetett egy céget.”
Négyen voltak testvérek
„Apámék négyen voltak testvérek. Nekem egy nővérem meg egy húgom van. Úgy alakult, hogy az én fiam, Ádám egyke maradt. Unokából viszont kettő is van: Bence és Enikő. A kedvenc pillanatom, ha összeül a nagy családunk!”
Nem volt táncos lábú
„Apám soha nem szólt bele a döntéseimbe, se a néptáncba, se a színművészetibe. Gyerekszínésznek is úgy választottak ki: bejöttek az osztályterembe, rám mutattak – az a gyerek ott! Mivel futballoztam, és szerettem a sportokat, a táncot is könnyen megszerettem. Jött szinte magától. A SZOT Népi Együttes szólótáncosa
lettem. A papám nem volt táncos lábú, ő inkább a zenéléshez értett.”
Mindketten alacsonyak
„Én 168 centisre nőttem, de apám nálam is alacsonyabb: mindössze 155 centi volt. Ádám túlnőtt engem a 175 centijével, de az ő fia, vagyis Bence unokám legalább 190 centi lesz, már most látszik, hogy nyúlik. A magas homlok is családi örökség: apám, én és a fiam mind korán kopaszodó típusok vagyunk.”
„Szeretett tanulni”
„Egy igazi nagy szerelme volt: a tanulás. 50 éves korában érettségizett le az esti iskolában. Később, levelező tagozaton az egyetemet is elvégezte. A bizonyítványában csupa jeles osztályzatok sorakoznak. Az örökös tanulási mániát nem örököltem, viszont az élet arra kényszerített, hogy amióta a szakmámat gyakorlom, egyfolytában tanulok.”
„Szép szóval nevelt”
„A főiskolán sok fegyelmim volt. Mikor már nagyon gyűltek, egy alkalommal azt mondta: „Gyere, üljünk le egy kávéra!” Csendben megittuk a kávét, majd megszólalt: – „Hát ez így nincs jól.” Hosszú csend következett. Majd odaintette a pincért: „Fizetek!” Ennyi volt a beszélgetés, a többit egyszerűen rám bízta…”
„Ügyes kezű ezermester volt. Szerencsére örököltem tőle a kézügyességet.”
Fotó: tv2
