Kudlik Júlia már csak elvétve ad interjút, pedig nagyon sokan lennének kíváncsiak arra, hogy hogyan él, mióta 2001-ben kirúgták a Magyar Televíziótól. Nemrég kivételt tett és egy tartalmas beszélgetésre leült Bödők Gergővel a komáromi Kikötő Polgári Szalon rendezvényen.
A beszélgetésből nem csak a teljes visszavonulás oka derül ki, hanem például az is, miért nem lett színésznő, hogyan indult a televíziós pályafutása? Mi volt a baj a hangjával? Milyen érzés volt az első bejelentkezés a televízióban? Hogyan telnek a mindennapjai, és milyen a viszonya a korával?
A beszélgetés visszanézhető a YouTube-on, de a vasarnap.com szemlézte is az egykori bemondónő legérdekesebb mondatait.
Szinte védjegyévé vált az a kellemesen búgó, andalító hang. Az igaz, hogy tizennyolc évesen a Magyar Rádióhoz azért nem vették fel, mert azt mondták, hogy ez egy negyvenéves nő hangja?
A hangom egyrészt „születési hiba”, másrészt pedig gyerekkoromban kivették a mandulámat, és a műtét során megsértették a hangszálaimat. Ezért nagyon sokáig mutáló fiúhangom volt. Később elkezdett kitisztulni. Akkor meg volt egy autóbalesetünk, egy kanyarban nekimentünk az oszlopnak, a torkommal nekiestem a csuklómnak, a fejemmel levertem a visszapillantót, és amíg néztem, hogy a férjemmel mi történt, eltörtem az orromat. A lényeg az, hogy kaptam egy gégerepedést. Ekkor már televíziós voltam. Hosszú ideig szinte naponta jártam injekciókra. Az operaház gégésze volt az orvosom, ő sem volt biztos abban, hogy valaha lesz hangom. Amikor arra kértek, hogy újra szólaljak meg, nem mertem. Ekkor jött egy ápoló, belém szúrt egy injekciós tűt, én pedig felordítottam. Kiderült, van hangom.
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
