A cikk eredetileg 2014-ben jelent meg a Meglepetés magazinban. Akkor arról kérdeztük a zenészt, hogy mit tesz másként vagy éppen ugyanúgy, mint édesapja, Heilig Márton az ő korában.
Szívesen énekelt kuplékat
„Édesapám 1907-ben született. Bőrösinasként kezdte, később a gumiipari ktsz. anyag és áruforgalmi csoportjának lett a vezetője, onnan ment nyugdíjba. Apám otthon szívesen énekelgette ifjúkora slágereit, kuplékat, sanzonokat. Hangszeren ugyan nem
játszott, de jó fülű, jó hangú ember volt, szerette
a zenét. Zenei érzékemet biztos tőle örököltem.”
„Nem volt szigorú”
„Apám sosem nevelt, hanem szeretett. Nem volt szigorú, de bizonyos dolgokhoz makacsul ragaszkodott: az alapvető udvariassági szabályokhoz, és hogy kellő tisztelettel forduljunk az emberek felé.”
„A humorát örököltem”
„Apám legértékesebb örökségének a humorát tartom. Gyuri bátyámmal igazságosan megosztozunk rajta. Kicsit csípős, szarkasztikus, de sosem bántó. Kicsi gógyi kell hozzá, hogy értsék.”
„Ő fekete, én ősz”
„Apám sovány alkatát örököltem, bár annyi idős korára, mint most én vagyok, már pocakot eresztett. Ami szintén különbség köztünk, hogy ő nem viselt bajuszt, én pedig egy-két rövidebb szünetet leszámítva, 18 éves korom óta hordok. Ezen kívül ő megőrizte a sötét hajszínét, én 64 évesen teljesen ősz vagyok.”
Mit csinálna másként?
„Apám egy évvel édesanyám váratlan halála után, 1986-ban hunyt el. Most már nagyon fáj, hogy a szüleimet nem hagytam eléggé büszkének lenni rám, ritkán hívtam el őket a koncertjeimre, fellépéseimre. Fiatalon úgy voltam, hogy minek is jönnének, hiszen nekem ez a munkám. Egy asztalos sem mutogatja a kész szekrényt a szüleinek. Ma már másként tenném. Sokkal többször kellett volna meghívni őket!”
„Apám majdnem fél évszázadon keresztül élt együtt az édesanyámmal. Két fiuk született: a bátyám, Gyuri és jómagam. Én is házasságpárti vagyok. Feleségemmel, Eszményi Viktóriával 38 éve élek házasságban. Egy fiunk született. Tamásból is zenész lett, basszusgitáros.”
Fotó: archív
