Elkényeztette az élet, de a halál meggyötörte: kibírhatatlan fájdalmak közt hunyt el Schubert Éva

Ez is érdekelhet: Először szólal meg Schubert Éva lánya, Verebes Dóra: „Anyám stílusikonnak számított”

Volt egy sajátos ars poeticája, amelyet azóta is emlegetnek. Tudniillik azt mondta:

„Minden ember és ebben nincs kivétel, szívesebben néz fiatalt, szépet, ragyogót, mint az öreget. Ez természetes is. Ezért kell az embernek meggazdagodnia minden területen. Ne az legyen az egyetlen rá jellemző dolog, hogy fiatalon csinos volt…”

Neki elhihetjük ezt, merthogy az ifjú Schubert Éva varázslatos szépség volt. Nőies, izgalmas és már-már kacér. A szemei megigézték a férfiakat, a kisugárzása, a tehetsége hatott a nézőkre. Élmény volt nézni a játékát – élmény volt nézni a természetes szépségét.

Sokáig eszébe se jutott, hogy színésznő legyen

A budapesti, polgári családba született Schubert Évának sokáig eszébe sem jutott, hogy színész legyen. Annak ellenére sem, hogy a felmenői között akadt ismert színész, méghozzá Szuper Károly, a legendás vándorszínész. Inkább érdekelték a nyelvek, a művészettörténet, a néprajz és a filozófia. Ezt hozta otthonról, hiszen az édesapja nyolc nyelven beszélő polihisztor volt, s az édesanyja is művelt, nagyvilági asszony. Nem mellékesen Kölcsey Ferencet is távoli rokonának tudhatta…

Aztán egy nap kitalálta, hogy ő bizony francia–latin szakos tanár lesz. Szinte hibátlanul beszélt már ifjúként is németül, és megtanult angolul is a francia és a latin mellett. Aztán jött a csavar, vagy inkább valamiféle ihlet, ami egészen más irányba terelte az életét. Felvételizett az egyetemre, hogy megvalósítsa az álmait, csakhogy nem vették fel. 1949-et írtunk, és akkoriban már nem nézték jó szemmel, ha valaki az Angolkisasszonyoknál tanul…

Gépíróból lett színésznő

Merthogy ez volt az indok a sikertelen felvételkor. Így aztán a nagybetűs élet úgy kezdődött el Schubert Éva számára, hogy gépíróként helyezkedett el. De többre vágyott és talán ezért is vállalt társadalmi munkát – kultúrfelelős lett.

Aztán a sors megajándékozta egy váratlan pillanattal: áramszünet lett és valamilyen belső sugallatra felugrott a színpadra a kultúrműsor szünetében és hosszú perceken át produkálta magát, de úgy, hogy a közönség végigkacagta a rögtönzött előadást. Naná, hogy mindenki arra biztatta, hogy jelentkezzen a színművészetire. És így is tett, s azonnal felvették a Színművészeti Főiskola esti tagozatára, ami számára is meglepetés volt, hiszen ott sem titkolta, hogy a katolikus szerzetesrend iskolájában tanult.

Imádta, ha hatással van a közönségre

Mindig a maximumra törekedett, annyi energiája volt, és olyan éhséggel falta a kultúrát, hogy később elvégezte már ismert színészként az ELTE magyar–történelem–esztétika szakát. Több mint harminc filmben játszott. Szerepelt a Csodacsatárban, a Vőlegény nyolckor érkezikben, a Don Juan legutolsó kalandjában.

Ő volt a legendás Abigél egyik tanárnője, és miatta is sokan nézték a kilencvenes években a Szomszédokat. De a gyerekek is ismerhették a hangját, a Frakk a macskák réme című rajzfilmben az ő hangján szólalt meg Lukrécia, az egyik macska. Azt is tudni lehet, előbb vették fel Schubert Éva hangját és ez alapján rajzolták meg Lukrécia karakterét.

Teljes életút

Schubert Éva élete végén rendkívül súlyos betegséggel küzdött. A hirtelen jelentkező csontritkulás előbb kerekesszékbe kényszerítette, majd kibírhatatlan fájdalmakkal gyötörte. Az életszeretetére jellemző, hogy így, kiszolgáltatva, testi-lelki kínok közepette is azt mondta:

„Egészséges vagyok barátaim, egészséges a magam módján.”

A szűnni nem akaró kínok közepette is rendszeresen fogadott vendégeket, sőt, még a tanítást sem hagyta abba. S közben csak kevesen tudták, hogy min megy keresztül.

Aztán egy hajnalon elaludt – és elmúlt minden fájdalom. S elmúlt az élet is… Schubert Éva 86 esztendősen hunyt el. Két férje szerette őt a rajongókon kívül. Előbb Zolnay Pál rendező, akivel még főiskolás korában házasodott össze, majd jött Verebes Károly színész, és ebből a kapcsolatból született Dóra nevű lányuk, aki restaurátor lett.

Forrás: Újságmúzeum
Fotó: Fortepan/Erdei Katalin, Fortepan/Révész György