Ha volt valaki, aki nevettetni született, az Lorán Lenke volt. Aki egyszer látta őt színpadon, biztosan soha nem felejti a páratlan mimikájáú és szikrázó életkedvét. Ő nem egyszerűen színésznő volt: ő a kabaré nagyasszonya, a magyar humor utolsó klasszikus alakja, akit generációk szerettek és tiszteltek – írta az Újságmúzeum.
Korán kezdte
Már egészen kislányként színpadon állt, első szerepe Ámor volt a Tannhäuserben, 1935-ben. A színház iránti szeretete életre szóló szenvedély volt. Tanulmányait Makay Margit stúdiójában kezdte, majd olyan neves színházakban játszott, mint a Művész Színház, a Petőfi Színház, a Vidám Színpad vagy az Operettszínház. Ám az igazi otthona a Mikroszkóp Színpad lett, ahová újra és újra visszatért.
Ez is érdekelhet:
A Mikroszkóp királynője
A Mikroszkóp Színpadnál nemcsak színészként, hanem intézményként is jelen volt. Verebes István, az akkori igazgató így fogalmazott
„Ebben a színházban én vagyok az igazgató, de egy ember azt csinál itt, amit akar, és őt úgy hívják: Lorán Lenke.”
A közönség imádta, a kollégák rajongtak érte. Előadás után rendszeresen a Komédiásba mentek, ahol Lenke mindig a társaság középpontja volt. Társalgás, humor, sikk – ő volt a megtestesült budapesti úrinő, aki belül is ragyogott.
Nem csak színésznő, igazi nő volt
Lorán Lenke magánélete mindig visszafogott, elegáns volt. Első házassága Lemhényi Dezső olimpiai bajnok vízilabdázóval hamar véget ért, de barátságban váltak el. Sokáig egyedül élt, méltósággal, tartással. Majd később megérkezett az igazi társ: Kozák László, akivel boldog, harmonikus évtizedeket töltöttek együtt.
A férje halála után visszahúzódott, de továbbra is része maradt a színházi világnak. Amikor már mozdulni is alig tudott, kollégái trónszékben vitték fel a színpadra. Amikor az utcára sem tudott kimenni, távcsővel figyelte a Mikroszkóp Színpad kijáratát, és számolta, mennyien voltak aznap az előadáson.
Akkor is fényt vitt mások életébe, amikor a sajátja már alig pislákolt: Lorán Lenke élete volt a színpad
Színpad volt az élete – egészen a legvégéig
90 évig élt, utolsó időszakában már betegeskedett, de soha nem veszítette el a tartását. Kórházba kerülése után már nem fogadott látogatókat – nem akarta, hogy bárki így, kiszolgáltatottan lássa. Aki őt ismerte, tudta: Lorán Lenke mindig teljes pompában, mosollyal, kisminkelve, piros körmökkel jelent meg. Ez volt az ő védjegye. És ez volt az ő öröksége is.
Mi maradt utána?
Egy élet, amely a derűről, az életerőről és a közönség iránti szeretetről szólt. Egy színésznő, aki sosem állt be a sorba, de mindig ott volt, ahol kellett: a színpadon, a nézők szívében, a humor élvonalában. Lorán Lenke nemcsak egy korszak szimbóluma volt, hanem a nevetés művésze, aki még akkor is fényt vitt mások életébe, amikor a sajátja már alig pislákolt.
Fotó: RTL
