Érdekli az asztrológia?
Dolly: Nagyon régen, a gimnáziumi osztálytársaimmal izgatottan vártuk hétről hétre, hogy megjelenjen az újságban a horoszkóp. Tévéműsor keretében találkoztam már csillagfejtővel, és a közelmúltban elkészíttettem a személyes képletemet is.
Volt már déja vu élménye?
Dolly: Igen, többször fordult elő az életemben, hogy valahol először jártam, mégis minden ismerős volt. Például Ausztráliában, Sydney-ben koncert előtt elvittek bennünket hajókázni és várost nézni. Az óceán partjához közel volt egy arborétum, ahol állatok is szabadon mászkáltak. Elindultam egy ösvényen, mert tudtam, hogy az út végén van egy házikó, amelyet szerettem volna megnézni. Velem tartottak a vendéglátóink, és kérdezték, honnan tudom, hogy beljebb tényleg van egy kis ház, hiszen nem volt erre vonatkozóan semmiféle leírás vagy más utalás a térképen.
Az út végén valóban ott állt egy terméskővel megépített kis ház, amelyben senki sem lakott, csak ehhez az arborétumhoz tartozott. A mai napig rejtély a számomra, honnan tudtam, hogy ott áll az épület. Talán egy előző életbeli emlékből…
Ezek alapján elmondható, hogy hisz a reinkarnációban?
Dolly: Azt vallom, nem csak egyszer élünk. Azért születünk, hogy tanuljunk, tapasztaljunk. Meggyőződésem, hogy meghatározott feladatokkal, előre eltervezett helyre és körülmények közé érkezünk. Olyan emberekkel találkozunk, akikkel dolgunk van. Ha a feladatunkat jól oldjuk meg, akkor valószínűleg nem kell „osztályt ismételnünk”, újraszületnünk.
Ezt olvastad már?
Mi a véleménye a gondolat teremtő erejéről?
Dolly: Hiszek benne. Mivel vizuális típus vagyok, el tudom képzelni képszerűen magam előtt, amire vágyakozom, és ez általában meg is valósul. Nagyon szerettem volna Wanda Jacksonnal találkozni. Mert amióta meghallottam őt, azóta a rajongója voltam. Aztán a sors úgy hozta, hogy 1992-ben nemcsak, hogy találkoztam vele, hanem együtt töltöttünk tíz csodás napot Magyarországon. Készítettünk egy nagylemezt is, valamint együtt léptünk fel a Hősök terén, egy nagy koncerten.
Ez is érdekelhet: Édesapja halálának másnapján is koncertezett Dolly
Milyenek a megérzései? Gondolom, Ikrek jegyűként nehéz ezekre hallgatni?
Dolly: Tökéletesek a megérzéseim, amelyekre életem során egyszer nem hallgattam, és meg is bántam. Az egyik télen, amikor még valóban kemény fagyok voltak, és nagy hő esett, koncertsorozatra indultunk a zenekarral. Ennek kapcsán kellemetlen érzés kerített hatalmába. Nem akartam vezetni, ám a kollégák rábeszéltek, hogy mivel nekem van a legkényelmesebb autóm, mégiscsak menjünk, mert nem lesz gond. Az előadássorozat harmadik napján a ködben, a friss hóban, jégbordás úton, Pécs környékén egy lejegesedett útszakaszon megpördült a kocsim, és a szalagkorlátnak ütköztünk.
Az autó ugyan megnyomódott, de szerencsére nekünk nem lett semmi bajunk. Akkor, ott megfogadtam, hogy mindig hallgatni fogok arra, amit az ösztöneim súgnak.
Babonás?
Dolly: Már nem vagyok babonás. Még általános iskolás koromban mondta az osztálytársam, mindig ügyeljek arra, hogy jobb lábbal lépjek le reggelente az ágyról, mert ellenkező esetben csupa rossz dolog fog történni velem. Ennek annyira a hatása alá kerültem, hogy már-már betegesen ügyeltem arra, hogy jobb lábbal keljek. Aztán egyszer nem figyeltem és bal lábbal léptem le a parkettára, ám nem történt semmiféle rettenetes dolog. Azóta nem vagyok babonás.
Mi a véleménye az angyalokról?
Dolly: Hiszem, hogy vannak a láthatatlan világban segítőink. Kerültem már olyan helyzetbe, amelyet angyali védelem hiányában nem éltem volna túl. Vagy említhetném azt az esetet, amikor még általános iskolás voltam, és osztálykiránduláson várlátogatásra került sor. Hirtelen síri csend lett, amikor kiálltam a romos várfal szélére. Senki sem mert megmukkanni, nehogy leomoljon alattam a fal.
Volt az életében olyan helyzet, amely logikával nem magyarázható?
Dolly: Igen. Már indulásra készek voltunk, amikor a stúdióból telefonáltak, hogy az egyik dal szövege hiányzik. Gyorsan leültem az asztalhoz és mintha vezették volna a kezem: a szöveg pillanatok alatt nemcsak hogy készen volt, hanem egyetlen javításra sem került sor, mert tökéletes lett. Ez volt a nagysikerű Ave Maria című dalunk.
Szokott imádkozni?
Dolly: Igen, és nem felejtem el megköszönni a Teremtőnek mindazt, amit kaptam tőle.
Ez is érdekelhet: Halász Judit: „Imádkozni kell mindennap, hogy ma ne felejtsek”
Fotó: RTL
