Miből gondolja, hogy az énekesi karriert bevonzotta?
Keresztes Ildikó: A járvány miatti karanténban sokat gondolkodom a múlton. Nézem a hollywoodi sztárok életéről készült filmeket, és hirtelen az jutott eszembe, hogy gyermekként, otthon, Erdélyben szintén ezeket néztem a tévében. Annyira nem akartam hétköznapi ember lenni, és annyira vágytam a sztárságra, hogy biztos vagyok benne, ezt bevonzottam az életembe.
Azóta is gyakorolja a vonzás törvényét?
K. I.: Inkább a pozitív gondolkodást alkalmazom. De ennek a jelentőségére is akkor jöttem rá, amikor már elmúltam negyven éves. Ahogy az ember bölcsebbé válik, úgy tudja egyre jobban a nem evilági dolgokat működtetni. Már nem hagyom, hogy egy rossz gondolat eluralkodjon rajtam, és beledöngöljön a földbe. Inkább kinyitom neki a folyosó másik ajtaját, és kitessékelem.
Az Erdélyből származó emberekre azt mondják, hogy a misztikában járatosak, hiszen Erdélyt is misztika lengi körül.
K.I.: Igen, ez így van, Erdély tényleg misztikus hely. Nagyon sokat köszönhetek Erdélynek, és az idő múlásával, egyre jobban vonzódom újra a szülőföldemhez. Furcsa mód az erdélyi havasokban és a tenger végtelenségében érzek valami egészen különös, megfoghatatlan erőt, amelyről úgy gondolom, ezekhez valamiféle nem evilági kötődésem van. Ha létezik előző élet, akkor biztos, hogy nekem a havasokhoz és a tengerhez közöm volt. Minden évben igyekszem egyszer eljutni a tengerhez. Amikor leülök a végtelen víz elé, és hallgatom a morajlását, vagy az egekbe törő hegyeket nézem, a csönd a lelkemig hatol. Ilyenkor furcsa érzés fog el, valamiféle vágyódás.
Nem tudom szavakba önteni az érzést, de amikor eljövök, akkor sírhatnékom támad. Ha meghalok, akkor vagy a tengerbe vagy Erdélyben egy fenyőfa alatt szeretném, hogy elszórnák a hamvaimat.
Déja vu érzése volt már?
K. I.: Igen, méghozzá a templomokban. Azt gondolom, hogy nem véletlenül hívnak Keresztesnek. Nagyon szeretem a templomokat, vagy az iszlám országokban a mecseteket. Például Törökországban, amikor beléptem a mecset udvarára, szinte megcsapott a „történelem szaga”. Voltam Mongóliában egy működő láma kolostorban, ahol a „gyomrom emlékezett”, ahogy beléptem, hirtelen összeugrott. Megfordult a fejemben, ha szakítanék valamikor a show-biznisszel, akkor 180 fokos fordulatot kellene tennem, ami nem esne nehezemre, és olyan dolgokkal foglalkozni, amiknek valamilyen közük van az ezotériához.
Ez is érdekelhet: Keresztes Ildikó: „Tudom, hogy kevesebb idő van előttem, mint amennyi mögöttem”
Hisz a sorsszerűségben?
K. I.: Igen, úgy vélem, mindenkinek meg van írva a sorsa. Biztosan létezik valamilyen forgatókönyv. ami szerint éljük az életünket, járjuk a saját utunkat. Amiben feneketlen mélységek és nagy magasságok nyílnak meg. A mélypontokat nehéz elfogadni, de ha ezek a nehéz időszakok nem lennének, akkor talán nem tudnánk igazán értékelni a jót sem. Hiszem, ha valaki letér a saját útjáról, akkor azt a sors „visszapofozza”.
Ez önnel is megesett?
K. I.: Igen. Amikor megtörtént a balesetem, azonnal tudtam, hogy ez figyelmeztetés: nem jó irányba haladok, nem a karmikus utamat járom. Utólag visszagondolva, már láttam azokat a jeleket, amelyet a sors a baleset előtt küldött, de akkor nem vettem észre. Így aztán egy drasztikusabb figyelmeztetésre volt szükség, de azért olyanra, amelyből fel tudok állni.
Mi a véleménye az angyalokról?
Az angyalokról a szeretet és a segítőkészség jut eszembe. Szoktam kérni tőlük, és amire vágyom, azt meg is kapom. Hiszek abban, hogy engem a Jóisten is szeret, és a kettő együtt megóv a nagyobb tragédiáktól.
Van olyan tárgy, aminek misztikus jelentőséget tulajdonít?
K. I.: Nem vagyok babonás, de abban hiszek, hogy vannak tárgyak, amelyek erővel bírnak. A táskámban van egy hegyikristály és egy Csíksomlyón vásárolt kis rózsafűzért. A hegyikristályokról úgy tartják, megvéd a démonoktól, a betegségektől és energiát ad. A rózsafüzérről pedig úgy gondolom, hogy általa a Teremtő velem van. Ezek a tárgyak jó hatással vannak a biztonságérzetemre.
Járt már jósnál vagy asztrológusnál?
K. I.: Igen, de csalódtam bennük, mert nem jött be, amit ígértek. De igazság szerint félős vagyok, rájöttem, hogy nem szeretném tudni a jövőmet, mert biztos, hogy a vonzás törvényének értelmében állandóan ezen pörögne az agyam, és magamhoz vonzanám azokat dolgokat is, amelyek negatívak. Ezért úgy vélem, jobb, ha a jövőm titokban marad, és amit a sors meg akar éltetni velem, azon úgysem tudok változtatni. De nem is akarok, mert biztos, hogy a fejlődésemhez szükség van rájuk.
Ez is érdekelhet
Fél a haláltól?
K. I.: Félek az ismeretlentől. Ezért szorongással tölt el, ha a túlvilágra gondolok. Ám ahogy telnek az évek, úgy készítem fel magamat módszeresen az elmúlás bekövetkeztére. Már nem rettegek úgy, mint korábban, és fel tudom dolgozni a szeretteimnek az elvesztését is.
Talán ez az oka annak, hogy többször gondolok a reinkarnációra, jó lenne, ha nem csak ez az egy életünk lenne. Ha újra lehetőséget kapnánk arra, hogy élhessünk, és ismét együtt legyünk azokkal, akiket szeretünk.
Ez is érdekelhet: Keresztes Ildikó: 15 éve nem felejti X-Faktoros sérelmét
Fotó: TV2
