Kassai Ilona 1928. július 8-án született Szegeden, Hiller Ilona néven. A Rákosi-korszakban azonban sokan félreolvasták nevét „Hitler Ilonának”, ezért kérte, hogy megtarthassa első férje, Kassai János operaénekes nevét, amit válásuk után is viselt. Ez a döntés nemcsak praktikus volt, hanem jól tükrözte azt a tudatosságot és érzékenységet, amellyel saját pályáját és megjelenését formálta.
A gyakorlat volt az ő mestere
Színészi tanulmányait Lehotay Árpád színiiskolájában kezdte, mesterei között volt Abonyi Tivadar, Hegedűs Tibor és Rajz János. 1949-ben rövid időre felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, de hamar a gyakorlatot választotta: még abban az évben az Állami Bányász Színházhoz szerződött.
1951-től alapító tagja lett a Faluszínháznak, amely később Állami Déryné Színház néven működött. 1976-tól az Arany János Színház társulatának tagja volt. Színpadi szerepei között megtaláljuk Melindát (Bánk bán), Antigonét (Szophoklész), Desdemonát (Othello), Lady Milfordot (Ármány és szerelem), valamint Vizynét (Édes Anna). Modern darabokban is emlékezetes alakításokat nyújtott, például az Acélmagnóliákban Clairee Belcherként vagy A pillangók szabadokban Mrs. Bakerként.
A legfiatalabb díjazott volt
1961-ben Jászai Mari-díjat, 1963-ban pedig Kossuth-díjat kapott – utóbbit még 35 éves kora előtt, így sokáig ő volt a legfiatalabb női díjazott. Életművét később a SzíDoSz Életműdíjjal és a Bujtor István-díjjal is elismerték.
Szinkronszínészként is generációk ismerték: az ő hangján szólalt meg magyarul Maggie Smith Minerva McGalagonyként a Harry Potter-filmekben, de Elizabeth Taylor és Sophia Loren magyar hangjaként is emlékezetes maradt.
A televíziós nézők számára Terikeként vált ismertté a Szomszédok című sorozatban, ahol természetes játékával és karakterformálásával sokak szívébe belopta magát.
Magánéletében négy házasságot kötött, negyedik férje Zana József színész volt, közös gyermekük Zana Zoltán, azaz Ganxsta Zolee.
Mindig csak szépen beszélt Zana Józsefről
Zana Józsefről a válás után is szeretettel és tisztelettel beszélt.
„Józsi mindig a férjem maradt, én legalábbis úgy tekintettem rá. Nem csak azért, mert van egy közös gyerekünk, hanem mert nagyon jó barátok voltunk. Nem telt el úgy nap, hogy ne hívott volna föl telefonon, vagy ne jött volna át” – mondta egy interjúban. A színész halála 2020-ban mélyen megrázta:
„Az élet ilyen kegyetlen, elvett egy embert, aki mindig vidám volt, viccelődött és imádott élni. Nagyon megrázott a halála, főleg a fiam, Zoli viselte rosszul.”
Kassai Ilona több mint hét évtizeden át szolgálta a magyar kultúrát. Munkássága, szakmai alázata és karakteres jelenléte örökre része marad a magyar színháztörténetnek.
Élete utolsó évei
A színésznő élete utolsó éveit saját kérésére egy idősek otthonában töltötte, ahol egy húsz év körüli ápolófiút is kinézett magának – legalábbis ezzel ugratta mindig a fiát. Akkor már hosszú ideje eltűnt a színpadról és semmilyen megjelenést nem vállalt, kollégánk is hosszas keresés után talált csak rá. A Meglepetésnek 2023. februárjában még nyilatkozott, akkor azt mondta:
„Nem tudtam már magamat ellátni, és a magány is gyötört. Ha az ember magas életkort él meg, szinte mindig magára marad, hiszen az egykori barátok, kollégák rendszerint előbb távoznak az élők sorából. Nem akarok a fiam terhére lenni. Van neki elég dolga, még rólam is gondoskodjon? Ezért döntöttem úgy, ha kapok egy saját szobát, és a mobiltelefonomat is magammal hozhatom, akkor jobb itt nekem, mint egyedül a saját lakásomban.”
Ez is érdekelhet
Százéves koráig szeretett volna élni
Ilona számára szinte örömünnep volt, amikor a fia és az akkor 15 éves unokája, Zoé meglátogatta a gondozóházban.
„Zolikám nagyon elfoglalt, sok fellépése van, nem várhatom el, hogy mindennap eljöjjön hozzám. Arra gondoltam, hogy a rózsadombi ingatlanát eladhatná, és az én angyalföldi lakásomba költözhetne, mert azt nem adtuk el, ott áll üresen, és csak pár utcányira van a gondozóháztól, és akkor gyakrabban tudna meglátogatni.
A karácsonyt együtt töltöttük. A gimnazista unokám, Zoé is itt volt. Korábban azt mondta, hogy színésznő szeretne lenni. Én örülnék neki. Azt már nem ígérem, hogy az első színpadra lépését megérem, de most úgy gondolom, 100 éves koromig szeretnék élni.”
Három év hiányzott csak, hogy a vágya teljesüljön… Nyugodjon békében!
Fotó: Pintér Márta, tv2
