Amikor úgy 15 évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni az aktív, egészséges idősödés témájával, volt, aki megkérdezte: „És mondd, Judit, miért örülsz annak, hogy öregszel?” „Már hogyne örülnék, hiszen amíg öregszem, addig itt vagyok, élek!” Persze én sem tapsikoltam a szaporodó ráncoknak, kilóknak, de kétségbe sem estem az öregedés külső jeleitől. Szép lassan rájöttem, életünknek ebben a korszakában már nem az a fontos, hogy „szépek” legyünk, sokkal fontosabb az, ami a szívünkben, lelkünkben, no és a fejünkben van. Ebben az elfogadásban talán az is szerepet játszott, hogy mindig a természet közelében éltem, láttam, hogy egy elvetett magocska kikel, kivirágzik, pompázik, aztán elhervad, visszakerül a földbe. De mit is szeretek életemnek ebben a korszakában? A végtelen szabadságot. Soha életemben nem voltam ilyen szabad. Gondoljuk csak végig az életünket! Megszületünk, kicsi gyerekek vagyunk, és valaki – a szüleink – mindig megmondja, mit csináljunk, együnk, aludjunk, játsszunk… Aztán bekerülünk az iskolarendszerbe, ott is valaki – a tanító néni, a tanár bácsi, a professzor – rendelkezik az időnk jó részével. Majd belépünk a munka világába, a legtöbben alkalmazottak leszünk. No, ott aztán tényleg valaki más rendelkezik az időnkkel: ezt meg kell csinálod, nem téged léptetünk elő, most más kap prémiumot, nem mehetsz haza, ma túlórázol. És elérkeznek a nyugdíjas évek, és akkor végre senki nem mondja meg, mivel kell kitölteni a napunk 24 óráját.
Én például nagyon szeretem a lustálkodós reggeleket. Amikor kedvemre olvashatok, teázhatok, nem kell az órát néznem. Minden nap megengedhetem magamnak a „luxust”, hogy elmegyek 5-6 km-t gyalogolni. És igen, azt is én dönthetem el, hogy még dolgozom-e, vagy sem. Én úgy döntöttem, idősödve is aktívan akarok élni, aminek része az is, hogy dolgozom. Mindig örömmel kelek útra, jólesik, hogy várják az előadásaimat. Hiszen tudom, sokan merítenek erőt, energiát a velem való találkozásból, mint ahogy én is lendületet kapok a továbbiakhoz. Lelkesen készítem beszélgetős műsoraimat, és örülök, hogy megoszthatom az élettapasztalataimat a Meglepetés olvasóival. Kedves Kortársaim, élvezzük bátran ezt a szabadságot!
Szeretettel: Judit
Endrei Judit további cikkeit ide kattintva olvashatja.
