Három különböző élet és három fontos sorsfordulópont: Mautner Zsófi annak idején sikeres brüsszeli diplomata állását hagyta el, hogy elinduljon az álmai után. Gianni a honvágyát leküzdve országot váltott azért, hogy megismertesse a magyarokkal Itália igazi ízeit, Fördős Zének pedig a 2008-as gazdasági válság tett be – mindenét elveszítette, és főnixmadárként újjászületett a hazai gasztronómiában. Egyetértenek abban, hogy a mostani gazdasági helyzet szintén egy olyan időszak, amit összekapaszkodva túlélhetünk. Sőt, közben és utána lehetőségek tárháza nyílik majd meg előttünk.
Tegnap Giannival készült interjúnk is megjelent ebben a témában, holnap pedig Mautner Zsófi mondja el az ő életreceptjeit.
Fördős Zé: „Hús nélkül is van étel”
A mai napig terápiás hatással van rá a főzés és a gasztronómia, az ételek szeretete.
„Nálam mindig hangulathoz készül a kaja. Ha sportolás előtt állok, vagy komoly fizikai igénybevételnek vagyok kitéve, akkor kalóriadús étel kerül a tányérra, ha átfáztam, bármelyik hétköznap este felteszek egy jó húslevest, és megint más kerül az asztalra, ha a családom jön, vagy a barátaim” – árulja el Fördős Zé, aki immár huszonöt éve dolgozik a vendéglátásban a szeretteivel együtt, korábbi vállalkozásuk a 2008-as válság idején ment tönkre. Akkor és ott lehúzhatták volna a rolót, de úgy döntöttek, inkább előremenekülnek.
„Nálunk újraindítást hozott az akkori válság, aminek szerintem előnye, hogy a nem jó struktúrájú dolgok megszűntek. Ez szörnyen hangzik, tudom, de a dolgozók esélyt kaptak arra, hogy megszabaduljanak a rendszertől, amit mi rosszul építettünk fel – fogalmaz önkritikusan. – Persze, akkor mi is csak a drámát láttuk, és azt, hogy tönkrementünk, nincs pénzünk, most akkor hogyan tovább? A kényszer vitt rá, hogy édesapámmal és az öcsémmel elkezdtük gyártani az első gasztrovideókat. Ezek szinte az első perctől sikeressé váltak, hamar felfigyelt ránk a sajtó és a szponzorok is. A kényszerpályából hirtelen sikertörténet lett. Azóta is azt elemezzük, hogyan úszhatjuk meg, hogy amikor jól mennek a dolgok, ne kényelmesedjünk el. Hiszen a rendben lankad a kreativitás, amit a túlélés ösztöne táplál. A titok szerintem az, hogy maradj lelkes vadász akkor is, ha otthon tele a hűtőd, és ne engedd el azért a kreatív ötleteket, mert már mindened megvan. A kényelem miatt sokszor elvész az éberség, a válságban azonban két választásunk van: nyomjuk, vagy végünk. Hiszem, hogy az extrém helyzetekben új utakra lelhetünk és fejlődhetünk, hiszen ez nálunk már megtörtént. Ezért sem félek a jövőtől, mert már voltam bajban, és az élet visszaigazolta, hogy képes vagyok az újrakezdésre.”
Fördős Zé szerint sokat tehetünk a családi kassza megkíméléséért, ha átalakítjuk az étkezési szokásainkat. „Itthon van egy nem túl szerencsés, elterjedt nézet, miszerint amiben nincs hús, az nem is étel. Pedig egy rizs-, köles-, bulgur- vagy csicseriborsó-alapú, tartalmas egytálétel, saláta is magában hordozza azokat a tápanyagokat, amikre szükségünk van. A hús irreálisan drága, és a túlzásba vitt fogyasztása nem tesz jót a szervezetnek. Szembe kell nézni ezzel, és visszatérni a régi szemlélethez, miszerint a hús a vasárnapi ebéd vagy az ünnepi vacsora része, és tudatosítani magunkban, attól, hogy nem eszünk annyi állati eredetű kaját, még nem leszünk szegényebbek, pusztán hozzájárulunk a fenntartható világhoz.”
Kiemelt kép: Csibi Szilvia
