Tudományosan is bebizonyított tény, hogy a zene, minden más művészeti formához hasonlóan, hatással van az érzelmeinkre: képes megváltoztatni a hangulatunkat, illetve az aktuális energiaszintünket. Éppen ezért mindenképpen érdemes használni, hogy azáltal jobban érezzük magunkat. Harsányi Kata tanácsadó szakpszichológus segítségével megfejtjük, hogyan alkalmazhatjuk a mindennapi életünkben.
Eltereli a figyelmet a szorongásról
- A zenehallgatás segít közelebb kerülni az érzelmeinkhez, ami kifejezetten előnyös a mentális jóllét megőrzéséhez. Azt is mondhatnánk, hogy gyógyír a magányra. Szakértők szerint, akik játszanak valamilyen hangszeren, kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak lesznek. Hiszen a zenével kifejezhetik, megélhetik a pozitív és negatív érzéseiket, és ezáltal könnyebben meg is tudnak birkózni ezekkel. Éppen ezért az egyedül élőknek mindenképpen ajánlott a zeneterápia. De nemcsak a hangszeres zenélés segít, ha nincs kedvünk, tehetségünk, lehetőségünk hangszeren játszani, az is csodaszer lehet a magányosság érzése ellen, ha énekelünk.
- Nemcsak az önmagunkkal való kapcsolódást, hanem a társainkhoz való kötődést is erősítheti a zene. „Gondoljunk csak a kamaszokra, akik kedvenc bandáik, zenei stílusuk alapján választanak barátokat. Gyakorlatilag az, hogy milyen zeneszámokat hallgatunk, elmondja, kik vagyunk. Ráadásul, megismerve a másik lejátszási listáját, róla is kapok egy képet” – mondja Kata.
- Emellett a zene segíti a fókuszváltást is. Különösen a kedvenc dalainkat hallgatva élhetjük meg, hogy mennyire „beszippant” minket, a figyelmünket képes teljesen elterelni, ami például a szorongás kezelésének egy hatékony eszköze lehet.
A koraszülöttek légzését stabilizálja
Nem lehet meghatározni, hogy kire milyen hatással van a zene, de az biztos, hogy egészen kicsi korunktól kezdve segíthet nekünk. Több vizsgálat folyt már például kórházak koraszülöttosztályán, és szakemberek azt tapasztalták, hogy a csellóval játszott dallamok hatására az apróságok szívverése, illetve légzése stabilizálódott. A tanulmányok igazolták, hogy a zene csökkenti a csecsemőhalandóság arányát. Azok a gyerekek pedig, akik több zenét hallgatnak magzatkoruk óta – függetlenül attól, hogy ez klasszikus mű zenelejátszóról vagy az édesanyjuk hangja –, intelligensebbek lesznek. A muzsika továbbá fejleszti a koncentrálóképességüket, aminek nagy hasznát veszik az iskolában, ráadásul nyugodtabbá, kreatívabbá válnak és jobban terhelhetők is.
Növeli a munkahelyi teljesítményt
Amennyiben kedveljük az adott stílust, pozitív érzelmeket fog generálni bennünk (erőt ad, lelkesít, megnyugtat). A popzene például serkenti a munkakedvet. Amerikai pszichológusok egy kísérletben három héten keresztül figyelték egy bank dolgozóit, miközben slágerekre dolgoztak. A dallamos, gyors ritmus hatására a munkatársak teljesítménye 20%-kal emelkedett. Természetesen, ha a munka nagy koncentrációt igényel, akkor zavaró lehet a zene, ezt mindenkinek magának kell éreznie. De sport közben biztosan ad egy extra erőt, ha motiváló zeneszámokat hallgatunk.
„Ugyanakkor ne feledjük, hogy ha nem szeretjük az adott dalt, akkor inkább negatív irányba mozdul el a hangulatunk. Idegesíteni fog minket, türelmetlenné válhatunk. Ha tudjuk, hogy milyen hatást szeretnénk elérni, akkor annak megfelelően érdemes stílust választani. Például a megnyugváshoz a rock kevésbé ajánlott, szemben egy lassabb klasszikus vagy indie darabbal. Amennyiben pedig szimplán csak szórakozásra vágyunk, válasszuk a kedvenceinket” – javasolja a szakember.
A zeneterápiát otthon is tudjuk alkalmazni
- Szakértőnk, Harsányi Kata a komplex művészetterápiás eszköztár részeként szívesen alkalmaz zeneterápiás elemeket. Ennek alapvetően két formája van, az aktív és a passzív.
- A passzív forma, amikor befogadjuk a zenét. Vagyis pusztán hallgatjuk azt, miközben megfigyeljük a saját testi és érzelmi változásainkat. Természetesen a zenehallgatás kiegészülhet egyéb technikákkal, például rajzolással, tánccal, mozgással is. A lényeg, hogy az illető kapcsolódjon a benne keletkező érzésekhez és gondolatokhoz. Kata azt mondja, hogy ez a forma azok számára ajánlott, akik még csak ismerkednek a terápiás formákkal, vagy nincsenek mentális képességeik csúcsán, például idegrendszeri problémával küzdenek, vagy demensek.
- AZ aktív forma ezzel szemben az önismeretről, önmagunk kifejezéséről szól. Egy zeneterápiás foglalkozáson a résztvevők nemcsak hangszereken játszanak, vagy énekelnek, hanem más eszközökkel (például a testükkel – tapsolás; kagylókkal, kavicsokkal stb.) is adhatnak ki hangokat, kreálhatnak dallamot. Az önkifejezés mellett ez az élmény az egymásra hangolódást is segíti, miközben megadja a közös alkotás felemelő érzését.
- „Otthon bátran alkalmazhatjuk mindkét formát, ha szeretnénk az érzelmeinket a felszínre hozni, illetve szabályozni. Ha idegesek vagyunk, érdemes lassabb, megnyugtató zenét hallgatni, míg ha fáradtnak, enerváltnak érezzük magunkat, akkor a pörgősebb számok fogják elérni a kívánt hatást. A csoportos élményért természetesen érdemes inkább szakember által vezetett workshopra vagy zeneterápiás csoportba látogatni” – mondja a szakember.
Horkolás ellen
Az észak-ausztrál őslakosok fúvós hangszere, a didzseridu a történészek szerint csaknem 40 ezer éve létezik. A törzsi életben igen sokoldalúan alkalmazták: a sámánok meditatív állapotba kerültek általa, de használták orvoslásra és kommunikációs eszközként is. Tudományos kutatások bizonyították, a didzseridu hangja nyugtató és gyógyító hatású. Ráadásul állítólag, aki megtanul rajta játszani, az egy életre megszabadulhat a horkolástól.
Szöveg: Kovács Vera
Fotó: Adobestock
