Címlapsztori Sztár

Ma 40 éves az István, a király: miért lett négy részes, kinek nem felelt meg Varga Miklós, hogy kaphatott szerepet Nagy Feró?

Az ősbemutatót 1983. augusztus 18-án tartották a Városligetben. Akkor a hét előadást 120 ezer ember látta. A darabot kiadták lemezen és kazettán is, minden második háztartásban megvolt. Miben rejlett a varázslat?

Finoman szólva sem harangozták be a premiert a korabeli lapok, a Népszabadság például egy sort sem írt róla. A kiadott jegyeken ráadásul más helyszín szerepelt, mert az utolsó előtti pillanatban megváltoztatták azt, ehhez képest tízezer ember mégis odatalált a Városligetbe az István, a király ősbemutatójára egy kellemes, balzsamos estén.

Félóráig tapsoltak tízezren

Senki sem tudta, mire számíthat, és biztosan sokakat megleptek az olyan áthallásos dalrészletek, mint a „Kárpátok gyűrűjéből szállj fel, szabad madár” vagy az „Árpád szabad népe nem tűr meg idegen zabolát”. Ne feledjük, idehaza még szovjet csapatok állomásoztak, a Kremlben pedig az a Jurij Andropov volt a kommunista párt főtitkára, aki 1956-ban Budapesten volt nagykövet, és nagy szerepe volt a forradalom leverésében. És augusztus 20-án sem Szent Istvánt ünnepeltük még, hanem a szovjet mintára elfogadott alkotmányt. A zene, a dalszövegek, a koreográfia, a látvány, úgy ahogyan van az egész rockopera azonban olyan sikert aratott, hogy a tömeg, mely még a fákról is lógott, elénekelte a Himnuszt, és félóráig tapsolt. Tény, hogy talán az Egri csillagok című filmet leszámítva semmilyen történelmi eseményünket feldolgozó film, sorozat, tévéalkotás vagy zenemű egészen a mai napig nem tudta megközelíteni az István, a király rockopera sikerét.

Pelsőczy László és Sára Bernadett

Miért éppen négy részből áll?

Az ötlet valamikor a hetvenes évek elején fogalmazódott meg a szerzőpáros, Bródy János és Szörényi Levente fejében, mégpedig Boldizsár Miklósnak, a rockopera alapját képező Ezredforduló című, István uralkodását feldolgozó, de be nem mutatott drámája alapján. Több ok miatt azonban váratott magára az ősbemutató. Egyrészt felbomlott az Illés, majd létrejött a Fonográf, az együttesváltás miatt csúszott a terv. Másrészt a rendszernek is enyhülnie kellett. De a dalok készültek, a szöveg formálódott.

„A darabot úgy írtuk, hogy tekintettel voltunk a hanghordozóra is: azért lett négy része a rockoperának, mert a dupla nagylemeznek négy oldala van” – mesélte Szörényi.

Bródy János, Szörényi Levente, Deák Bill Gyula és Nagy Feró a 32. “születésnapon”

Ebben az időben mutatták be a Jézus Krisztus Szupersztárt, e sikeren fellelkesülve a Budapest Filmstúdió vezetője, Nemeskürty István irodalomtörténész 1983 elején felvetette, hogy Szörényiék Szent István királyról készült alkotását filmesítsék meg.

„Valójában két téma merült fel: egyrészt az ezredforduló, a kereszténység felvétele, István, Koppány és az utódlás, másrészt Attila és a hunok története” – avatott be később Bródy a kulisszatitkokba. Az István történetét választották, de sem a Filmfőigazgatóság, sem a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat nem hitt a produkcióban. Nemeskürty ekkor találta ki, hogy a film alapját egy színpadi előadás képezze. Erre már igent mondtak.

Királydomb lett a szánkózódombból

Először a Népstadionban próbáltak, utána az óbudai amfiteátrumban. Már a plakátokat és a jegyeket is kinyomtatták a helyszínnel, amikor a műemlékvédelem az ősi falak érdekében, miszerint a hang rombolta volna azokat, elzavarta őket, írta Koltay Gábor az István, a király 1983–2008 című emlékkönyvében. Így jutottak el a városligeti szánkózódombhoz, melyet az ősbemutató után a pestiek Királydombnak neveztek el, ma pedig már a hivatalos neve is ez. Az alkotók célja még mindig a film volt, így az előadásokra filmes stábot is szerződtettek. Az operatőr Andor Tamás ötlete volt, hogy a színészek a dombokon játsszanak, a közönség pedig lentről lássa őket. A  koreográfus Novák „Tata” Ferencnek is tetszett, hogy a kétszáz naptáncos a domboldalon ropja majd.

Vikidál Gyula, mint Koppány

Ha majd harminc év múlva is

Óriási dolog volt, hogy Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos színészek mellett az akkori lázadó, már-már rendszerellenes rockerek, Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Victor Máté is kapott főszerepet. Egy szó, mint száz, a rockopera elsöprő siker lett, nem csoda, hogy a kiadott kazettákat és lemezeket egy idő után már csak pult alól lehetett megszerezni. Végül a film is elkészült, hiszen négy előadáson dolgozott a Koltay Gábor rendező vezette stáb is. Az alkotás 1984-ben jött ki, és több millióan láttak a mozikban.

Azóta sokszor és sokan próbálták megfejteni, hogy mi lehet a darab sikerének titka. Bródy János szerint: „Ebben a rockoperában súlyosan benne van a magyar történelem egyik legfájóbb konfliktusa, ezért attól félek, hogy ez a darab minden időben aktuális. Számomra a haza és a haladás fogalmának örök szembenállásáról, egymásnak feszüléséről szól… Sokat dicsérték már akkor, de én azt mondtam, ha majd harminc év múlva is emlékeznek rá, akkor elhiszem.” Nos, eltelt negyven év, és az István, a király, melyet számos alkalommal feldolgoztak Csíksomlyótól a Szegedi Szabadtéri Játékokig, a Budapesti Operettszínháztól iskolai előadásokig, még mindig alapmű.

Nagy Feró: Visszakapta az útlevelét

Hatalmas szenzáció volt a nemzet csótányának szereplése Laborcként, akit nem sokkal korábban polgárpukkasztó megnyilvánulásai miatt a szakma is kizárt köreiből, és a rendőrség is betiltotta együttesét, a Beatricét. Ennek ellenére sikerült szerepet kapnia, sőt még a büntetésként bevont útlevelét is visszakapta, ugyanis az egyik bemutatót megnézte az akkori belügyminiszter is, aki gratulált a szereplőknek. Köztük Ferónak is, aki elég merészen megkérdezte, visszakaphatná-e az útlevelét. Néhány napon belül megkapta az úti okmányát.

Vikidál Gyula: Jó történelem-lecke volt

Koppányt alakította az énekes, aki ezt mondta a rockoperáról: „Az egész darab többek között arra volt jó, hogy a különböző félrevezető történelemleckék, a különböző agyonmanipulált politikai ideológiák után végre valamiféle őszinte, átélhető nemzettudata legyen annak a néhány tízezer embernek, aki ott könnyekre fakadva egyféle katarzisban föloldódott.” Az akkori kritikusok agyondicsérték azt a jelenetet, amikor a mű végén a felnégyelést szimbolikus képpel, a táncosok által négyfelé szakított véres lepellel jelenítették meg, a középen lépkedő Koppánnyal.

Varga Miklós: Nem bíztak benne

Varga Miklós neve mára összeforrt István szerepével, pedig az ősbemutatón még csak a hangját adta Pelsőczy László néma játékához. Vargát a játékhoz, Pelsőczyt az énekléshez nem tartották akkor még elég jónak, így összegyúrták a két művészt. „Függetlenül attól, hogy óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy bekerülhettem ebbe a darabba, a szívem mélyén mégis nagy csalódás ért” – írta az Egy hang Európa szívéből című életrajzában Varga, majd egy interjúban így beszélt az érzéseiről. „Egy ilyen műben benne lenni hangban is csodálatos élmény. Az István, a király születésekor még senki nem tudta, hogy mekkora dolog lesz belőle. Amikor felkértek rá, tehetségem szerint elénekeltem úgy, ahogy a legjobbnak gondoltam. A sors érdekes fintora, hogy Koltay Gábor, a film rendezője, aki nem ismert, és így nem bízott abban, hogy el tudom játszani a szerepet, utána az általa rendezett szinte minden zenés darab főszerepére engem kért fel, úgyhogy bőségesen rehabilitált.”

Szöveg: Szabó Csaba

Fotó: Olajos Piroska, Mti, Archív, Fortepan/Urban Tamás