Nagyon gyakran megtalálja Trokán Annát mostanában a kérdés, hogy nem depressziós-e, nem bolondul-e bele az otthonlétbe, tekintve, hogy mindig is nagyon foglalkoztatott színésznő volt, most pedig elsősorban családanya. Ilyenkor nevetve feleli: „Dehogy őrülök bele! A kisfiam, Karesz egy csoda, aki napról napra valami új dologgal kápráztat el. Minél több időt szeretnék vele tölteni, amíg csak lehet.” Persze attól, hogy Anna édesanya lett, még forog tovább a föld. Olyannyira, hogy a kisbabája alig egy hónapos volt, amikor a színésznőt megtalálta egy felkérés. „Azt mondták, februárban lesz a bemutatója a Bernarda Alba háza című drámának, Czeizel Gábor rendezésében, és szeretnék, ha az édesanyám, Papadimitriu Athina és én játszanánk a főszerepeket – meséli Anna. – Akkor nagy vagányan azt mondtam, persze, örömmel vállalom, de később majdnem lemondtam, mert rengeteget vívódtam magamban, megérett-e már a helyzet arra, hogy napközben, egy néhány órás próba erejéig elváljak a kisbabámtól. Szerencsére végül sikerült úgy kialakítani a körülményeket, hogy Karesz végig ott lehessen míg dolgozom, az öltözőben játszik vele az apukája vagy a bébiszitter. Mivel még mindig szoptatom, nagyon fontos volt, hogy a közelemben lehessen, csak így vállalhattam el ezt a munkát. Igazából hamarabb talált rám a lehetőség, mintsem megfogalmazódott volna bennem, hogy újra színpadon szeretnék állni. Ám nagyon érdekelt ez a nehéz női sorsokkal terhes történet, és az is különleges kihívás, hogy édesanyámmal játszhatok. A jelenléte megnyugtat. Próbák után gyakran feljön, és olyankor önfeledten unokázik. Édesapám is nagyon örült Karesz érkezésének, bár ő Szombathelyen van, ezért ritkábban tudunk találkozni. Ő majd az évad végeztével nyáron, a Balatonon unokázhatja ki magát.”
„Igazi véglényt alakítottam”
Annát a napokban érte az örömhír, hogy őt is jelölték az idei Magyar Filmdíjra a legjobb női mellékszereplő kategóriában a Szeretföld című filmben nyújtott alakításáért. „Nagyon meglepődtem – mondja. – Azonnal hívtam a páromat, és elmeséltem neki, hogy mit szól hozzá: épp egy olyan film miatt kaptam a jelölést, amelyben nagyon megküzdöttem a szerep megformálásával. Ugyanis egy igazi véglényt alakítottam, egy rettentően gonosz nőszemélyt, aki egy kisgyereket kínzott. Később, a vásznon látva, önmagam sem tudtam megítélni, elég jó voltam-e, de nagyon örülök annak, hogy ezek szerint mások így gondolták. Nem számít, végül én kapom-e a díjat vagy sem, büszkeség egy mezőnyben lenni Kováts Adéllal és Békés Italával.” A színésznő azt élvezi, hogy az elmúlt hónapban a párjával és a kisbabájukkal valahogy nagyon civillé vált az élete. „Leszámítva, hogy bejárok a Spirit Színházba próbálni, abból állnak a mindennapjaim, hogy babázok, kutyát sétáltatok, főzök, mosok, takarítok, és nagyon élvezem, hogy sok év után végre lelassultabb életet élhetek” – árulja el Anna.
Kutyájuk féltékeny a kisfiukra
Az első unokának a Trokán családban természetesen mindenki nagyon örült, egyet kivéve: Annáék örökbe fogadott kiskutyája vegyes érzelmekkel fogadta az új jövevényt. „Boló kezdetben nagyon féltékeny volt Kareszra, miután hazahoztuk a babát, érezhetően kifordult önmagából – mondja Anna. – Pedig a kisfiunk első perctől imádta, az első lény, akire életében rámosolygott, Boló kutya volt, aki mostanra már barátkozik vele, de azért a mai napig távolságtartással kezeli. Kérdés, hogy meddig tudja! Karesz ugyanis a napokban mászni kezdett, és körbe-körbe üldözi a kutyust a lakásban. Remélem, azért ez nem lesz az életükben mindig egyoldalú szerelem” – nevet a színésznő, majd hozzáteszi: egyetlen dolgot visel a kisbabás létben nehezen, méghozzá az állandósult fáradtságot. „Az alvással voltak és vannak is küzdelmeink. Rosszul viselem a kialvatlanságot, ami miatt feszült vagyok, és egy ponton túl elszakad a cérna, kiborulok, de aztán persze kezdem az egészet elölről. A párommal egyelőre taktikázunk, hogy egyszerre minél hosszabban aludjon a babánk. Felváltva kelünk hozzá éjjel, mikor melyikünknek van ereje. Egy biztos, a kisgyerekes szülőket a jóisten extra erővel ruházza fel, mert meggyőződésem: ha nem lenne itt ez a kis boldogságcsomag, ennyi alvás mellett már nem is élnék” – mondja mosolyogva Anna, majd ölébe veszi a kisfiát.
A szomorú darabok megviselik
Anna azt meséli, ami a szakmát illeti, nagyon örülne már egy vígjátéknak, mert az utóbbi években sok volt az életében a drámai alakítás. „A mostani próbafolyamat is rendesen megviseli a lelkemet, tekintve, hogy a szerepem szerint meghalok, és közvetve épp az anyám öl meg, aki, mivel Athina a partnerem, a való életben is az anyám. Ez nem könnyű helyzet, amit persze a rengeteg szakmai tapasztalatának köszönhetően, ahogy látom, édesanyám sokkal jobban kezel, mint én” — vélekedik Anna. A Bernarda Alba háza című darab bemutatója február 21-én volt a Spirit Színházban.
