A színésznő ikrei, Bálint és Emília már 28 évesek, az első házasságából születtek.
„A fiam azóta közgazdász lett, a lányom pedig színésznőnek készül a Marosvásárhelyi Egyetemen. Tehetséges művész, de nem játszottunk még együtt. Talán egy napon erre is sor kerül majd…”
Nagyon örül, hogy megint babázhat
A fájdalmas veszteség óta Anna már nem tervez hosszú távra. „Tamás a példa arra, hogy felesleges előre gondolkodni, hiszen az életünk bármelyik pillanatban váratlanul véget érhet, így is éltünk meg minden boldog pillanatot együtt. Nélküle is a jelennek próbálok örülni, a mindennapokban megtalálni a szépet. Egy héttel ezelőtt megszületett az első unokám, Janka. Határtalanul boldog vagyok, hogy nagymama lettem. Vágyom arra, hogy minél többet jelen lehessek az unokám életében. Nagyon örülök, hogy 28 év után ismét babázhatok. Amikor az unokámra nézek, újra tudok mosolyogni.”
Három éve gyászol, szülinapot sem tartott
A színházban jelenleg hét darab látható, de Anna csak kettőben játszik. „Nem akarok olyan vezető lenni, aki magának osztja ki az összes főszerepet. Teljesnek érzem a pályámat, nincs hiányérzetem. Hagyom a színészeket érvényesülni, és örülök, hogy a tehetséges kollégáim lehetőséget kaphatnak. De kétségtelen, hogy számomra színpadon lenni most lelkileg is terápia. Az Ölelj át! egy nevetős-sírós, léleksimogató történet, rengeteg humorral és küzdelemmel az újrakezdésért. Egy kicsit magamra ismerek benne, hiszen nekem is újra kellett építenem az életemet, hatalmas veszteséget feldolgozva” – mondja.
A zárkózott, szerény színésznő a hatvanadik születésnapján sem vágyott látványos köszöntésre. „Megkértem a kollégáimat, hogy ne csináljunk nagy ügyet a születésnapomból. Mégis úgy érezték, hogy szeretnének meglepni egy kedves ajándékkal. A Vidám Színpad logójából egy szép medált csináltattak egy nyaklánccal, ami igazán megható ajándék volt számomra. A fiam sem hagyta annyiban a kerek évfordulót. Annak idején Tamással sokszor nyaraltunk Olaszországban, mindketten imádtunk ott lenni. Bálinttól azt kértem, menjünk le kocsival a kikötővárosba, Triesztbe, igyunk meg egy jó kávét és lógassuk bele a lábunkat a tengerbe. A fiammal és az akkor még várandós menyemmel olyan jól éreztük magunkat, hogy egy éjszakára kint maradtunk” – meséli Anna.
Fotó: Ambrus Marcsi