„Anitával már akkor tudtuk, hogy együtt szeretnénk megöregedni, így semmi akadályát nem láttuk annak, hogy Hanna megérkezzen – meséli Pápai Joci. – Tudtuk, bármilyen nehézség is jön szembe, mi megküzdünk vele, különösen így, hogy itt van ez a csöppség, aki a kapcsolatunk koronája. Manapság sokan várnak a gyermekvállalással, míg nincs meg a kellő egzisztencia, miközben elmegy mellettük az élet. Hannát nem várta gyönyörű, rózsaszín babaszoba, viszont végtelen szeretettel fogadtuk őt. Amikor pedig a régi időkről beszélgetünk vele, azt mondja, ő sosem érezte a szegénységet.”
Szegénységben éltek, de szeretetben
A kis Hanna nem volt követelőző gyerek. Boldog volt egy apró cukorkával is, amit az édesanyja vett neki a bolti bevásárlások alkalmával. „Persze beszéltem a szüleimnek a vágyott dolgokról, hogy mi mindent szeretnék, de tudtam türelmesen várni – kapcsolódik be a beszélgetésbe Hanna. – A szüleim a lehetőségeikhez mérten mindent megadtak nekem, és nem egyszer előfordult, hogy a ruha, amit szerettem volna, de épp akkor nem volt rá pénzünk, egyszer csak ott várt az ágyamon, amikor hazaérkeztem az iskolából. Nem emlékszem nélkülözésre, csak arra, hogy anya és apa rengeteget játszott és beszélgetett velem.”
„Sok mindent elrontottam az életemben, de arra büszke vagyok, hogy a gyereknevelést jól csináltam. Kevés terület van, ahol elégedett vagyok magammal, de ez az, ahol igen” – árulja el az énekes.
Gyógypedagógusnak tanul
„Jelenleg gyógypedagógia szakon tanulok, de nagyon érdekel a logopédia is, a jövőmet egyelőre a civil pályán képzelem el. Persze megadom az esélyt, hogy egyszer a zenében is kiteljesedjek, és tudom, ha emellett döntök, édesapám lesz az egyik legfontosabb támogatóm” – meséli a fiatal lány, aki apukája szerint mindig is érettebb volt a koránál.
„Olyan bölcsesség árad belőle, hogy szerintem már csecsemőként is felnőtt volt, és azért érkezett a családunkba, hogy vigyázzon ránk” – mondja Pápai Joci.
Fotó: Schumy Csaba
