Minden párkapcsolatunkban az egyéniségünknek más és más színe ragyog fel. Hogy melyik, az attól is függ, ki az, aki velünk él. A legjobb, ha az új kapcsolatban kinyílunk, ha a szerelem testileg-lelkileg egyaránt épít bennünket, és egy szebb élet felé sodor. Érdemes azonban vigyáznunk az azonosulással! Vannak, akik hajlamosak a kedvesüket a saját elképzelésüknek megfelelően formálni, a teljes behódolás csak nagy ritkán hoz hosszan tartó harmóniát.
Csak az enyém, más ne nézze!
„Ha valaki át akarja formálni a kedvesét, annak az egyik gyakori oka a féltékenység – mondja Gyimesi Andi, párkapcsolat-terapeuta. – A férfiak jó része büszke arra, ha csinos a szerelme, de rettentően zavarja, ha az imádott nőt más is észreveszi szoknyában, szép sminkkel, ragyogóan. Elvben elutasítják ezt a tényt, de ha a kedvesük elmegy kikapcsolódni a barátnőivel, hisztit csapnak, a nő pedig legközelebb nem megy el, nem vesz fel szoknyát, mert nem akar újabb konfliktust otthon. És itt a pont, amikor már fel is adott valamit abból, aki ő valójában, s amiért őt a férfi kapcsolatuk hajnalán megszerette.” Szakértőnk szerint igen beszédes lehet, ha kedvesünk a külsőnket szeretné megváltoztatni. Andi találkozott már olyan esettel, amikor a nő egészen elvesztette az önbizalmát, mert a párja gyakorlatilag mindent szeretett volna megváltoztatni rajta: zavarta, hogy nem elég hosszú a haja, nem elég nagy a melle, nem elég vékony, túl nagy az orra, és emiatt folyamatos lelki terrornak tette ki.
„Ha a kedvesünk a külsőnkön kifogásol valamit, érdemes megfontolni, van-e egyáltalán keresnivalónk mellette – mondja Andrea. – Hiszen ha képes a hibáinkra fokuszálni, ahelyett, hogy a szerelemtől tökéletesnek látna bennünket, akkor olyan érzelmi problémája van, ami indokolatlanná teszi a kapcsolatot.”
Szolgalelkűek kényszere
Egy erős, önmagával és a saját értékeivel tisztában lévő személyiség ilyen próbálkozásokkor vagy szembeszegül, vagy szakít azzal, akinek ő nem jó úgy, ahogy van. De nagyon sok az önbizalomhiánnyal élő nő és férfi, akik a párjukat használják mércének. „Van a behódoló típus, aki mindent képes megtenni a másik boldogságáért, akkor is, ha az ütközik az értékrendjével, az ízlésével – mondja szakértőnk. – A végtelenségig képes idomulni a másikhoz, a kívánságait lesi, folyamatos megfelelési kényszer az élete. Ettől gyakran az sem érzi jól magát, akit ilyen szinten kiszolgálnak. Könnyen lehet, hogy épp a társ szolgalelkűsége lesz az, ami kiűzi a másikat a kapcsolatból, hogy inspirálóbb, vibrálóbb közeg után nézzen, ahol néma csönd helyett várja ugyan némi tányércsapkodás, de legalább nem fásul bele az elkényeztetettség unalmába.”
Sajnos hallani szélsőséges esetekről is: ha valaki árnyéka egykori önmagának egy szerelemben, akkor rendre külső segítségre szorul.
Menekülni, míg lehet!
„Sajnos vannak sorsrontó szerelmek is – véli Andrea. – Láttam már olyat, hogyan lett egy sikeres, egészséges, rendezett körülmények között élő emberből remegő roncs egy párkapcsolat hatására. Ha párunk, akit szívből szeretünk, s akinek a boldogságáért mindent megtennénk, meg akar, és meg is tud bennünket változtatni, annak végzetes következményei is lehetnek. Észre sem vesszük, és elindulunk a lejtőn anyagilag, érzelmileg, erkölcsileg egyaránt. Ezt a folyamatot nehéz észrevenni, ha a részesei vagyunk, legtöbbször külső szemlélő hívja fel a figyelmünket arra, hogy drámaian megváltoztunk, mégpedig rossz irányba. Árulkodó jel lehet, ha nem szívesen járunk korábban szeretett munkahelyünkre, ha elkoptak a barátaink, ha hiányzik belőlünk a motiváltság, ha feladtuk a kedvenc tevékenységeinket, mert azokat nem szívlelte a párunk. Ilyenkor a kapcsolatból menekülni kell, míg nem késő.”
Tesztelje!
Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket, és válaszoljunk őszintén!
● Úgy öltözünk, ahogy nekünk tetszik, vagy ahogyan a párunknak?
● Gyakran mondunk le programot, mert neki nem tetszik?
● Tett már becsmérlő megjegyzést a külsőnkre?
● Rendszeresen találkozunk a barátainkkal?
● Vita során merünk-e vele szemben véleményt alkotni?
● Többet kritizál, mint dicsér?
Fotó: istock
