1. Születés után: adjunk neki biztonságot
A kisbaba világrajövetelekor minden nagyon új és idegen a számára. Az anyaméh melegsége után fázik, a beszűrődő hangok immár felerősödnek, zavaró fény veszi körbe. Biztonságát az anya testmelege és közelsége adja, és ez később sincs másként az első időszakban. Egyedül édesanyja jelenti a csecsemő világát, rajta keresztül történik a környezet megismerése. Ezért nagyon fontos, hogy az anya miként válaszol gyereke szükségleteire. A baba az első időkben minden igényét csakis sírással tudja jelezni. Elterjedt tévhit, hogy a csecsemőt nyugodtan lehet sírni hagyni, úgy erősödik a tüdeje, és legalább megtanulja, hogy nem szabad hisztizni. Azon túl, hogy több stresszhormon termelődik azon babák szervezetében, akiket nem vigasztalnak ebben a nagyon érzékeny időszakban, ők később is nehezebben nyugtatják meg magukat. Kevésbé lesznek képesek uralkodni az indulataikon, sőt, ez a hatás később kapcsolataikban is megmutatkozhat.
2. Az első pár évben: ne siettessük
A szülőket általában nagyon érdekli, vajon megfelelő ritmusban fejlődik-e a gyerekük. Főként az első gyereknél több az ezzel kapcsolatos aggodalom, amikor még kevesebb a szülők tapasztalata. Azon túl, hogy vannak készségek, amelyeknek adott időszakban kell kifejlődniük (például egy bizonyos kor után nem megy az anyanyelv elsajátítása), a babák eltérő tempóban érhetnek bizonyos mérföldkövekhez. Nem érdemes mások gyerekeihez viszonyítani a miénket, figyelni a fórumokat, hogy ki hol tart, és a gyerekre is nyomást gyakorolni. A szobatisztaság erőltetése később is feszültséget okozhat. A gyerekek kis felfedezők, ebben az időszakban különösen intenzíven, az összes érzékszervükkel ismerkednek a világgal, ami lassúsággal, ügyetlenkedéssel járhat, fontos, hogy ezt elfogadjuk. Természetes, hogy a reggeli rohanásban nem szeretnénk 20 percet várni, hogy magától kösse be a cipőjét, de figyeljünk rá, hogy általában hagyjunk időt a tanulásra, a tapasztalatszerzésre.
3. Az óvodában: dicsérjük
A biztatás, az elismerés minden életszakaszban nagyon fontos, és kicsi korban is mélyen meg tudnak ragadni a gyerekek fejében bizonyos becsmérlő, kritikus mondatok. Ezek akár egy életen át megmaradhatnak, később is befolyásolva az önbecsülésüket. Sok szülő tart attól, hogy „túldicséri” a gyerekét, amitől az nagyképű lesz. Ez szinte lehetetlen, a dicséret építi a gyerek önbizalmát, nem kell attól félni, hogy ez idővel visszaüt. A kritizálással, a másokhoz való hasonlítgatással több kárt tehetünk. Talán alábecsüljük a negatív megjegyzések erejét, de a gyerekek nagyon befogadóak erre, ráadásul a szüleiknek szeretnének a leginkább megfelelni. A mi véleményünk kulcsfontosságú, ne fukarkodjunk tehát a dicsérő szavakkal!
4. Az iskolában: jöhet a tehetséggondozás
Az oktatási rendszer és a legtöbb iskola működése kis teret enged csak annak, hogy minden gyerek kibontakoztathassa azt, amiben igazán jó. Pedig minden gyerek ügyes valamiben! A legtöbb intézményben az az elvárás, hogy adott tárgyakból mindenki egységesen teljesítsen megfelelően, és aki erre nem feltétlenül könnyen képes, könnyen bekerül a rossz tanuló skatulyába. Ez pedig nagy töréssel járhat, hiszen a gyerek elhiszi magáról, hogy ő semmiben sem jó, amiben csak tovább erősítik a rossz jegyek. Pedig lehet, hogy fantasztikusan kreatív kisfilmet készítene, ha lenne rá lehetősége, vagy gitáron improvizálna, ha hangszer kerülne a kezébe. Talán kiderül, hogy miben ügyes, talán sohasem – ebben óriási szerepe lehet a szülőnek. Figyeljük a gyereket, és fektessünk arra hangsúlyt, amiben úgy látjuk, van tehetsége. Ehhez szükség lehet arra, hogy hobbitevékenységek, különórák széles körét megismerhesse, kipróbálhassa, hogy számára és számunkra is kiderüljön, milyen területen érdemes őt különösen támogatni. Ha a gyerekünk nem jól teljesít a tanulásban, érdeklődhetünk olyan alternatív oktatási rendszerű iskolákról, akik módszereiknél fogva nagyobb odafigyelést fordítanak a gyerek erőforrásaira, kiaknázható képességeire.
5. Kamaszkorban: segítsük a pályaválasztásban
Ebben az időszakban a legfontosabb kérdés:
„ki vagyok én?”. A fiatal lázasan keresi önmagát, és előtérbe kerül az is, mivel akar foglalkozni később. Sok szülő számára a diploma fontos elvárás, de kérdés, hogy a gyerek ebben a korban megtalálja-e azt a területet, amibe érdemes éveket fektetnie a felsőoktatásban. Alapos mérlegelés híján gyakran vagy követi a szülő által kitaposott ösvényt, vagy választ valamilyen szakot, ami később nem biztos, hogy illeszkedik az érdeklődéséhez. Szintén sok a kevésbé konkrét elképzelés, vágy bizonyos hivatásokkal kapcsolatban, de csak később derül ki, hogy ezek pontosan milyen feladatokkal, napi rutinnal járnak. Kérdezzük a terveiről, sokat segítünk, ha ismerünk valakit, aki az általa választott szakmában dolgozik, és meg tudunk szervezni vele egy beszélgetést. Így időben kiderülhet, a gyakorlatban is úgy néz-e ki a munka, ahogyan
ő elképzelte.
