Címlapsztori Konyha Sztár

Kilencévesen ragadott először fakanalat Dévai Nagy Kamilla: családi recepteket osztott meg az énekesnő

Az énekesnő remek szakács hírében áll, 1983-ban bekerült a Zenei ki mit főz? című kiadványba, ami a kor egyik legszínesebb és legérdekesebb gasztronómiai kötete volt.

Nehéz ma elképzelni, amikor egy jónevű szakács (séf!) egyben szinte híresség is és maga ad ki szakácskönyveket, hogy 1983-ban készült egy Zenei ki mit főz? című kiadvány, ami a kor legnagyobb művészeinek legtitkosabb receptjeit gyűjtötte össze.

Koós János kedvenc receptjei is helyet kaptak a kiadványban, így például a tárkonyos báránylevese is, amit tárkonyecet tesz pikánssá. És Antal Imre sem tétlenkedett, hiszen ő a suhantott levese receptjét osztotta meg az olvasókkal.

Dévai Nagy Kamilla, Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, előadóművész, tanár, érdemes művész, a Krónikás Zenede alapító igazgatója rögtön hat receptet is megosztott az olvasókkal. Az ételek mellé nem mindig járt szépen beállított, színes-szagos ételfotó, még így is nagy szeretettel forgatta a közönség.

Dévai Nagy Kamilla előszava 1983-ból:

Mivel édesanyám otthon volt, nem járt el dolgozni, már pici korom óta ott lábatlankodtam körülötte a konyhában. Igaz, nem „dúlt” bennem mosogatási vágy, de „kotyvasztani” igen szerettem.

Kilenc évesen kellett először a főzési tudományban helyt állnom. Édesanyám világ életében olyan egészséges volt, hogy tüsszenteni sem nagyon szokott, de azon a télen valahogy ágynak esett. Leverte a láz a lábáról, s csak az ágyból diktálta a „hadműveletet”. Rakott krumplit készítettem, s biza sokszor fordultam, ki-be a konyhából, amíg elkészült. De eljött a nagy pillanat, ott gőzölgött a pityóka az asztalon, s azt hiszem, tán nemcsak a szeretet segített lenyelni a falatokat. Ez a siker aztán lökést adott, s még ambiciózusabban vetettem magam a főzés, az ízek rejtelmeibe.

Most itt küldök mutatóba egy pár receptet. Remélem, ízleni fog, tessék, fogyasszák jó egészséggel!

A Zenei ki mit főz? 1983-ban készült. A címlapon Gregor József

Borított vagy rakott káposzta

Nem tudom erdélyi mivoltomat megtagadni, így most egy sajátos, kitűnő erdélyi étel következik:

Egy lábos, egy kanálnyi zsírba késhegynyi apróra vágott hagymát teszünk, ha megpirult, a vágott savanyú káposztát beletesszük és egy óráig jól megpároljuk. Másik lábosban rizst párolunk zsírban, ahhoz is kevés hagymát adva, sós vízzel feleresztjük, a léhez Vegetát és kevés őrölt borsot adunk és megvárjuk, amíg a rizs puha lesz, Közben apróra vágott sertéshúst is pirítunk.

Mikor mindezzel megvagyunk, kellő nagyságú lábosba a következőképpen rakjuk össze: egy rend káposzta, erre 2-3 kanál friss tejföl, egy rend rizs, erre is tejföl, újra káposzta, aztán az apró hús, újra káposzta és minden rendre kevés tejföl. Ekkor sütőbe tesszük egy órára, míg a tejföl elsül benne. Ehhez lehet sütni fiatal disznóhúst vagy kolbászt a tetejére, amelyet tálaláskor csinosan elrendezünk.

A következő kis galuskákkal szokták körülrakni: egy zsemlét igen apró kockára vágunk, zsírban megpirítjuk, hozzáadunk sót, borsot, egy késhegynyi egészen apróra vágott hagymát és zöldpetrezselymet, egy két ujjnyi darab friss szalonnát, ezt is igen apróra vagdaljuk, 2 egész tojást és annyi lisztet, hogy jól összetartsa. Ezt jól megsózott vízben megfőzzük és azonnal a tál köré rakjuk.

Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Szöveg: Zenei ki mit főz? – Muzsikus szakácskönyv