Kerek születésnapot ünnepelt április 3-án a világhírű etológus és főemlőskutató, akit sokan a női David Attenboroughként is emlegetnek. Főleg a csimpánzokkal kapcsolatos kutatásai és ismeretterjesztő tevékenysége nyert meg rengeteg embert a természetvédelemnek. Goodall jó ideje valóságos legenda, a magánéletéről azonban kevesebbet hallottunk eddig, pedig az sem volt éppen unalmas.
Hogy az 1934-ben Londonban született Jane érdeklődése az emberszabású majmok felé fordul, az már egészen kicsi korában eldőlt. Még nem volt kétéves, amikor a szokásos plüssmackó helyett egy élethű játékcsimpánzt kapott az apukájától, amit Jubilee-nek neveztek el a londoni állatkertben született csimpánzkölyök után. „Anyám barátai el voltak hűlve a fura játéktól, és biztosak voltak benne, hogy halálra rémülök tőle. De pont az ellenkezője történt, annyira odavoltam érte, hogy ez lobbantotta fel bennem az állatok iránti szenvedélyes szeretetet” – emlékezett vissza Goodall, aki azt is elárulta, hogy az egykori játékmajom máig ott ül londoni otthonában a kredencen.
Örömmel lett volna Tarzan Jane-je
Világéletében nagyon érdekelték az Afrikában élő állatok, és imádta például a Tarzan-történeteket – mindig is úgy gondolta, hogy ő lett volna a dzsungelben élő főhős számára az igazi Jane. Így rendkívül lelkes volt, amikor 1957-ben alkalma nyílt meglátogatni egy barátja farmját Kenyában. Itt dőlt el aztán végleg a sorsa, amikor barátja tanácsára felhívta a híres kenyai régészt és antropológust, Louis Leakey-t, akinek ottani kutatásai többek közt az emberiség afrikai eredetére is rávilágítottak. A tudós felvette az ifjú Jane-t titkárnőnek, majd hamarosan azzal bízta meg, hogy tanulmányozza a csimpánzok viselkedését és szokásait természetes környezetükben. Akkoriban nem volt éppen megszokott, hogy nők dolgozzanak ilyen tudományterületeken. Leakey azonban meg volt győződve róla, hogy ők jobb megfigyelők, és ahogyan a csecsemők viselkedését is megértik szavak híján, úgy a majmoknál is könnyebben olvasnak a nonverbális jelekből. Goodall előbb bizonyított gyakorlatban, és csak később ment egyetemre, ahol rögtön doktori fokozaton végezhette a tanulmányait. Ő volt az első, aki megfigyelte, hogy a csimpánzoknak is van személyiségük, képesek észszerű gondolkodásra és olyan érzelmekre, mint az öröm és a bánat. Emellett rengeteg emberinek tartott gesztusuk van: megölelik, megcsókolják, hátba veregetik egymást, és ugyanolyan hosszú távú, szoros és gyengéd kötelékeket alakíthatnak ki, mint mi. Ő fedezte fel azt is, hogy a csimpánzok eszközhasználók, amit akkoriban még kizárólagosan emberi tulajdonságnak tartottak.
Szerelmet hozott a közös munka
Tudós hivatása mellett ugyanakkor a még mindig csak a húszas éveiben járó Jane csinos ifjú hölgy is volt. Állítólag maga Leakey professzor is próbált udvarolni neki, dacára annak, hogy nős volt. Ő azonban kosarat kapott Jane-től. Nem így a holland fotográfus, Hugo van Lawick báró, aki szintén Leakey felkérésére érkezett a tanzániai Gombe Nemzeti Parkba csimpánzokat fényképezni és filmezni, oda, ahol Goodall a kutatásait végezte. Hamar szerelem szövődött a közös munkából, és a pár 1964-ben összeházasodott. Feleségként Jane a bárónő címet viselte. Frigyük tíz éven át tartott, és született egy fiuk, a ma 56 éves Hugo Eric, akit Grubnak becéztek – ő máig Afrikában él. Az egykori házasok a válás dacára jó barátok maradtak.
Goodall másodjára Tanzánia nemzeti parkjainak igazgatójához, egyben az ottani parlament tagjához és korábbi miniszterhez, Derek Brycesonhoz ment feleségül. Házasságuk csupán öt esztendeig tartott, férje ugyanis 1980-ban, alig 58 évesen meghalt. Ez óriási csapás volt a 46 évesen özveggyé vált csimpánzkutató számára, nem is nagyon tudott beszélni a gyászáról. Csak annyit árult el, hogy rákbetegség vitte el a szerelmét, és a veszteség olyan volt számára, mintha örökre legördült volna egy függöny. Többé nem talált tartós szerelmet, talán nem is kereste. Később ennyit mondott erről: „Soha nem akartam harmadszor férjhez menni. De nem is találkoztam a megfelelő emberrel, vagy talán nem vettem észre, ha potenciálisan megfelelő lett volna.”
Akár egy rocksztár
Onnantól még inkább a munkájában élte ki minden szenvedélyét. Számos könyvet írt, létrehozta a Jane Goodall Intézetet, amely ma már számos országban jelen van, és az elmúlt évtizedekben természetvédő tudósként és aktivistaként fáradhatatlanul járta a világot. Mára néha szinte olyan, akár egy rocksztár – 2019 nyarán, már 85 évesen például a Sziget Fesztiválon is fellépett, ahol hatalmas ovációval fogadták a fiatalok. Goodall világéletében azon dolgozott, hogy felhívja a figyelmet arra, mennyire fontos a környezetvédelem. Ez pedig ma, az egyre szélsőségesebb jelenségeket produkáló klímaváltozás korában még inkább rezonál az ifjabb generációkkal.
Híres barátai vannak
A hírességek is nagyra értékelik Goodall munkáját, és amellett, hogy tisztelik, némelyikük még barátságot is ápol vele, és rendszeresen beszélnek. Így például a környezetvédelemben szintén aktív színész, Leonardo DiCaprio vagy az Afrika-rajongó Harry herceg. Vagy épp Pierce Brosnan és felesége, Keely, akik a 90. születésnapján is felköszöntötték a tudós asszonyt. „Micsoda megtiszteltetés közel 30 éve barátnak nevezhetni és köszönthetni egy ilyen legendát, egy ilyen úttörőt, a földgolyó hősét! Váljon valóra szíved minden vágya!” – írta közös fotójukhoz az egykori James Bond.
Szöveg: Bognár Kriszta
Fotó: gettyimages
