A Nemzeti Színház ifjú színészével, Fehér Tiborral A Szentivánéji álom című előadáson történt baleset. Szerepe szerint egy négy és fél méter magas díszletelemről ugrott le már sokadszor – de utoljára. Tibor háta egy rossz mozdulatnak köszönhetően úgy megsérült, hogy képtelen volt megmozdulni. A közönséget hazaküldték, őt pedig kórházba szállították. Azóta több mint két év telt el, és Tibor ma már újra biciklizik, cigánykereket vet, sőt szaltózik a színpadon. „A kórtörténetemhez tudni kell, hogy nagyon fiatalon igen ostobán edzettem – meséli Fehér Tibor. – Tizenhét évesen ugyanis a gerincben olyan likacsok vannak, melyek nem záródnak be, én ennek ellenére a végtelenségig terheltem a hátamat. Később a színházban is mindent megtettem, amit a rendező kért, és büszke voltam arra, hogy számomra nem léteznek fizikai korlátok. Nem tiszteltem eléggé a testemet, és ennek az a bizonyos este vetett véget, amikor egy rossz mozdulattal ugrottam le a díszletelemről, és a vállamra kaptam Tompos Kátyát, majd a jelenet végeztével összeestem a takarásban. Azonnal szóltam a kollégáknak, hogy képtelen vagyok megmozdulni. Nem is tudom, a szörnyű fájdalom volt rosszabb, vagy a tudat, hogy miattam küldték haza a közönséget” – emlékszik a balvégzetű estére a színész, akit az eset után azonnal MR-vizsgálatra vittek, ahol kiderült, hogy porckorongsérve van. Elkezdődött a hosszas rehabilitáció: Tibor először tíz napig infúziókat kapott, majd megtanították neki a személyre szabott gyógytornát. „Felkészítettek arra, hogy táncolni, sportolni nem mostanában fogok – meséli. – Borzalmasan kiszolgáltatott lettem, hiszen még a fejemet sem tudtam lehajtani, amikor például fogat mostam.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
