A Kossuth-díjas magyar színész Erdélyben, Bánffyhunyadon született 1906-ban. Az édesapja rengeteget dolgozott, hogy eltartsa a négy gyermekét, de nem éltek nagy lábon – írta az ujsagmuzeum.hu.
Balázs Samu 8 éves volt amikor kitört az I. világháború, ahová édesapját is kivezényelték, és ahonnan már nem tért vissza. Ezt talán sosem tudta elfogadni, és feldolgozni a színész. Balázs Samu a jogi egyetemre készült, édesanyja pedig azt szerette volna, ha bankár lesz belőle, mert ők sosem nélkülöznek.
Végül mindkét irányt kikerülve a budapesti Színművészeti Akadémiára jelentkezett, ahová elsőre fel is vették a magas, szikár, egyedi orgánumú színészpalántát.
Hősszerelmes színésznek jósolták, a halál szimbóluma lett
Rátkai Márton színész Kolozsváron látta játszani Balázst, és próbálta a fővárosi színpadokra csábítani – már 1928-ban azt mondta az akkor 22 éves Balázs Samuról, hogy ő lesz a következő évtizedek nagy hősszerelmes színésze –, de ő kilenc éven át Erdélyben játszott, a Kolozsvári Magyar Színházban.
Méghozzá olyan hősszerepeket, mint a Bánk bán, vagy Ádám az Az ember tragédiájából. Ez utóbbi szerepet úgy kapta meg, hogy Földényi László az egyik jelenet közben fogta magát és lement a színpadról, mert nem kapta meg időben a gázsiját.
Balázs pedig a nézőtérről ugrott be a szerepe és ragyogó alakítást nyújtott. 1938-ban végül mégis Budapestre költözött, a Nemzeti Színház szerződtette, de itt csak epizódszerepekben mutatkozhatott be, bár nem akárhogyan:
„…egy lengyel darabban felvonásvégre jöttem be. – Doktor úr, doktor úr! – kiáltott értem a főszereplő. S én bejöttem fehér orvosi köpenyben, fejemen cilinderrel. Az ügyelőt megkértem, adjon rám fehér fényt. Egy mondatom volt csak: konstatáltam a főszereplő halálát.
„Feltűnést keltett az alig perces megjelenésem a színpadon: azt mondták, messze túlléptem az orvos figuráján. Én voltam a halál szimbóluma”
– idézte fel egyszer Balázs.
Bár imádták, a háború alatt nélkülözött
A színész a II. világháború alatt sokat nélkülözött, éhezett, de túlélte a borzalmakat. Sőt, másokon is segített. A faji törvények miatt üldözött zsidó embereket, és francia hadifoglyokat is megmentett. Az egyik hadifoglyot például a kelléktárban bújtatta el.
Segítőkészsége, empátiája mellett nagy volt az igazságérzete is, a kommunizmus idején például több színész kollégája mellett is kiállt, akik nem tetszettek a hatalomnak.
Hősszerelmes helyett gonosz karakter
Rátkai Márton jóslata viszont vált valóra, a hős szerelmes karakterek foglaltak voltak, Balázsnak a gonosz karakterek jutottak. De nem bánta, brillírozott minden szerepében.
Az országos ismertséget mégis egy film hozta el számára, az 1954-ben forgatott Liliomfi, amelyben Szilvai Tódor professzort alakította, Darvas Iván és Krencsey Marianne mellett.
Több filmben is láthatta ezután őt a közönség: Lúdas Matyi, Különös házasság, Föltámadott a tenger, Egri csillagok, Utazás a koponyám körül.
Megjelenése, jellegzetes mély hangja, eleganciája, és fanyar humora miatt a „legangolabb magyar színésznek” is nevezték Balázs Samut.
Ez is érdekelhet
Kerülte a közöséget: „Nem szeretek meztelenül mutatkozni”
A művész a színpadon kívül szűkszavú, zárkózott ember volt, a magánéletéről soha nem beszélt. Felesége is színésznő volt, Majláth Mária, akitől egy fia született, Ádám, akiből újságíró, rendező, és diplomata lett. Ő mesélt egyszer az édesapjáról.
„Ő nem szólt bele abba, hogy milyen pályát válasszak, az mondta: „mindegy, mit csinál az ember, de abban a legjobbnak kell lennie.”
És azt vallotta:
„a színjátszás a csönd művészete. Úgy kell játszani, hogy a csönd is jelentéssel teljen meg.”
Balázs Samu nem szeretett nyilatkozni sem, mindig is kerülte a feltűnést, előadások után megvárta, amíg mindenki hazamegy és csak utána indult az útjára. Volt, hogy egy mozi előtt felismerték és autogramot kértek tőle, ez az eset után inkább a mozikat is elkerülte.
A színész a szerepekben érezte jól magát, ahogy fogalmazott, „nem szeretek meztelenül mutatkozni”.
Arról is keveset lehetett tudni, hogy több súlyos betegséggel is küzdött, és sokszor megoperálták. 1970-ben, 32 év után nyugdíjazták a Nemzeti Színházban, de nem tudta otthagyni a színpadot, így a Madách Színházhoz szerződött.
Idős korában sokszor emlegette, hogy szép karriert tudhat magáénak, ám jobb lett volna több hőst alakítani a színpadon. Balázs Samu 1981-ben, 75 éves korában halt meg, sok betegeskedés után.
