Gyerekkorunkban gyakran hallhattuk ezt a mondatot a szüleinktől, nagyszüleinktől, amikor unatkoztunk a nyári szünet alatt: „Majd meglátod, felnőttként olyan gyorsan telik az idő, hogy észre sem veszed, és már nyugdíjba is mentél.” Akkor még azt sem tudtuk elgondolni, hogy egyszer belépünk a nagykorúak táborába, nemhogy az öregkori évekről elmélkedtünk volna. Majd ahogy teltek az évek, hirtelen mi is azon kaptuk magunkat, hogy csak úgy pereg le az idő. Még csak most volt karácsony, szinte tegnap ülte körbe a család a húsvéti asztalt, most meg már vakációznak az unokák. Ez az érzés bosszantó, és sokszor kimondottan stresszes is. Azt jól tudjuk, hogy nem adhatunk hozzá plusz óraszámokat a napokhoz – pedig néha tényleg jól jönne –, de ha megértjük a jelenség működését, akkor kevesebbet idegeskedhetünk ezen. Sőt, egy-két trükkel még egy kicsit lassíthatunk is a tempón.
Viszonylagos érzékelés
Különféle elméletek léteznek arról, hogy az időről alkotott képünk miért változik az életkor előrehaladtával. Az egyik ilyen az, hogy viszonylagosan érzékeljük az időt, ami azt jelenti, hogy egy ötéves gyermeknek egészen másképp telik, mint egy 55 éves felnőttnek. Gyerekként alig éltünk még, így egyetlen év az életünk nagy százalékát teszi ki. Felnőtt emberként azonban már számos év van mögöttünk, tehát egy „csekély” év sokkal kevesebbnek tűnik. Vagyis az időt az életünk egészében átélt teljes életidőhöz viszonyítva, relatíve érzékeljük.
Robotpilóta üzemmódban
Minél idősebbek leszünk, annál többet láttunk a világból, és egyre inkább alakítunk ki rutint. A napok elkezdenek összemosódni, és úgy tűnik, az idő elrohan mellettünk. Gyakran az első élményekhez mérjük az időt – első nap az iskolában, az első csók, az első szerelem, az első saját otthon, ház –, és amikor ezek az élmények megritkulnak, elfogynak, a hetek is ugyanolyanokká válnak, összesimulnak. Gondoljunk csak arra, vannak olyan napok, amelyek úgy telnek el, mintha robotpilóta üzemmódban csináltuk volna végig. Ezt például az tudja a legjobban megfigyelni magán, akinek sokat kell utaznia a munkahelyére. Hányszor van az, hogy az úti célnál fel sem tudja idézni, hogyan ért a helyszínre, mit látott, kik vették körül?
A tennivalók száma is tehet róla
Az Ammons Scientific tudományos csoportban dolgozó kutatók önkéntes válaszadókat kérdeztek arról, milyen gyorsnak érzékelik az idő múlását a nagyon lassútól a kimondottan gyorsig, és arra is megkérték őket, hogy jellemezzék is az élményeket. A legtöbb résztvevő arról számolt be, hogy azért rohannak a napok, mert rengeteg tennivalójuk van, és soha nem érnek a végére. A szakemberek ezt „időnyomásnak” nevezték el, ami rengeteg stresszel jár.
Minél feszültebbek, idegesebbek vagyunk, annál kevésbé valószínű, hogy a pillanatra koncentrálunk, és valóban megéljük azt – vagyis igyekszünk a lehető leggyorsabban átvészelni a napot. Majd jön a szokásos rutin, amikor hullafáradtan görgetjük a híreket, nézegetjük a közösségi oldalak eseményeit. Az elektronikai eszközök gyakori használata bizony hozzájárul az idő érzékelésének gyorsaságához, hiszen egy-két óra telefonozás, számítógépezés sokszor fel sem tűnik. Az a legjobb, ha ezekből is szépen lecsenünk valamennyit, mert így kevesebb stresszhatás ér minket.
Így lassuljunk be!
Zavar a hetek rohanása? Akkor hagyjuk abba a jelenlegi időnk és az egész eddigi életünk összehasonlítását. Más szóval, éljünk a pillanatnak! Próbáljuk meg ezekkel a módszerekkel lelassítani a napokat.
Rugalmasabb időbeosztás: Adjunk több teret saját magunknak az életünkben, és ne hajszoljunk csak azért valamit, mert azt úgy szoktuk. Így kevesebbet fogunk idegeskedni, és nem érezzük, hogy soha semmire nem jut időnk.
Reggeli rutin kialakítása: Ahelyett, hogy rögtön belevágnánk a napi teendőkbe, pár perce üljünk le, és helyezzük bele magunkat a reggel hangjaiba, fényeibe.
Nap végi tevékenység: Annyira egyszerű plusz egy órát dolgozni, vagy még este leülni a gép elé. Ha hetente egyszer-kétszer munka után valamilyen programot, élményt tervezünk – akár egy baráti beszélgetést, egy jó könyvet vagy filmet –, akkor az arra kényszerít minket, hogy megéljük az estét, és nem egy újabb, ugyanolyan napra fogunk emlékezni, mint az összes korábbi volt.
Szervezzünk baráti találkozókat a hétvégére: Ha jó társaságban vagyunk, társasozunk, kirándulunk, sütögetünk a természetben, nevetünk, új élmények érnek minket, akkor tartalmasabbnak fogjuk érezni az életünket. Így kevésbé zavar majd, hogy megint eltelt egy hét.
Fotó: adobestock
