Élete legboldogabb időszakát élte Hadas Kriszta, amikor bekövetkezett a tragédia. A szeme fénye Rózi, a hároméves unokája volt, akiért élt halt, és ugyan nem volt nagy sütögetős, miatta még a tűzhely mellé is képes volt odaállni, hogy palacsintát süssön a kislánynak. Krisztával alig néhány hete, az Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsor után beszélgetett a Meglepetés magazin.
A tévés nemrégiben sorozatot indított a nagymamaságról, hogy szembeszálljon a sztereotípiákkal.
„A mai 50 év felettiek teljesen más helyzetben vannak, mint a régi nagymamák. Mi vagyunk a »szendvicsgeneráció«, akik állandóan dolgozunk, és sokunknak szerencsére élnek még az idős szüleink. A mi családunkban anyukámból dédi lett. Közben ott vannak a gyerekeink, nekem a felnőtt lányom és a 15 éves kamasz fiam, mindeközben mi is szeretnénk élvezni az életet: hegyet mászni, szórakozni, vagy csak egyszerűen jól érezni magunkat a bőrünkben.”
Az unoka a legjobb alibi
A nagyszülőség sok mindenre megtanította. „Elkezdtem nemet mondani bizonyos munkákra, amik nem vonzottak annyira. Rájöttem, hogy az unoka a legjobb alibi” – tette hozzá nevetve. „Sokféleképpen lehet jó nagymamának lenni: mire az ember nagyszülő lesz, már tudja, mi a fontos az életben, mire emlékszik majd szívesen vissza.
Nekem az unokám és a gyerekeim a legfontosabbak. 23 évesen lettem édesanya, korán visszamentem dolgozni, nagymamaként viszont megadatik az a lehetőség, hogy jobban koncentráljak azokra a dolgokra, amelyek igazán lényegesek.
Tudatosabb nagymama vagyok, mint anya voltam. Sok időt töltök az unokámmal, hétvégen gyakran nálunk alszik. Nem vagyunk sütis család, de a fiamnak és Rózinak bármikor csinálok palacsintát. Nagyon talpraesett kislány, nem egy kis nebáncsvirág. Óriási színésznő, imádom.”
Kriszta nem szólt bele az unokája nevelésébe. „A legfontosabb, hogy a lányom és a vejem szülői kompetenciáját erősítsem. Tiszteletben tartom a szabályaikat, hiszen ők hozzák a döntéseket, nem én. Ebben akarom támogatni őket. A lányom felnőtt ember, akit nem szabad gyerekszerepben tartanom. Úgy szeretnék segíteni, ahogy az nekik jó, nem pedig, ahogy én gondolom helyesnek.”
Oda megy, ahol szükség van rá
Büszke volt a lányára, akinél unokájának jobb édesanyát nem is kívánhatott volna.
„Sári nagyon jól csinál mindent a vejemmel együtt, remek szülők, Rózi pedig boldog gyerek. Persze nálunk sem minden rózsaszín, vannak veszekedések, nem is kevés, de összességében szépen él együtt több generáció. Az anyukámmal mindig voltak harcaink Sári nevelése kapcsán, pont ezért döntöttem úgy, hogy nem folytatom ezt a mintát.
Néha anyukám úgy viselkedett, mintha ő lenne Sári anyja, ami sok konfliktust szült közöttünk: úgy éreztem, nem bízik bennem anyaként.
Nagymamaként már eldöntöttem, melyik az a női minta, amit szeretnék továbbadni. Sárival mindig is szimbiózisban voltunk, de jót tett a kapcsolatunknak, hogy leraktam a korábbi sémákat. Tudja, hogy bízom benne, és nem kell megfelelnie, vagy anyaságból vizsgázni előttem. Nem akartam az a típusú nagymama lenni, akiről a lánya azt mondja: »anyám mindig itt van, és nyomja a sódert«. Hiszem, hogy még a jó szándékú belekotyogás is feszültséget tud kelteni, ezért nem vagyok fegyelmező nagyszülő. Egyszerűen csak ott vagyok, amikor szükség van rám.”
Egészen döbbenetes, hogy Kriszta ezt az ígéretét már nem tudja betartani. Mindössze 53 éves volt, amikor elragadta a halál.
Fotó: Schumy Csaba, RTL/Katona László, privát
