Sztár

A személyes ajándékokban hisz Endrei Judit: „Soha nem felejtem el, amit az egyik lánykámtól kaptam”

Már csak napok maradtak karácsonyig, és biztos vagyok abban, sokan még azt sem tudják, mivel lepjék meg szerettüket.

Már csak napok maradtak karácsonyig, és biztos vagyok abban, sokan még azt sem tudják, mivel lepjék meg szerettüket. Szorít az idő, ezért aztán az utolsó pillanatban gyorsan megvesznek valamit. Az ilyen gyorsan „letudott” ajándékokból pedig éppen az hiányzik, aminek benne kellene lenni: a figyelmesség, a személyre szabottság, hogy aki kapja, érezze, gondosan, szeretettel lett kiválasztva.

Egyébként is, ki emlékszik már azokra a tárgyakra, amiket két-három éve kapott? Ellenben az élményeket nem lehet megunni vagy félretenni. Mostanában egyre többen ajándékoznak élményt. Nekem is nagyon tetszik! Életem egyik felejthetetlen ajándéka volt, amit az egyik lánykámtól kaptam, egy hőlégballonozást. Nagyon titokzatos volt az utolsó pillanatig, mindaddig nem is sejtettem, miről van szó, amíg ki nem derült, sötét hajnalban kell elindulnunk…

Soha nem felejtem el, ahogy madártávlatban suhantunk a hajnali friss levegőben a szépséges Dunakanyar felett. Az élményajándék örökre velünk marad. Tovább fokozta az örömömet, hogy a gyermekem is velem volt, így együtt éltük át ezt a fantasztikus pillanatot.

Szerintem általában is fontos, hogy az ajándékozó számára is legyen öröm az ajándékozás. De ha élményt adunk, és azt közösen éljük át, nincs annál jobb. Hiszen később, együtt is fel tudjuk idézni azt, amit átéltünk. Gondoljunk csak arra, amikor együtt megyünk el egy túrára – mert ez is jó ajándék lehet –, milyen jókat beszélgetünk, és még az is megmarad az emlékeink között, ha éppen eltévedünk. Az együtt töltött órák örökre bevésődhetnek az emlékezetünkbe, és szorosabban köt össze minket.

De ajándékozhatunk közös élményfestést is. Sosem felejtem el a barátnőimmel töltött három órát. Ahogy bizonytalanul kézbe vettük az ecsetet, zavartan nézegettük a még üres vásznat. Aztán mintha átszakadt volna egy gát, lelkesen – persze egy festőművész segítségével – egyszer csak készen lettek a „művek”, amiket büszkén mutogattunk egymásnak. Azóta is ott lóg a szobám falán, életem egyetlen alkotásaként. Száz szónak is egy a vége, egy élmény ajándékozása túlmutat a hétköznapi meglepetésen, hiszen olyan érzelmi értéket ad, ami hosszú távon gazdagítja a kapcsolatainkat.

Szeretettel: Judit