Ezotéria

Hátborzongató részletességgel számolt be a mennyországról az idegsebész: hét napig volt kómában

Tudós ember, aki hivatásának egyik legelismertebb képviselője. És író, aki könyvében tudatja az egész világgal, hogy a mennyország létezik. Ő maga látta, amikor hét napig volt kómában.
Eben Alexander élet a halál után

Eben Alexander idegsebészként pályája csúcsán járt, amikor 2008-ban egy nap rosszul lett, majd rövidesen kómába esett. Agyhártyagyulladást kapott. Az orvosok már lemondtak róla, ám visszatért a túlpartról és döbbenetes élményekről számolt be. Azt pedig az őt figyelő orvosi műszerek is igazolták, hogy nem hallucinált.

Nem a fantázia műve

Alexander agyműködését mind a hét nap alatt vizsgálták, és nem mutatott semmilyen agytevékenységet, tehát kizárhatták azt, hogy az idegsebész képzelődött. Pedig ő olyan részletességgel számolt be a mennyországban töltött időről, amelyet csak óriási fantáziával lehetne kitalálni.

Pedig tudósként nem élt álomvilágban: abban hitt, ami bizonyítható, leírható, és bár hallott ő is néhányat a halálból visszatért emberek beszámolóiból, nem vette őket igazán komolyan. Az ő utazása azonban egy számára megcáfolhatatlan bizonyítékkal szolgált: egy olyan, már elhunyt hozzátartozójáról is pontos személyleírást tudott adni, akivel soha életében nem találkozott. Eben Alexandert kicsi gyermekként örökbe fogadták, és egy olyan családba került, ahonnan generációk óta tudósok, kutatók kerültek ki. Az adoptált Eben sem lett kivétel: idegsebészként szakmája kiválóságai között emlegették.

Felnőttként aztán foglalkoztatni kezdte, kik lehetnek a vérszerinti szülei, és megkereste a családot. Sajnos azonban volt valaki, akivel már nem találkozhatott; nővére akkor már nem volt az élők sorában. Soha nem is látott róla fotót, mégis lehetőséget kapott a sorstól, hogy megismerhesse.

Ismeretlen ismerős

A férfi ugyanis a kómában járt a másvilágon. Úgy fogalmazott, hogy szinte bénultnak érezte magát, ám egyszer csak meglátott egy ragyogó fénygömböt, amelyből csodás zene szólt, és ez szó szerint magába ölelte. Beszámolója szerint szárnyakon repkedett, és egyszer csak felfedezett egy nőt, aki a közelében szintén repült.

Valahogy ismerősnek érezte, szeretettel néztek egymásra, de nem úgy, ahogyan egy idegen férfi és egy nő egymásra néz, ha vonzónak találja a másikat. Ettől a hölgytől telepatikus úton tudta meg, hogy nem kell semmitől félnie. Amikor Eben visszatért a kómából, nem hagyta nyugodni, hogy ki lehetett az útitársa. És amikor vérszerinti rokonai egyike egy fotót küldött a nővéréről, akivel soha nem találkozott, azonnal felismerte benne a pillangószárnyakon repülő asszonyt.

Kérdezhetünk a Teremtőtől?

Eben Alexander élet a halál után
Eben Alexander megdöbbentő részletességgel számolt be arról, mi történik a halál után

Eben is arról számolt be, mint sokan, akik jártak a túloldalon. Hogy miközben az orvosok és aggódó hozzátartozói azt hitték, semmit sem érzékel a külvilágból, ő mindent látott és hallott, ám a testén kívülről. A hely, ahová került – a mennyország – leírhatatlan.

Fantasztikus, briliáns, megkapó vidékként jellemzi, a megérkezés érzését pedig születésnek.

Nem, nem újjászületésnek, hiszen magát a születését élte újra. A tudós legtöbb vitára okot adó kijelentése az, hogy másvilági útja során találkozott Istennel, akit Omnak hív a könyvében, mert ezt a zümmögő hangot hallotta végig, amíg „odaát” volt. Több riporter is faggatta: megkérdezte-e Istent a földi embert foglalkoztató kérdésekről, jövőről, múltról. Alexander erre azt válaszolta: Om egy más minőség. Nincs neme, arca, hanem egy óriási erő, ami mindenhol ott van.

Eben hét nap kóma után – amikor már felmerült, hogy lekapcsolják az őt életben tartó gépeket –, a csodával határos módon felébredt. És bár kollégái úgy gondolták, a betegség hatására az agya sérült, és soha nem lesz ugyanaz az ember, mégis felépült, és ugyanott folytatta az életét, ahol abbahagyta. Illetve van, ami megváltozott.

„Korábban mindig rohantam, a feladataimra, a munkámra koncentráltam, és elfelejtettem magammal is értékes időt tölteni. Ez most megváltozott. Minden nap szakítok rá legalább két-három órát, hogy meditáljak.  Mert a napi hajtás után fontos, hogy egy kicsit a belső világunkban is elmélyedjünk.”

Kisfiú is beszélt róla

Colton Burpo történetéről már a Meglepetés hasábjain is olvashattak. A ma már 24 éves fiú négy esztendős volt, amikor vakbélgyulladását félrediagnosztizálták az orvosok, és mire rájöttek tünetei okára, a gyermek a klinikai halál állapotába került. Amikor visszatért túlvilági túrájáról, döbbenetes részleteket árult el. Például, hogy találkozott a dédnagyapjával és a nővérével is. Ami azért meglepő, mert nem tudhatta, hogy születése előtt édesanyjának volt egy vetélése. Erről soha nem beszéltek neki.

Fotó: gettyimages