Maggyűjtés – csak egészséges termésből!
Ősszel a veteményesünkben egyre kevesebb a gyomlálnivaló, kevesebb az öntözési feladat, ám a figyelmünk mégsem lankadhat! Ilyenkor jön el az ideje a maggyűjtésnek. Ősszel az utolsó tövön beérő termésekből érdemes néhányat feláldozni, annak érdekében, hogy a következő évi palántaneveléshez szükséges magokhoz hozzájuthassunk.
Mindez nagyon jól hangzik, de van a dolognak egy kis hátulütője. Akadnak fajták, amelyek genetikai okokból nem lesznek ugyanolyanok, mint amikor az első évben vetettük őket. Előfordulhat, hogy az elmúlt nyár folyamán vírust kapott a növényünk, amit sajnos örököl majd tőle az új hajtás. Fontos tehát, hogy csak egészséges növényről, érett, hibátlan termést gyűjtsünk be magnyerés céljából.
Védekezés – ilyenkor is kötelező!
Sajnos a lehulló levelek idején sem ülhetünk tétlenül, ami a permetezést illeti. Az utóbbi években a kemény, hideg tél híján egyre több kártevő telepszik meg Magyarországon. Ilyen többek között a vándorpoloska, ami trükkös jószág, hiszen egyszerre több méretben és színbe lepi el a veteményest.
Egyik kedvenc zöldsége a paradicsom, melynek sajnos pont a termését kezdi szívogatni. Ettől az deformált, foltos lesz, hamar megrohad, és büdös, fogyaszthatatlan termést hoz.
Mivel érési szezon van, permetezni sem könnyű. Olyan rovarölő szert válasszunk, mely engedélyezett a paradicsom esetében, és hamar lejár az élelmezésügyi várakozási ideje. Ilyen például a Karate 2.5WG.
Ez is érdekelhet
Spájzoljunk ügyesen!
Hamarosan jönnek a hideg éjszakák. Ekkor sok zöldségnövényünk elfagy, hiszen alapvetően egynyáriként termesztjük őket. Hogy a lehető legtovább kerülhessen saját termés az asztalra, érdemes a majdnem érett paradicsomot leszedni hajtással együtt, és fellógatni valahol a spájzban, garázsban, fagymentes helyen, ahol van ideje beérni.
A zölden maradt bogyók felhasználhatók savanyításra. Fagy előtt szedjük le a karfiolt, karalábét, káposztát. Ha van kedvünk és helyünk, ültethetünk is. Helyükre kerülhet például a lóbab, a sóska, a petrezselyem és a fokhagyma.
Élesszük fel a talajt!
Ha egészséges, fertőzésmentes veteményeshez van szerencsénk, a megmaradt zöldhulladékot komposztálhatjuk, esetleg beforgathatjuk a talajba is az ásás során. Ha azonban voltak beteg részek, jobb, ha legereblyézünk mindent, és megsemmisítjük a hulladékot, mert az tavasszal visszafertőzhet.
- Ásás előtt kiszórhatunk szerves trágyát, műtrágyát, komposztot a talajélet javítására, valamint tápanyag-utánpótlás céljából.
- A felásott terület elgereblyézhető, ha zavarja a szemünket, de akár rögösen is hagyhatjuk.
- szellőzik, átfagy, így a talajlakó kártevők gyérítése megoldódik, valamint a csapadék is jobban be tud szivárogni, amivel a föld víztartaléka növelhető a következő szezonra.
Indiai futókacsa – az ősz sztárja!
Betakarítás után sokszor csatatér marad a veteményes helyén. Van némi gyom, elnyílt büdöske, amit a fonálférgek miatt ültettünk a zöldségek közé, számos lehullott termés, mely beteg volt, és nem érte meg a begyűjtést, illetve rengeteg zöld hajtás és száraz levél. A rendhez több út is vezet. Első körben meg kell szabadulni a rengeteg előkerülő ászkától és meztelen csigától. Ezek eddig elbújtak, de most, hogy feltúrtuk a búvóhelyüket, előkerültek.
Mindenképp gyűjtsük be, és semmisítsük meg őket! Ilyenkor rászabadíthatjuk az indiai futókacsákat is a veteményesre, mert imádják a meztelen csigát, és már biztos, hogy nem tesznek kárt a zöldségben. Fogyasztásukhoz mindössze vizet kell biztosítanunk, mert a nélkül nem tudják lenyelni a csigákat.
munkájuk kiterjed a petegyűjtésre is, valamint az ászkákat, nagyobb hangyákat is összeszedik. A gyermekek is imádják őket esetlen mozgásuk miatt. A kacsákhoz az internetet böngészve jutányos áron hozzájuthatunk, persze, azzal számolnunk kell, hogy a tartás bizonyos körülményeket igényel.
Fotó: gettyimages