Igazság szerint az édes és a sós társítása azért nem teljesen előzmények nélkül való. Szenvedélyes családi és baráti viták folyhattak arról, vajon ki hogyan kéri a túrós csuszát. Édesen vagy sósan: tejföllel és porcukorral – vagy a cukor helyett szalonnapörccel, kovászos uborkával. A káposztás kocka esetében is lehetett választani a cukros vagy borsos között. Ezek a korai elképzelések segítettek abban, hogy megbarátkozzunk a vegyes ízváltozatokkal.
Nem volt teljesen idegen a magyar konyhától az sem, hogy az erősebb, karakteresebb húsok – főtt marha, vadhúsok – mellé édes, fanyar vagy éppen alkoholos lekvárokat kínáljon: meggylekvárt a levesben főtt marhahúshoz, szilva- vagy áfonyalekvárt a szarvaspörkölthöz. Vállalkozó kedvű séfek pedig egyre gyakrabban tették az étlapra az aszalt szilvával töltött, baconbe tekert csirke- vagy pulykamellet. És ha máshogy nem is, hírből már hallottunk a francia ünnepi ételről, a narancsos kacsáról is.
Amerikai módra
Az Újvilág bevándorlóinak étkezési hagyományai különleges gasztronómiai hagyományokat teremtettek. Náluk már régen sem érvényesült az „egy étel, egy íz” szabály, bármit bármivel jó étvággyal fogyasztanak. Így alakulhatott ki például a közkedvelt reggeli étel, a sült, szeletelt bacon édes juharsziruppal leöntve.
A Hawaii pizza kínai – görög gyökerei
A kedvelt olasz előétel, a prosciutto con melone, amely nem más, mint mézédes sárgadinnyecikkek köré tekert nyers, szárított sonka, már egy tányérra, egyetlen hódító kombinációba tereli a két alapízt, az édeset és a sósat. A szakemberek szerint keveredésük megduplázza, vagy legalábbis mindenképpen felerősíti az ízérzetet. Hasonló a görögdinnye és a feta sajt társítása is. És van egy étel, amely egy csapásra megkedveltette ezt az ízkombinációt, ez pedig a Hawaii pizza, amelyen a hagyományos pizzahozzávalók – sonka, sajt, paradicsom vagy tejföl – mellett ananászdarabkák is kerülnek a tésztára.
Az olaszok kiátkozzák, nem tekintik az itáliai konyha részének, ám a világ sok részén ettől még boldogan fogyasztják. Az azonban biztos, hogy nem Hawaiiról származik, hanem Kanadából. Egy ottani görög étteremtulajdonos és egy kínai szakács találmánya, 1962-ben indult hódító útjára. Különleges pizzát akartak alkotni, így a hagyományos kínai gasztronómiából átemelték az édes és sós íz keveredését.
Ázsiai hatások
Az indiai és a kínai konyha az ízkeveredések rengeteg változatát produkálja: édes-sós, édes-savanyú, édes-csípős. Mindez nagyon is megfelel a mai, egyre intenzívebb ingereket kereső ízlésnek. A közel-keleti, arab, török konyhák is sokszor főzik vagy kínálják együtt a húsokat aszalt szilvával, mazsolával, fügével. A távol-keleti édes-savanyú és édes-sós kombinációban az édes ízt legtöbbször valamilyen gyümölcs, elsősorban az ananász szolgáltatja. Az ananászos pizza nyomán az ilyen csirkeételeket gyakran nevezik Hawaiinak.
Keleti hatásra kerülhetett az európai konyhákba az a szokás is, hogy a húsokat mézes-mustáros pácban érlelik és sütik meg. Csodálatos ízek keverednek ki belőle sertéstarja, sertéscomb, oldalas, csirkecomb sütésekor vagy grillezésekor. Nagyjából azonos mennyiségű mézet és mustárt tegyünk a pácba, és minél erősebb a mustár (például a híres dijoni), annál jobb.
Sós karamell
Alig néhány évtizede vált népszerűvé. 1977-ben egy francia cukrász, Henri Le Roux alkotta meg a karamelles sós diós ropogósát, majd 1990-ben egy másik francia cukrász készített sós karamelles macaront. A 2000-es években nagy cukrászcégek is használni kezdték, a sótól ugyanis a karamell még finomabb és karakteresebb lesz. Magunk is könnyen elkészíthetjük.
Hozzávalók: 20 dkg kristálycukor, 8 dkg vaj, 1 dl zsíros tejszín, 1 teáskanál só.
Elkészítés: Közepes lángon, folyamatosan kevergetve folyékony, sűrű karamellt készítünk a kristálycukorból. Hozzáadjuk a vajat, és jól elkeverjük. Ezután beleöntjük a tejszínt. Amennyiben buborékosodna, habverővel keverjük tovább. Ha már teljesen egynemű, egy percig forrni hagyjuk, majd levesszük a tűzről, és hozzáadjuk a sót. Megvárjuk, amíg hűl és sűrűsödik, majd üvegbe töltjük. Hűtőben tartva hetekig eláll.
Miért kell só a sütemények tésztájába?
Az édes sütemények receptjében mindig szerepel egy csipetnyi só is. Vajon miért? A magyarázat az, hogy a szervezetünkben a cukor szállításáért felelős receptorok csak só jelenlétében működnek optimálisan – jobban reagálnak a cukorra, ha az kevés sóval együtt kerül az emésztőrendszerbe.
Édes-sós ananászos csirke
Pácot készítünk 2 evőkanál szójaszószból, kevés olajból, 1 evőkanál kukoricalisztből, sóból, vízből.
A csirkemellet kockákra vágjuk, és 10 percig pácoljuk. Olajban megdinsztelünk 1 feldarabolt vöröshagymát, 3 szál felkarikázott újhagymát, hozzáadjuk a csirkét, és 4-5 percig pirítjuk.
Hozzáadunk egy kb. 2 cm-es reszelt gyömbért, 2 teáskanál kukoricakeményítőt , 2 teáskanál szójaszószt, megsózzuk, beleöntjük a páclevet, felforraljuk, és kevergetve addig főzzük, amíg a mártás besűrűsödik.
Ezután beleteszünk 4-5 karika ananászt, nagyobb darabokra vágva, és jól összeforgatva a többivel, és az egészet átmelegítjük. Rizst kínálunk mellé.
Ez is érdekelhet
Fotó: AdobeStock, Nosalty