Már gyerekkorában Erdélybe vágyott, miközben nagy érdeklődéssel olvasta Széchenyi Zsigmond székelyföldi vadászkaladjait.
„Arról ábrándoztam, hogy egyszer vadőr leszek valahol a havasokban, és egy kis kunyhóban fogok lakni – emlékszik vissza. – Az első nagy törés akkor jött az életemben, amikor fel kellett adnom ezt az álmomat, mert a protekcióm ellenére sem vettek fel a vadászképző iskolába. Esztergályosnak tanultam, de soha, egy percig nem dolgoztam a szakmámban. Az ügyeskedés jobban vonzott. Benzinjeggyel üzérkedtem Romániában, szeszt csempésztem Szerbiában, amivel jó pénzt kerestem. Később nyerőgépekkel foglalkoztam: a húszas éveim elejétől sikeres és dúsgazdag vállalkozó voltam: beutaztam a világot, egzotikus országokban vadásztam, fegyvereket, órákat, luxusautókat gyűjtöttem, és a 100 hektáros farmomon lovakat tartottam. Éltem az aranyifjak életét, és jól éreztem magam a bőrömben. Megjegyzem, bár nem tagadom a múltam, de nem vagyok büszke rá.”
Sorra jöttek a pofonok
Amikor 34 éves korában agydaganatot diagnosztizáltak Jánosnál, a hír villámcsapásként érte.
„Tartottam a kezemben a leletet, és nem tudtam, hogy mennyi időm van még hátra – idézi fel a sokkoló pillanatot. – Kétségbeesésemben a Jóistenhez fordultam, és azért imádkoztam, hogy mentse meg az életemet. Könyörögtem neki, hogy gyógyítson meg, és én cserébe odaadom az összes vagyonomat. Megműtöttek, a daganat jóindulatú volt, tehát a kérésem meghallgattatott, és meggyógyultam. Miután visszakaptam az egészségemet, elfordultam a Jóistentől, megfeledkeztem az »alkunkról«, és ott folytattam, ahol korábban abbahagytam. A műtét után néhány évvel megkaptam az Úrtól, amit kértem: néhány hozzám igen közel álló ember »jóvoltából« elveszítettem a teljes vagyonomat.”
János később több dologgal is próbálkozott, amivel pénzt lehet keresni.
„Több befektetővel alapítottam egy céget arra, hogy a felnőttiparban hirdetési hálózatot építsek ki. Emellett egy erdélyi bukméker ismerősömmel fogadóirodát üzemeltettem. Mígnem egy teológus barátom figyelmeztetett: »Te, Jani, fel kellene hagynod mindezzel, mert az Úr nem nézi jó szemmel, amiket csinálsz.« Kétkedéssel fogadtam a szavait, mégis megfogadtam a tanácsát. Hozzáteszem, később megtértem, és ma az Úr útját járom.
Akkor és ott kiszálltam minden olyan tevékenységből, ami a Jóistennek nem tetsző, és mintha mázsás kövek hullottak volna le rólam.
Otthon boldogan újságoltam a feleségemnek, hogy megszabadultam mindentől, ami mocskos volt az életemben, de ő ahelyett, hogy velem örült volna, kétségbeesett. Később összejött egy jónak tűnő afrikai munkalehetőség, de pár hónap után újabb pofon várt rám: becsődölt a cég, ahol dolgoztam.”
Aranyifjúból medvepásztor: „A Jóistenhez imádkoztam, hogy mentse meg az életem”
Ez is érdekelhet: Siófokon kék, piros és csíkos banán is terem: trópusi esőerdőt csinált a kertjéből Bálint
A feleségét egy igazi hősnek tartja
Miután János hazatért Zambiából, Máté Bence, a világhírű természetfotós hívta fel, akit gyermekkorától ösztöndíjjal támogatott. Ő mutatta be Böjte Csaba ferences rendi szerzetesnek.
„Csaba testvér elmondta, hogy Bencével azt tervezik, hogy medvelest építenek Erdélyben – meséli János. – Bence már épített fotós vadleseket Costa Ricán, Afrikában, Brazíliában és a Duna-deltában. Az volt a céljuk, hogy megváltoztassák a medvékről kialakult képet, valamint, hogy megmutassák az árvaházban lakó gyerekeknek és a székelyeknek: nem kell külföldre menni dolgozni, mert turizmusból a szülőföldjükön is megélhetnek. Bence engem kért fel a helyszínek kiválasztására, a lesek kivitelezésére és működtetésére, én pedig örömmel mondtam igent. Kiköltöztem Tusnádfürdőre. A feleségem később jött utánam a legkisebb gyerekünkkel. Egy évig Csaba testvér gyermekotthonában laktunk. A nejem egy igazi hős volt, mert bár rendkívül nehezen élte meg, hogy a luxusból költözött be az árvaházba, nem engedte el a kezem, hanem összeszorított foggal követett, bár esténként sokat sírdogált. Nagyon tisztelem azért, amit értem tett, és igazán büszke vagyok rá.”
Miután felépült az első les, János heteken át minden délutánját ott töltötte, hogy megfigyelje a medvék mozgását. Csak ezután nyitották meg a turisták számára. János évekig boldog medvepásztorként élt a havasokban. Vadregényes túrákat vezetett, és lelkesen mutatta a medvéket az érdeklődőknek.
„Később az élet úgy hozta, hogy én lettem a tulajdonosa az egész vállalkozásnak, és ezzel nem kis anyagi terhet vettünk a nyakunkba. Erre tett rá egy lapáttal a pandémia, amikor egyáltalán nem volt bevételünk a járvány miatt. 2020 őszére megint csődbe mentünk, és haza kellett jönnünk Magyarországra.”
Erdély igazi arcát mutatja meg a turistáknak
János elmondása szerint ő azt az Erdélyt segít felfedezni, ami a turisták szeme elől el van rejtve. Személyre szabott, a látogatók vágyai, igényei szerint összeállított kirándulásokat, túrákat szerveznek családoknak, baráti társaságoknak, pároknak, csapatépítésre érkező csoportoknak. Legyen szó medvék megfigyeléséról, terepjárós túráról a havasokban vagy szekeres gasztropiknikről.
A felesége is kiveszi a részét a vállalkozásból, de ő már Magyarországon él. János többnyire ingázik. A 29 éves nagyfia szintén a családi cégben dolgozik, ő a social média menedzserük. A 19 éves egyetemista lánya külföldön tanul, a 14 éves fia pedig még velük lakik.
A negyedik könyvét írja
János hozzáteszi, az volt a harmadik csőd az életében, de mint minden kudarc után, amolyan keljfeljancsi módjára, ezúttal is talpra állt. 2021-től pedig elkezdett szépen épülni a vállalko-zásuk.
„Ma egy jól működő utazási irodánk van, ami most már biztosítja a megélhetésünket – újságolja. – A medveleseim mellett már szállásaim is vannak, meg terepjáróim a vendégek fuvarozására. Jócskán többet kaptam az Úrtól, mint amit valaha reméltem.
Az elmúlt 9 évben rengeteget dolgoztam, most már leginkább arra vágyom, hogy legyen végre egy kis szabadidőnk.
A pihenésre és a negyedik könyvem megírására szeretnék koncentrálni. Ami persze nem könnyű, hiszen a munkám egyben a hobbim is, és így hajlamos vagyok túladagolni a feladatokat. Nekem Erdély a szenvedélyem: imádom a medvéket, és szeretek élményt adni az embereknek. A gyerekkori álmaim helyszínén azzal foglalkozom, ami számomra a boldogságot jelenti. Én vagyok az erdélyi élményárus.”
Ezt olvastad már?
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotó: Medveles
