Festőművész, de volt már lakberendező és virágkötő is. Útkeresőnek tartja magát, egy hétköznapi nőnek, akinek fontos a humor, mert szerinte humor nélkül nem lehet elviselni az életet. „Debrecenben születtem, és alig voltam tizenhat éves, amikor férjhez mentem, és gyerekeket szültem. Csak jóval később jöttem rá, hogy nem ilyen életet akartam magamnak – meséli mindenki Márta nénije. Elváltam, és utána az élet ide-oda dobált, kerestem a helyemet. 1997-ben kezdtem el festeni, de egy ideig abbahagytam. Sokáig virágkötőként és lakberendezőként is dolgoztam. Tényleg minden munkát elvállaltam, hogy eltartsam a gyerekeimet. Amikor a virágboltomat eladta a tulajdonos, eldöntöttem, ezek után semmiben nem fogok dönteni. Nem tudtam, hogyan lesz tovább, hogyan fogok pénzt keresni.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
