Az Önkéntes Központ Alapítvány által működtetett Idősek Barátai Program (IBP) önkéntesei az elszigetelten élő idős embereket támogatják. Céljuk, hogy konkrét tevékenységeken keresztül, szeretetteljes odafigyeléssel, gondoskodással, velük együttműködve újra integrálják őket a társadalomba. Az önkéntesek társasága enyhít az idősek magányán, és ezáltal javít az életminőségükön.
Mint a régi idők társalkodónői
„Fontos, hogy az önkénteseink nem végeznek olyan munkát, amihez szakirányú, pl. ápolói, gondozói képzettség szükséges. Sokkal inkább a régi idők társalkodónőinek szerepét töltik be” – magyarázza Andrásné Kázmér Gréti, az alapítvány munkatársa, az IBP programkoordinátora.
„Programunk keretében az önkéntesek intézményekben vagy saját otthonaikban élő idős, magányos embereket látogatnak rendszeresen. Beszélgetnek, időt töltenek velük, sétálnak, társasjátékoznak, felolvasnak, esetenként kisebb segítséget is nyújtanak számukra, például bevásárlásban, gyógyszer kiváltásában, vagy olyan szabadidős tevékenységet végeznek együtt, amivel „aktivizálják” az időseket, és nyitottabbá teszik őket a világra.”
A heti látogatások mellett különféle programokat is szerveznek nekik, kirándulást, koncertet, állatkert-látogatást, karácsonyi ünnepséget.
„Többnyire azok az egyedül élő idősek jelentkeznek hozzánk, akik gyakran az egészségi állapotuk miatt a négy fal közé szorulnak, és már nem tudnak teljes értékű életet élni. Magányosnak érzik magukat, mert a rokonaik vidéken vagy külföldön élnek, vagy a fővárosban laknak ugyan, de a mindennapi életükben nem tudnak olyan mértékben jelen lenni, amennyire azt az idős ember igényelné.”
„A különböző korú önkénteseink nagyon jól megértik magukat ezzel a korosztállyal.”
„Azáltal, hogy a szenior segítőinket aktívan tartjuk, hozzájárulunk a fizikai, mentális és lelki egészségük megőrzéséhez. A fiatalabbak pedig sokszor a távol élő, vagy már nem élő nagyszülők miatt érzett űrt szeretnék betölteni ezzel a munkával. Az önkéntes-idős kapcsolat akkor működik jól, ha az egy egyensúlyi viszony, egyenrangú felekkel. Vannak többéves, nagyon kiegyensúlyozott kapcsolatok, ahol nem is határozható meg, hogy ki az önkéntes és ki a támogatott, mert már elmosódnak a határok. Akár életre szóló barátságok is kialakulhatnak.”
Felhőtlen boldogság 60 év felett is: így működik az Idősek Barátai Program
Minden érzelmet közvetíteni kell neki
Torda Judit és Csillag Pál szerda délelőttönként Budán, a Fehérvári úti Vásárcsarnokban vásárolnak be, most már igazán rutinosan.
„2016-ban, az induláskor csatlakoztam önkéntesként ehhez a programhoz, aztán itt ragadtam” – meséli Judit. „Az évek során több idős embernek segítettem. Sajnos kettő közülük meghalt, a harmadik pedig beköltözött egy szeretetotthonba. Mindhárman közel álltak hozzám, és nehezen éltem meg az elszakadást. Palival nagyjából egykorúak vagyunk, úgyhogy remélem, vele még jó darabig járunk a piacra” – teszi hozzá nevetve.
„Hat évvel ezelőtt vakultam meg teljesen.”
– veszi át a szót Pál.
„1989-ben egy baleset következtében elvesztettem a látásomat az egyik szememre, majd 2019-ben, szintén egy baleset miatt, a másikra is. Az öcsémen keresztül kerültem kapcsolatba ezzel a programmal, ahol több segítőt is ajánlottak, de végül Judittal találtam meg a kellő összhangot.”
Judit folytatja a történetüket: „Amikor tavaly nyáron megismerkedtünk, meglepett, hogy Pali milyen jó kondícióban van. Azt viszont meg kellett szoknom, hogy a metakommunikációs jeleket nem veszi, és mindig vissza kell jelezni neki, mert hiába bólintok vagy gesztikulálok, nem látja. Közvetíteni kell neki minden érzelmet azzal együtt, hogy menet közben a vállamra teszi a kezét, és ezáltal kontaktusban vagyunk. Azt is meg kellett tanulnom, hogyan közlekedjünk az utcán. Néha még most is eltévesztem, hogy két embernyi hellyel kalkuláljak. Palinak a vásárlásban kell segíteni, ami igazán kedvemre való, mert imádok piacra járni és vásárolni is. Nem beszélve arról, hogy mindig gyalog tesszük meg az utat, ami oda-vissza kb. négy kilométer, tehát a napi mozgásom is megvan” – mosolyodik el Judit.
„Szerdánként 9 órára elmegyek Paliért, és együtt jövünk a csarnokba. Útközben megbeszéljük, hogy mit főz, mi kell hozzá, miből mennyit vegyünk, és melyik árushoz menjünk. A bevásárlás után pedig hazabandukolunk.”
Ez is érdekelhet
Kölcsönösen tanulnak egymástól
A piacon Pál a saját szisztémája szerint pakolja el a dolgokat a hátizsákjába, és teljesen önállóan fizet.
„Abban tudok segíteni neki, hogy hol olcsóbb a paradicsom, meg a válogatásban. Egyébként sokat tanulok tőle az egészséges táplálkozásról” – mondja Judit.
„Négy éve kezdtem odafigyelni a táplálkozásomra, mert nem éreztem elég fittnek magam.”
– mondja Pál.
„Azóta nem eszem hagyományos szénhidrátot. A zöldséget, gyümölcsöt mindig is szerettem, emellett sok halat fogyasztok, meg mindenféle magokat, és ettől remekül érzem magam.”
„Több új zöldséget mutattam neki, amit nem ismert, elmondtam, miből mit lehet készíteni. Sokféle receptet tudtam ajánlani Palinak. Nagyon hasznosan telik ez a heti két óra, amit együtt töltünk. Rengeteget tanulok tőle. Útközben elmeséli, milyen podcastokat hallgatott a héten, tőle hallok egy csomó olyan újdonságot, ami teljesen lenyűgöz” – újságolja Judit.
„Telefonon is szoktunk nagyokat beszélgetni, és néha jókat vitatkozunk – teszi hozzá Pál. Maj folytatja: „Valóban rengeteg tudományos podcastot hallgatok, és használom a mesterséges intelligenciát. Próbálok utánanézni, hogy áll az orvostudomány, mert szeretném megélni, hogy egyszer újra láthassam ezt a világot.”
„Csodálom Pali élethez való hozzáállását, a hihetetlen akaraterejét. Rendkívül inspiráló a társasága. Nem az az első, ami eszembe jut róla, hogy vak, hanem az, hogy jól lehet vele beszélgetni, vitatkozni, és rengeteget lehet tanulni tőle. Sokszor az az érzésem, hogy nem én segítek neki, hanem ő nekem.”
Szeretnének minél több helyre eljutni
„Az IBP 2016-ban indult el Magyarországon a francia Les Petits Frères des Pauvres anyaszervezet mintájára” – mondja Gréti. „Működtetője az Önkéntes Központ Alapítvány. A programot magán- és céges adományokból, valamint a vállalati önkéntes programjaink szervezési díjából tartjuk fent. Jelenleg Budapest néhány kerületében vannak helyi önkéntes csoportjaink, de az a célunk, hogy országos szinten segítsük a magányos időseket.”
Ez is érdekelhet: Olimpikon vízilabdázóból idegenvezető: Valkai Erzsébet szívét rabul ejtette Olaszország
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotó: Ambrus Marcsi
