Márkus László neve egy örökzöld fogalom a magyar színművészetben. Tele volt kitartással, szenvedéllyel és szűntelen törekvéssel a tökéletességre. A színháznak és a közönségnek szentelte az életét, ami sajnos csak 58 évig tartott. Ám még szilveszterkor, betegsége ellenére sem volt hajlandó lemondani a szereplésről. Összegyűjtöttünk az életétől tíz érdekességet!
Pufi gyerek volt
Márkus László 1927. júniusában született Budapesten. Hétéves korában olvasta, hogy a Vígszínházban egy darabba gyerekszereplőt keresnek, így hát kikönyörögte az anyukájánál, hogy jelentkezzenek. Mint kiderült egy sovány, beesett arcú kisfiút vártak, ám a kis László kifejezetten pufi gyerek volt. Eltanácsolták, emiatt pedig napokig sírt a szobájában.
Imádta a filmszínházat
Kiskorától fogva imádta a mozifilmeket. Sokszor iskola helyett a filmszínházakban üldögélt, talán éppen ezért pocsék tanuló volt. Saját bevallása szerint Európa legrosszabbja: számtalanszor megbukott, valamint egyszer iskolát is kellett váltania. Ha pedig nem a mozikban ült, akkor a Színházi Élet című magazin számait lapozgatta.
Nem tudott lemondani a színészkedésről
Az apja – malomtulajdonosként – egyáltalán nem rajongott azért az ötletért, hogy színész legyen a fiából. A fiatal Márkus László próbált édesapjának megfelelni, ezért egy évig a malomban dolgozott, de idővel mégis a színészet felé fordult. Végül 22 éves korától, hat éven át játszott Debrecenben, a Csokonai Színházban.
Élete Debrecenben
Ez idő alatt a Dózsa György úton, egy kis házban bérelt szobát. Havi ötszáz forintot fizetett az albérletért, de rá akarta venni a főbérlőt, hogy csökkentse az árat. Elhívta emiatt egy előadásra is. A hölgy ott szembesült vele, hogy Márkus közkedvelt színész. Természetesen azonnal engedett az árból.
Tudtad?
Dührohamot kapott 1956. október 23. napján, mert a forradalom miatt senki sem ment be a színházba megnézni az előadását.
Kállai Ferenc alteregója
Fiatal korában sokszor összekeverték a hasonló zsánerű Kállai Ferenccel. Többször is megesett például, hogy Kállai nevét írta az elé tolt papírlapra, mert nem akart csalódást okozni a rajongóknak, akik Kállai művész úrnak szólították.
Bejárta a világot
Imádott utazni, szinte minden nyáron külföldre ment. Szerencsére megtehette, mert elismert színészként kapott a kormánytól útlevelet. A legjobban Londont szerette, ahol számtalan darabot és filmet megnézett. Volt olyan év is, amikor 19 színházi előadást látott az angol fővárosban és több mint harminc filmet megnézett ott.
A másik kedvence Párizs volt. Egyszer megesett, hogy egy apró, kis tetőtéri lakást vett ki, ami az Eiffel toronyra nézett. A háziasszony húsz frankot kért a szobáért naponta, miután megjegyezte, hogy csak a kilátás megér vagy tíz frankot. A színész erre humorosan annyit felelt: adja ide tíz frankért és esküszöm, hogy nem nézek ki az ablakon! Sajnos nem járt sikerrel.
Aktívan járt színházba
Minden este rendelt magának egy taxit fél hatra, amivel elment a Madách színházba. Bár bőven elég lett volna fél hét és hét között megérkeznie, ő mégis mindig ott volt már majdnem másfél órával a kezdés előtt. Belépett a színházba, megkérdezte a pénztárost, hogy hány néző lesz aznap, majd mindig megnézte a plakátokat és a hirdetményeket. Ha pedig helyesírási hibát talált azt azonnal szóvá tette.
Maximalizmus felsőfokon
A felkészületlen színészek joggal féltek tőle, hiszen a színházban mindig mindenkitől megkövetelte a maximumot. Még a súgóknak is többször elmagyarázta, hogy ha egy színész ront, akkor ne javítsák ki, mert legfeljebb apró különbséggel kétszer mondja el ugyanazt. Segítsék inkább abban, hogy mi a következő mondat.
Mindene volt a színészet
Soha nem házasodott meg és gyermeke sem született. A színjátszás volt az élete és persze az édesanyja, akihez végtelenül ragaszkodott.
A színésznők közül Dajka Margit, a színészek közül pedig Csortos Gyula, Somlay Artúr és Pécsi Sándor volt a nagy kedvence. Példaként tekintett rájuk, főleg mivel saját magával soha nem volt tökéletesen elégedett. Még a filmes karrierje kapcsán se, pedig köztudott tény volt, hogy az Ötödik pecsét című filmben Oscar-díj gyanús alakítást nyújtott.
Ezeket olvastad már?
Tragikus nap
A szilveszteri műsort 1985. december 30. napján már nagyon betegen próbálta végig. Az ugyanis évek óta publikus volt, hogy gyengélkedik – leukémiás volt – azonban eszébe sem jutott, hogy lemondja a szereplést.
Végül azon a tragikus napon, amikor Gálvölgyi János belépett az öltözőbe Márkus László egy széken ült. Rákacsintott Gálvölgyire, hátra dőlt a székkel, majd az öltöző padlójára zuhant. Kollégája először azt hitte, Márkus csak viccelődik. Aztán hamar rádöbbent, hogy ez most nem egy jól alakított szerep. Percekkel később a mentő is megérkezett, majd kórházba vitte a színészt, aki sajnos már tért magához. Ekkor csupán 58 éves volt.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán/Kotnyek Antal
