Hiába aratott nemzetközi sikereket, megmaradt annak a két lábbal a földön álló nőnek, akit a közönség annyira szeretett. Vidéki gyerekkora és szülei tanításai egész életét meghatározták.
„Csodálatos szüleim voltak. Imádtam anyámat, apámat. Ők tanítottak meg arra, hogy minden embert tisztelni kell. És tartom is magam ehhez. Nekem a színházban mindenki a kollégám, pincétől a padlásig. Édesapámmal egyébként már 12-13 éves koromban is éjszakába nyúlóan beszélgettünk az élet dolgairól, földrajzról, történelemről” – mesélte a Meglepetésnek egy korábbi interjúban.
Szerény lányból lett ünnepelt színésznő
Szinte semmi nem utalt arra, hogy valaha színésznő lesz: gyerekkori önmagát gyakran szürke kis verébként emlegette. Mégis, a visszafogott, szerény lányból egy csapásra az ország egyik legismertebb színművésze lett.
„Amikor először léptem át a főiskola épületének kapuját, szimbolikusnak éreztem ezt a hosszú, sötét lépcsőházat, amelynek a végét már nem is lehet látni. Gondoltam, ilyen ez a pálya is, amit választottam” – mondta Törőcsik Mari.
Csupán másodéves volt, amikor Fábri Zoltán rendező őt választotta a Körhinta című filmjéhez, és ezzel pillanatok alatt a legfoglalkoztatottabb színésznők közé került. Ám ennek ellenére az anyagi nehézségek őt sem kerülték el.
„Már a negyedik fesztiválfilmemet forgattam, az Édes Annát, és még sehonnan sem kaptam fizetést. A filmgyári gázsi pedig… A Körhintát háromezer forintért csináltam, az első cannes-i ruhaszámlám pedig negyvenezer-valahány forintot tett ki. Ne felejtsük, akkor 1957-et írtunk, s még nem jöttek be a nyugati cuccok. Eszelős pénzeket kellett kikölteni a maszekoknál egy jobb darabért. Hazajöttem Cannes-ból, s mert ruhásszekrényre még nem telt nekünk, kiakasztottam az ablakkilincsre a horribilis összegen varratott ruhát… S utána törlesztettem az árát” – árulta el évtizedekkel később.
Ez is érdekelhet
A válásnál is fogták egymás kezét
A nagy szerelmek sem kerülték el: négyszer házasodott.
Bodrogi Gyulával a főiskolán szerettek egymásba, és máig sokan úgy tudják, hogy ő volt az első férje, a második pedig Maár Gyula, de ez nem így van!
A rendező Wiedermann Károllyal volt egy röpke házassága, a frigy mindössze egyetlen éjszakán át tartott. A színésznő már a nászéjszaka hajnalán a válás mellett döntött.
Sosem derült ki, mi történhetett azon az éjjelen, ez a titok örökre sírba szállt vele. Törőcsik Mari utólag azt mondta, csak adminisztratív okokból ment hozzá, az élete vége felé így nyilatkozott róla:
„Rá nem szívesen emlékszem, így nem is ejtem ki a nevét.”
Többi kapcsolatáról mindig szeretettel mesélt, Bodrogival a házassági bontóperen egymás kezét fogták. Maár Gyulával pedig a férfi haláláig kitartottak egymás mellett. Egy közös kislányuk született, Teréz, mellette pedig örökbe fogadtak egy vietnámi árvát.
„Láttunk egy dokumentumfilmet a vietnámi háborúról. S abban egy kisfiút. Azt szerettük volna, hogy velünk éljen. Mindent elkövettünk, hogy megtaláljuk. Amikor már minden reményünk elveszett, hogy a nyomára bukkanjunk, a vietnámi állam engedélyezte, hogy helyette örökbe fogadhassunk egy hatéves fiút, akinek a háborúban minden hozzátartozója meghalt. Úgy gondoltuk, talán a sors akarja így. Így lett Son.”
Az akkori kisfiú ma már középkorú férfi. 2020-ban a feleségével és kislányával együtt visszaköltözött Magyarországra, hogy Mari közelében legyenek.
Visszajött a klinikai halálból
A színésznőt az idő múlása sokáig nem foglalkoztatta: 46 éves korában mondta először, hogy jó lenne megállítani az időt:
„Szeretnék annyi idős maradni, amennyi most vagyok. De ahhoz, hogy megfiatalodjak, semmi kedvem”
– nyilatkozta a színésznő, aki a hetvenes évek végén vissza akart vonulni. „Úgy akartam tenni, mint az okos élsportoló, aki a sikerei csúcsán akasztja szögre a sportcipőjét, mert úgy érzi, hogy most már csakis lefelé vezethet az útja. Így éreztem én is, hiszen mindent elértem már, amit egy színésznő elérhet” – mondta. 2008-ban a klinikai halál állapotába került, és két hónapig kórházban feküdt.
„Nagyon messziről jövök, de csodával határos módon visszajöttem!” – mondta felépülése után.
„Volt, amikor szerettem hódítani, de ezen régen túl vagyok. A családom érdekel csak, és a munkám. Ezek az örömeim, a büszkeségeim.”
Az élni akarás végigkísérte az életét. Idős korára Velemben talált megnyugvást, utolsó éveiben sokat betegeskedett, ám még így is szívesen fogadott látogatókat otthonában. 2021. április 16-án örökre elaludt.
Szerette a kalapokat
Édesanyjától a szép darabok iránti rajongást is örökölte
„A szép kalapokat és cipőket is szeretem! Édesanyám ugyanis arra tanított, hogy a cipő és a kalap nagyon fontos egy nő ruhatárában, így én is csak ezekre költöttem. Egyébként sosem érdekelt a divat. Egy ügyeletes fekete ruhám azért mindig volt” – mesélte.
Fotó: Mti, Birton Szabolcs, Fortepan/Kotnyek Antal, archív
