Konyha

Régen a szegények kedvelt böjti étele volt: ma szigorúan tilos itthon megenni ezt a húst

200 éve még nagyon is finom fogásnak számított ennek az állatnak a húsa, ma eszébe sem jutna senkinek megenni. Pedig még böjtben is fogyasztható.
régi parasztok bográcsban főznek fekete fehér

A magyar gasztronómia múltja telis-tele van olyan történetekkel, amelyekre büszkék vagyunk, ám olyanokkal is, amelyeket ma már nagyon furcsának találunk. Ilyen a hódhús esete is, amely a középkori és kora újkori Európában, így nálunk is felbukkant az ünnepi és böjti konyhában.

A legenda nem túlzás: a hódot vízi életmódja miatt több helyen halnak tekintették, ezért a böjti időszakban is az asztalra kerülhetett – különösen a farka, amelyet levesben és sültekben is elkészítettek.

A korabeli források és összefoglaló cikkek egyaránt említik, hogy a hódfarok‑leves és egyéb fogások kifejezetten keresettek voltak, főleg a Húsvét előtti a nagyböjt idején.

Majdnem fölfaltuk az összes hódot

Gondolhatod, hogy a böjti „engedékenység” miatt a hódállomány sorsa tragikus fordulatot vett. A szőrmeért és részben a húsért folytatott vadászat miatt a faj a 19. század közepére eltűnt a Kárpát‑medencéből.

Az eurázsiai hód később visszatért – szervezett visszatelepítési programok és természetes bevándorlás nyomán –, de ez már a modern természetvédelem időszakának története.

A jogalkotás közben világosan rögzítette: az eurázsiai hód védett faj, egyedenkénti természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Tényleg tilos ma hódhúst enni?

Röviden: igen. Mivel az eurázsiai hód védett, az elejtése, zavarása, károsítása és elpusztítása tiltott, a faj egyedeinek és „felismerhető részeinek” jogellenes megszerzése – beleértve a hús fogyasztását – jogkövetkezményekkel jár. Ezt a természetvédelmi törvény végrehajtási rendelete (13/2001. KöM) egyértelműen szabályozza.

Fontos jogi finomság, hogy 2022 óta szigorú hatósági feltételek mellett engedélyezhető az állomány gyérítése – például közérdeket sértő vízkárok megelőzése vagy egyes gazdasági tevékenységek védelme érdekében –, meghatározott időszakban és módon.

Ez nem jelenti a „szabad vadászatot”, és nem jelenti azt sem, hogy a hódhús „piacra kerülhet” mint általános élelmiszer. A vad védelméről szóló törvény és a kapcsolódó természetvédelmi szabályok fenntartják az engedélyköteles, dokumentált eljárást, és a védett faj státusza változatlanul érvényes.

Ezeket olvastad már?

  1. Soha többé nem reped meg a piskótatekercs teteje, amikor felcsavarod: ez a titok
  2. 17 éve rajong gyönyörű feleségéért Hans Sigl: a hegyi doktor mástól csábította el Susannét
  3. Ki ne dobd, ha ilyen régi mobiltelefonod van otthon: milliókat érhet ez az ócska készülék

A böjt és a „vízi” besorolás: kis csalás a régi konyhákban

A középkori böjti szabályok a melegvérű állatok húsát tiltották, a hal viszont engedélyezett volt. A gyakorlatot sokszor pragmatikus értelmezés kísérte: vízi életmód, hidegvérűség, vagy külső jegyek alapján egyes állatok „hal‑közeli” besorolást kaptak. A hód ilyen „határátlépő” lett Európában és az Újvilágban is – a hódfarok fogyasztása a böjti konyha része volt.

Jugiszláv kísérletek és bukás a 20. században

A volt Jugoszláviában az 1960‑as években felmerült a hódhús újbóli bevezetése, sőt, még hódfarm is létesült az alapanyag‑ellátás reményében. A technológiai próbák ellenére a projekt elbukott – mindez érdekes lábjegyzete annak, hogyan változik az élelmiszer‑kultúra és a természetvédelem kapcsolata.

cuki bébihód a vízben
Elég nehéz ma elképzelni, hogy hódot együnk

Konyhai és kulturális emlékezet

Ha a történeti gasztronómiát kutatod, a hód a „böjti konyha kreatív kiskapui” fejezetében jelenik meg. A hódfarok‑leves és társai ma már nem receptek, hanem kulturális lenyomatok. A középkori böjt mindennapi gyakorlata a mai szemmel sokszor meglepő, mégis segít megérteni, hogyan változik az étkezés, a vallási szokások és a jog – együtt.

Forrásunk volt: Vince

Fotó: Fortepan / Vargha Zsuzsa, Adobe Stock