Riport

Tudósok felfedeztek egy különös, 15. századi kőfalloszt: erre használták a lovagok a középkorban

Egy galíciai erőd romjai közül került elő egy különös, 15. századi kőeszköz, amelyről a kopásnyomok árulják el, mit is csináltak vele annak idején a lovagok.
régészeti ásatás illusztráció

Egy tengerre néző erőd romjai között feküdt, első pillantásra jelentéktelen kődarabként. Közelebbről nézve azonban hamar kiderült: nem hétköznapi leletről van szó. A galíciai Torre de Meira feltárásán a régészek egy 15. századra keltezhető, szokatlan formájú kőeszközt emeltek ki a földből, amelynek funkciója ma is gondolkodásra készteti a kutatókat.

A mintegy tizenöt centiméter hosszú tárgy alakja elsőre meghökkentő. A szakembereket mégsem a forma, hanem a használat nyomai állították meg egy pillanatra – írta a Techsvet.

Egy erőd, amely a partvidéket ellenőrizte

A lelet Északnyugat‑Spanyolországban, Galíciában került elő, Moaña városának közelében. A Torre de Meira erőd a maga idejében stratégiai szerepet játszott: a Vigo felé vezető partszakaszt felügyelte. A középkorban kiterjedt erődrendszer állt itt, mára főként a torony maradt meg. A többi építmény az idő és az erőszakos történelmi események áldozata lett.

Az erőd pusztulása az úgynevezett irmandiñói háborúkhoz köthető, amelyek 1467 és 1469 között rázták meg Galícia királyságát. Ezekben az években parasztok, kézművesek és városi polgárok fogtak össze a feudális nemességgel szemben. A felkelések során tucatnyi várat romboltak le, köztük a Torre de Meirát is.

Ez is érdekelhet

Nem dísztárgy, hanem használt eszköz – de nem arra!

A most előkerült kődarab első ránézésre akár tréfás szimbólumnak is tűnhetne. A részletek azonban mást mondanak. Az egyik oldala feltűnően sima, egyenletesen kopott, ami rendszeres, ismétlődő használatra utal.

Dario Peña régész szerint a tárgy nagy valószínűséggel egy brousek, vagyis fenőkő volt. Nem röhög, nem átvitt értelemben volt fenőkő, hanem egészen konkrétan: a kőfallosz valójában egy olyan eszköz, amelyen kardokat és más fegyvereket éleztek.

A lelet pontos helye is ezt támasztja alá: az erőd védelmi funkciójú területéről került elő, ahol fegyverekhez köthető tárgyakat is találtak.

Ha elképzeljük az erőd udvarát egy összecsapás előtti pillanatban, könnyen magunk elé idézhetjük a jelenetet: a felszerelést ellenőrző harcosokat, akik utoljára végighúzzák pengéjüket a kövön. A forma így másodlagossá válik, a tárgy elsődleges szerepe a harcra való felkészülés volt.

Ritka motívum a középkorból

Falikus formájú tárgyakat ismerünk az őskorból, a kelta és a római világból is. A középkori Európában azonban az ilyen jellegű leletek kifejezetten ritkák, ezért is keltett figyelmet a galíciai felfedezés.

A kutatók szerint a forma persze nem pusztán a véletlen szüleménye. A középkori gondolkodásban a harci képesség, a fegyverhasználat és a férfiasság szorosan összekapcsolódott. A kő egyszerre volt praktikus eszköz és kulturális jelképe annak a világnak, ahol az erő és a védelem központi szerepet játszott.

A kopásnyomok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy a mindennapi használat volt a meghatározó. Aki a pengéjét élezte rajta, elsősorban a fegyver állapotára figyelt – még akkor is, ha egy erős szimbolikájú tárgyat tartott a kezében.

Egy pusztító felkelés nyomai

Az irmandiñói háborúk a késő középkor egyik legjelentősebb társadalmi konfliktusai közé tartoznak az Ibériai‑félszigeten. A felkelők célzottan rombolták a nemesi hatalom jelképeit, az erődöket és várakat. A történészek szerint néhány év alatt több tucat erőd semmisült meg.

Benito Vilas, a Torre de Meira feltárását vezető projekt irányítója szerint az erőd a második irmandiñói háború során pusztult el. A jelenlegi régészeti munka nagyjából három éve zajlik: először a tornyot tárták fel és részben restaurálták, majd a környező falak és egyéb szerkezetek következtek.

Nem csak egyetlen különleges lelet

A feltárás nem kizárólag erről az egy tárgyról szól. A régészek hétköznapi konyhai kerámiákat, valamint magasabb minőségű, Manises környékéről származó díszített fajanszokat is találtak. Ez utóbbiak nem számítottak olcsónak, így arra utalnak, hogy az erődöt használó vagy ott megforduló emberek társadalmi helyzete az átlag fölött állt.

Mindez árnyaltabb képet ad a Torre de Meira mindennapjairól: nem csupán katonai objektum volt, hanem olyan hely, ahol a korabeli elit életének nyomai is felfedezhetők.

A tárgy, amely közelebb hozza a múltat

A galíciai lelet jól mutatja, hogy a történelem nem pusztán évszámok és csaták sora. Konkrét tárgyak maradnak utánunk, amelyeken ott vannak az emberi kezek nyomai. Egy egyszerű kőeszköz is képes elmesélni, hogyan gondolkodtak, készültek és éltek azok, akik több mint ötszáz éve használták.

A Torre de Meira régészeti kutatása a jövőben is folytatódik, amint a szükséges engedélyek rendelkezésre állnak. A mostani felfedezés pedig arra emlékeztet: a középkor világa sokszor összetettebb és hétköznapibb volt, mint ahogy azt elsőre elképzeljük.

Ajánlott videó