A ma napig népszerű bábfilm, a Mazsola és Tádé, valamint egy nagy szerelem végét is egy érthetetlen tragédia jelentette – írta az ujsagmuzeum.hu.
A Jászai Mari-díjas Havas Gertrúdnak és férjének, Bölöni Kiss Istvánnak az élete volt a bábozás. A színésznő volt az ország első állandó bábszínházának, a Mesebarlangnak (később Állami Bábszínház) az alapítója 1947-ben. Fellépett az Állami Faluszínháznál, meséket adott elő a Magyar Rádióban, a Bábszínház előadásaival pedig szinte Európa minden országában fellépett.
A szintén Jászai Mari-díjas Bölöni Kiss István közgazdaságot tanult, és kezdetben csak hobbiként bábozott, de beleszeretett a szakmába és 1950-től az Állami Bábszínház tagja lett. Két éves kitérő után, amelyet a Győri Bábszínházban töltött, 1956-tól újra visszatért a Bábszínház társulatához.
A színészkedés mellett bábszínészképző tanfolyamon is tanított, egyéni műsorával járta az országot és több nemzetközi fesztiválon is részt vett.
A legnépszerűbb bábosok voltak
Amikor Bálint Ágnes megtalálta az 1959-től a Magyar Televízió raktárában porosodó malacka bábot, rögtön megihlette, és megírta a Mazsola és Tádé történetét.
Az 1969-ben indult, három évadot és 23 részt megélt mese Mazsolájának a szerepére gondolkodás nélkül Havas Gertrúdot kérte fel, Manófalvi Manó, vagyis Manócska alakítására pedig Bölöni Kiss Istvánt.
A színész egyébként nem csak ebben a mesejátékban dolgozott együtt Bálint Ágnessel, a színész volt a Futrinka utca Sompolyogija is.
A bábművész házaspár tagjai jellegzetes hangjukkal elvarázsolták a gyerekeket, sőt, a bábfilm akkora siker lett, hogy 35 ország is megvásárolta a jogokat.
Álmukban érte őket a halál
A színészek 1982-ben, szinte napra pontosan egy hónappal a haláluk előtt nyilatkoztak utoljára, a Szolnok Megyei Néplapnak. Tele voltak tervekkel és megállás nélkül dolgoztak. Kétszemélyes bábelőadásukkal járták az országot, a nyári szabadságuk alatt is a nyaralójukban alakították ki az ország legkisebb bábszínházát, ahol a környéken üdülő gyerekeket szórakoztatták. Évente több mint 150 produkciót adtak elő.
„Kicsit, mint az orvosok, úgy vagyunk: hívnak, jövünk, játszunk, mert nagyon kell a játék a gyerekeknek. Hogy a csodálatos szeretetigényüket, adásvágyukat megéljék, kiéljék.
És nagy álmunk, hogy felnőtteknek is bábelőadást tarthassunk, ám ennek sajnos nincs kultúrája itthon” – mondta az interjúban Bölöni.
A felfoghatatlan és értelmetlen tragédia 1982. április 11-én, álmukban történt, szén-monoxid mérgezést kaptak. Joshi Barat, aki akkor szintén a bábszínház színészeként dolgozott, később elmesélte, hogy gyanús volt számára, amikor a délelőtti előadás előtt még nem volt sehol a házaspár.
Gertrúd és István ugyanis mindig is híresek voltak a pontosságukról, és egyetlen előadást sem hagytak ki.
Amikor elküldtek valakit a lakásukra, már késő volt. Rájuk törték a bejárati ajtót, de Mazsola és Manócska megszemélyesítője soha többé nem ébredt fel.
Havasi 54, Bölöni 55 éves volt ekkor. A két bábot pedig nem húzta fel senki többé a kezére.
