Kulka János, akit legtöbben a Szomszédok című sorozat Mágenheim doktoraként ismernek, 2016-ban stroke-ot kapott és súlyos afáziában szenved. A betegségére hivatkozva 2018-ban bejelentette, hogy visszavonul a színészettől, de egy évvel később mégis színpadra állt egy szöveg nélküli szerepben, és azóta javulásának köszönhetően kisebb szöveges szerepeket is elvállalt.
Legutóbb pedig Kadarkai Endre műsorvezető és riporter Hallgatlak – jótanácsok az élethez című podcastjában szerepelt.
„Szégyellem magam”
„Stroke-os vagyok, afáziás vagyok. Szégyellem magam, bezárkózom.
És állandóan gondolkozom, főleg a múlton. 67 éves vagyok, elmúlt az élet, és sokszor visszamegyek a múltba, ostorozom magam. Nem tudom, hogy jó voltam-e vagy rossz. Akár színészként, akár emberként” – vallotta be őszintén a színész.
De persze a szép pillanatok is felkerülnek a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész mérlegének másik oldalára. Eszébe jutnak a nagy sikerek, a boldog pillanatok, amikor III. Richárd szerepébe bújt, vagy amikor a Csárdáskirálynőben szerepelt.
Pedig ettől a feladattól először megijedt, félt, hogy nem fog jól énekelni. De elvállalta. A kellékest pedig megkérte, hogy minden előadás előtt készítsen oda két deci Tokajit, ami sokat segített neki, könnyedén énekelt és hatalmas siker lett a darab.
Kulka saját bevallása szerint egész életében megfelelési kényszerrel küzdött, főleg a rendezők felé. Mostanra viszont nyugodt lett, nem fél semmitől, sokszor improvizál is a színpadon. De bevallotta, hogy az előadások után megkönnyebbül, mert a betegsége óta fárasztó számára a színészkedés, fizikailag és lelkileg is sokszor fáradt.
3 éves koráig nem beszélt
Kulka édesanyja – Boleman Eszter, az első tévébemondónő – tuberkulózisos volt, így nem gondozhatta, szoptathatta gyermekét, és ahogy korábban lányát, Janinát, Kulkát is a születése utáni nyolcadik napon a Pikler Emmi Csecsemőotthonba szállították.
Az ott eltöltött 10 hónap alatt Kulkát a szülei csak hetente egyszer látogathatták meg. Mindez mély nyomot hagyott benne, talán emiatt is lehetett, hogy a színész sokáig nem is beszélt: három éves volt, amikor először megszólalt.
A nővérére, Janinára is teljesen idegenként nézett, miután hazatért Szegedre. Mégis szoros szövetség alakult ki a testvérek között, a színész mindig tudott, tud rá számítani. Az édesanyja – akit az interjú során végig a keresztnevén említ – azonban mindig kicsit idegen maradt a számára.
„Eszter rejtélyes volt, kicsit idegen számomra, és inkább jó barátom volt, mint anyukám. De nem haragudtam rá. És – Csákányi Eszter mellett – ő volt a legnagyobb kritikusom. Mindig elmondta a véleményét és sokszor ugyan nehezen, de hittem neki”
– mesélte nevetve.
Édesapjával is különleges volt a viszonya
Kulka édesapjára úgy emlékszik, hogy mindig szomorú volt. Kulka Frigyes, európai hírű mellkassebész és tüdőgyógyász megjárta a munkaszolgálatot és átélte, ahogy a szülei is odavesztek.
„Erről apámmal nem beszélgettünk. Egyszer ültünk le, amikor fél órában, tárgyilagosan elmesélte mi történt. Szörnyű volt. De akkor sok mindent megértettem, azt is hogy édesapám miért olyan, amilyen… Kevés meghitt pillanatunk volt, azok is mindig az előadásaim után.
Olyankor megölelt, éreztem, hogy büszke rám.
Apám jól énekelt, slágereket, operákat, talán tőle örököltem a színészi vénámat is” – tette hozzá a színész.
Véletlenül került a színi pályára
Kulka Szegeden, óvodás korában, 4-5 évesen kezdte a színészkedést. A kis színpadon fogta a sámlit, leült és a gyerekekből álló közönségéhez szólt:
„Gyerekek figyeljetek! Játszottam és fantasztikus volt! Mindig is vonzott a színpad, vágytam rá, hogy színész legyek. A púder, az izzadtság szag, a színészek csúnya beszéde, a káromkodás… egyszerre utáltam, és imádtam, teljesen elvarázsolt” – tette hozzá az interjúban.
Kulka a Nemzeti Színházban és a Katona József Színházban is játszott, egy hónapban 25 darabot. A Katonában játszani pedig egy álom beteljesülése volt számára.
„A Szomszédok miatt sokáig nem hívtak a Katonába, pedig vágytam rá. De Magenheim Ádám doktor lettem, és beskatulyáztak. Háromszor is ott akartam hagyni a sorozatot, mert nem szerettem igazán, de kellett a pénz”
– mesélte őszintén.
Végül, hogy szívesebben bújjon a doktor szerepébe, sokszor átírta a szövegét, a rendező pedig mindig áldását adta rá.
Testen kívüli élménye volt
Kulka a stroke pillanatát is felidézte, éppen a párjával volt otthon, amikor rosszul lett.
„Az első húsz másodperc szörnyű volt, majdnem meghaltam. Felemelkedtem az égbe, lebegtem, láttam magam föntről, körülbelül öt méteres magasságból, láttam a partnerem aggodalmát, a kutyámat, Bercit aki egyfolytában ugatott.
Kék volt az ég, kinyílt egy díszes kapu, és nagy nyugalom szállt meg.
Aztán csak foszlányokra emlékszem, szirénázó mentőre, arra, hogy fáztam. Másfél órán át operáltak, aztán felébredtem. Szörnyű volt. Nem akartam visszajönni” – vallotta őszintén.
De ahogy Gyárfás Dorka: Kulka című könyvében is írta, a színész felszabadult a stroke után. Megnyugodott, nem fél már a haláltól sem. Úgy érzi, hogy valaki figyeli, köveit fentről, mint egy őrangyal.
Az interjúban beszélgetnek Lang Györgyiről is, aki szintén stroke-ot kapott és akire sorstárként tekint. Bár ennél több volt, számára, évekig élt együtt a Pa-dö-dő együttes énekesnőjével, aki a főiskolán osztálytársa is volt.
Sőt, két közös gyermekük is lett volna, ha Györgyi megtartja őket. 49 éves lenne a nagyobbik gyereke ha megszületett volna, és úgy gondolja inkább nagyon jó barátja, haverja lett volna, mintsem apja.
„Úgy érzem, nem szeretnek”
A színész mesélt arról is, hogy hogyan telnek a napja. Híreket olvas, teniszt néz, szívesen nézi, hallgatja az új generációt, Szirmai Marcit, Azariah-t, Beton.Hofit, Dzsúdlót, főz, tornázik, pszichológushoz jár, Berci kutyáját gondozza, és játszik.
De színházba ma már ritkán jár, úgy gondolja, megváltozott a világ, és megváltozott ő maga is.
„Más vagyok, más lettem, nem tudom megfogalmazni. Szerettek régen, de most…? Úgy érzem, nem szeretnek, nem az a Kulka vagyok, aki az ő fejükben él”
– mondja kissé keserűen, de elfogadóan.
Kadarkai megkérdezte, hogy nem lehet-e, hogy ez csak az ő fejében van így? Majd a műsorvezető elmesélte, hogy az egyik kedvenc filmjében a Forrest Gumpban Dan hadnagy, aki elveszíti a lábát a vietnami háborúban és folyton perlekedik az Istennel azt mondja Forrestnek, hogy ő Dan hadnagy volt. Forrest Gump pedig válaszol: maga még mindig Dan hadnagy.
„Ezt nem hiszed?” – kérdezte Kadarkai.
„De” – válaszolta erre röviden, talán kissé cinikusan a színész.
Ez is érdekelhet
Fotó: archív
