1958 nyara volt San Diegóban. A Hotel del Coronado díszletei között perzselt a hőség, a stáb ideges, az órák teltek. A kamera előtt Marilyn Monroe áll – a korszak legismertebb arca, a vágy megtestesítője, a biztos kasszasiker. A feladat látszólag nevetségesen egyszerű: ki kell nyitnia egy fiókot, és megkérdeznie:
„Hol a bourbon?” (Az angol eredetijéből jön ki a négy szó: „Where’s the bourbon?”)
Billy Wilder int. Csapó.
És ekkor indul el az a jelenet, amely mára a filmtörténet egyik legtöbbet idézett, legkínosabb és legemberibb forgatási legendájává vált.
„Hol a bourbon?” – és ami helyette elhangzott
A felvétel nem sikerül, Marilyn képtelen fejből felmondani ezt a négy egyszerű szót. Előbb „Hol a whiskey?”, aztán „Hol az üveg?”, majd teljes abszurditással: „Hol a bonbon?” hangzik a szájából. Újra csapó. Megint hiba. Harminc, negyven, ötven próbálkozás – eredmény nélkül.
A történetet nem utólag színezte ki a legenda: a IMDb hivatalos forgatási dokumentumai és visszaemlékezései szerint Billy Wilder végül felírta a mondatot egy papírra, és beragasztotta a fiókba. Monroe azonban elfelejtette, hogy melyikbe, és rosszat húzott ki, így ezzel a segítséggel sem sikerült felvenni a jelenetet. A rendező végül az összes fiókba felírta.
Az 59. felvételnél jártak, mire a jelenet használható lett – és akkor is Monroe háttal állt a kamerának, a mondatot utólag szinkronizálták.
A filmtörténeti összegzések szerint mindez a Van, aki forrón szereti forgatásának egyik legsúlyosabb pontja volt (IMDb, Variety, SlashFilm közös feldolgozásai alapján).
47 próbálkozás egy másik mondatra: amikor már a türelem is elfogyott
Nem ez volt az egyetlen eset. Egy másik jelenetben Marilynnek mindössze ennyit kellett volna mondania:
„Én vagyok az, Sugar.”
Ez a mondat 47 felvételbe került. Hol felcserélte a szavakat, hol megállt félúton, hol teljesen mást mondott. Tony Curtis és Jack Lemmon eközben – saját bevallásuk szerint – már fogadásokat kötöttek arra, vajon mikor sikerül végre.
Szeretnél még többet nosztalgiázni?
- A rendszerváltás után sokan kidobtuk: ma vagyonokat érhetnek ezek a gyerekkori kincsek
- A mosolyuk milyenségét is szabályozták: így néztek ki a MALÉV légikisasszonyai a fénykorban
- 10 készség, amiket minden gyerek tudott régen: ma már alig találsz, aki mindet ismerné
- 11 évig tartott a szocialista szesztilalom, ami Hofit és a Szomszédokban Vágási Ferit is megihlette
Mennyi volt valójában a veszteség Marilyn miatt?
A Variety, a The Numbers és a Mirisch Company gyártási adatai szerint Marilyn késései és újraforgatásai nagyjából 500 ezer dollárral növelték a költségeket 1959-ben – ez akkoriban óriási összeg volt. Mai értéken, inflációval számolva ez 4–5 millió dollárnak felel meg.
A filmet ettől függetlenül 2,9 millió dolláros büdzséből készítették és 25 millió amerikai dollárt hozott a készítőknek – vagyis minden nehézség ellenére hatalmas siker lett. A The Numbers és a Variety pénzügyi elemzése szerint a stúdió hosszú távon bőven visszakapta az árát.
Billy Wilder haragja: és a híres mondat
A forgatás végén Wilder nem ünnepelt. Sőt. Saját otthonában rendezett vacsorát a stábnak – Marilyn Monroe nélkül. Később nyilvánosan is kimondta azt a mondatot, amely évtizedekig kísértette a színésznőt:
„Megbeszéltem az orvosommal és a pszichiáteremmel – túl öreg és túl gazdag vagyok ahhoz, hogy ezt még egyszer végigcsináljam.”
A szakmában ekkor sokan úgy hitték, a kínos felvételek miatt Marilyn „kezelhetetlennek” minősült, és a karrierje lassan véget is ér.
A meglepő fordulat: Monroe visszatér
Egy év telt el. 1960-ban bemutatták Billy Wilder új filmjét, a Legénylakást. A premieren Marilyn Monroe váratlanul odalépett a rendezőhöz, átölelte, és gratulált a filmhez. Majd csendben hozzátette:
szívesen játszana a következő filmjében.
Wilder nem mondott igent, de nem is nevetett. És ez talán elég volt ahhoz, hogy Hollywood végleg átértékelje ezt a történetet.
Mi maradt meg utána? Kudarc vagy mítosz

Ma már a filmtörténészek többsége úgy látja: Marilyn Monroe nem tehetségtelen volt, hanem sérülékeny. Gyógyszerfüggőséggel küzdött, súlyos szorongással, állandó megfelelési kényszerrel. Amikor viszont „átbillent”, Billy Wilder saját szavai szerint is „páratlan komikai zseni” volt.
A paradoxon az, hogy éppen ez a „problémás forgatás” hozta létre minden idők egyik legjobb vígjátékát.
És talán ez Marilyn Monroe valódi öröksége. Nem a hibátlan mondatok – hanem az, hogy ember volt a kamerák előtt is.


