Nem emlékszem, hogy valaha lett volna olyan különleges és egyben furcsa interjúm, mint ez itt, hiszen személyesen a Barátságos Pókemberrel beszélgettem. A Komárom szlovákiai részén elő magyar férfinek ugyanis még a kilétét sem tudom, mégis bő egy órát mesélt az életéről és arról a csodálatos munkáról, amit végez.
A Barátságos Pókember nem hajlandó felfedni a kilétét, sem nekem, sem másnak, így járja a magyar kórházakat, szociális és idősotthonokat, gyerekzsúrokat is, ha meghívják.
A kiléte ugyan titkos, a küldetése azonban nem: mosolyt kíván csalni mindenki arcára.
Személyes ok volt az inspiráció
Kizárólag profi jelmezben hajlandó megjelenni, és hol házak faláról, hol erkélyekről, hol kéményekről, hol villanyoszlopokról vagy fákról ereszkedik le a gyerekek közé. Mozdulatai megtévesztésig hasonlítanak Peter Parkerére, vagyis a Marvel Comics legendás szuperhősére.
„13 éves korom óta rajongok az extrém mozgásformákért, akkor kezdtem egy breaktáncos csoportban. Kevés olyan sport van, amit azóta ne próbáltam volna ki: kapueráztam, ismerek több küzdősportot, gördeszkázom, görkorcsolyázom és a street work outban is szeretem magam kipróbálni. Nem félek a magasban, sőt imádom a magasságot, dolgoztam alpintechnikusként is.
A sport nagyon fontos része az életemnek, és 34 éves leszek, muszáj megtartanom a formámat, ehhez rengeteget nyújtok is”
– kezdi a megelevenedett szuperhős, aki ennél több személyes dolgot mindenféle unszolás és keresztkérdés ellenére sem hajlandó elárulni magáról.
A Barátságos Pókember korábban civilként is járt gyerekekhez, iskolákba és intézményekbe épeknek és sérülteknek a mozgás szeretetéről és a sportól beszélni. Négy éve azonban már csak jelmezben jelenik meg nyilvánosan.
Egyetlen konkrét dolgot tudok még meg róla: volt egy testvére, aki egy súlyos, végzetes betegséggel jött a világra.
„Sajnos csak 13 éves koráig élt, 18 éves voltam, amikor meghalt. Miatta is szeretnék segíteni olyan gyerekeknek, akik betegséggel küzdenek, hogy vidámabb legyen az életük” – mondja határozottan.
A gyerekek előtt nem bukhat le
Mint nyilván kitalálták, a titokzatoskodás nem elsősorban nekem szól, hanem a gyerekeknek. A Barátságos Pókember ugyan civilben érkezik a helyszínekre, de bájos segítője asszisztálásával ügyel rá, hogy a gyerekek ne lássák, ahogy beöltözik – a hölgy személye egyébként éppúgy titkos, mint a férfié.
De miért pont a Pókemberre esett a választás a sok szuperhős közül?
„Már gyerekként nagyon szerettem azt a mozgáskultúrát, amit a Pókember képvisel, ráadásul elég jól tudom utánozni. Ritka, de ő vicces szuperhős, és én is annak tartom magam, ráadásul a ruhája is tetszik” – magyarázza.
A ruha egyébként éppúgy nem elhanyagolható része a műsornak, mint a mozgás.
„Sok időt és pénzt öltem bele, mire megtaláltam a legjobbat.
Az olcsó, internetről rendelt jelmezek nem jók, szakadnak, repednek, de gyerekzsúrra még mindig inkább ilyenekben járok, mert mozogni könnyebb bennük. A legjobb és kedvenc látványruhám 1200 euró, vagyis közel 440 ezer forint volt, ez azonban csak a kórházi gyereklátogatásokat szolgálja, amikor nem kell annyit mozognom, fotózkodásra viszont kiválóan alkalmas. Mivel az ő mosolyuk mindennél fontosabb, kapják tőlem azt a maximumot, amit nyújtani tudok” – fogalmaz a Pók.
Még több élettörténetet olvasnál? Ez is érdekelhet!
Alig kap levegőt a jelmezben
Bár drága, alapvetően ez a legkényelmetlenebb ruha. Mivel a Pókember arcát is álarc fedi, alig kapni bennük levegőt, egy 40 fokos nyári napon pedig 60 fok is lehet a ruhában, ami alatt még egy aláöltözet is van. A maszktól alig lát, a sérülés lehetősége is fennáll.
„Nem kifejezetten kényelmes egyik ruha sem, de nem érdekel.
Jól csinálni csak úgy lehet, ha az ember szereti, én pedig nagyon szeretek Pókember lenni és motiválni a gyerekeket.
De nemcsak őket, idősotthonokba, mentálisan sérült felnőttek közé is járok, akik ugyanúgy szeretik a Pókembert. Nemcsak a gyerekek vannak kiéhezve a boldogságra és a vidámságra, hanem a felnőttek is.”
Fotó: Archív
