Gyermekkori csínytevéseiről, pályakezdésének fordulópontjairól és a zene felszabadító erejéről is mesélt az M5-ön látható Húrokon írt történelem című műsorban Deák Bill Gyula. Az énekes személyes történeteken keresztül mutatta meg, miként vált számára a blues az önkifejezés legőszintébb formájává.
Mint felidézte, gyerekként nagyszájú, eleven fiú volt, aki eredetileg futballistának készült. Életét azonban drámai fordulat változtatta meg: tizenegy éves korában egy balesetet követő orvosi műhiba miatt elveszítette a bal lábát, azóta protézissel és mankóval él. Ez a tragédia terelte a zene felé.
„Ha velem nem történik ez a baleset, én soha nem énekelek. Nem tanultam, azt mondják, ez Isten adta adottság”
– fogalmazott.
Kőbányán kezdődött minden
Kőbányai otthonában kezdődött minden: a szomszédokkal zenéltek együtt, szülei pedig – anyagi nehézségek árán is – hangszereket vásároltak neki, hogy kibontakoztathassa tehetségét. Bár édesapja biztosabb, „polgári” pályát szánt neki, őt ekkorra már teljesen beszippantotta a zene világa.
A hatvanas évek végén első zenekarával, a Starral lépett hivatalos pályára, amikor az Országos Rendezői Irodánál megszerezték a működési engedélyt.
Nem volt mintadiák:
„kijártam a nyolc osztályt, és mentem zenélni”.
Döntését később sem bánta meg, mert úgy véli, a blues hitelességéhez hozzátartozik minden megélt nehézség és szenvedés.
Fizikai állapota miatt megkérdőjelezték az alkalmasságát
Még több hírességről olvasnál?
Deák Bill Gyulának nemcsak sikerekkel, hanem előítéletekkel is szembe kellett néznie. Fizikai állapota miatt gyakran megkérdőjelezték pályaalkalmasságát, és a Kádár-korszak légköre sem kedvezett az egyéniségének.
„Azt mondták, nem vagyok se színpad-, sem képernyőképes. (…) Bár meg nem vertek soha, de amikor hosszabb volt a hajam, megfenyegettek, hogy eltörik a másik lábamat is” – idézte fel a korszak fenyegető hangulatát.
A műsorban szó esett legfontosabb művészi állomásairól is: felidézte szerepét a Kopaszkutya című filmben, valamint az által megformált Tordát, az István, a király rockopera legendás előadásában. Ezek a munkák nemcsak pályáját határozták meg, hanem a magyar könnyűzene történetének is meghatározó darabjai lettek.
Bevallotta, nem nosztalgiázó alkat: sokkal inkább a jövő érdekli. Hisz a fiatal generációban, és aktívan támogatja is őket – rendszeresen dolgozik együtt a Kőbányai Zeneiskola növendékeivel, átadva nekik mindazt a tapasztalatot, amelyeket az évtizedek alatt megszerzett.
