Ha azt mondom, Suba Eleonóra Ibolya, valószínűleg nem sokan tudják, kiről van szó. De a későbbi művésznevén, Tábori Nóra hallatán mindenkinek eszébe jut a magyar színjátszás egyik legsokoldalúbb és legszerethetőbb alakja.
Pályafutása során a tragédiától a vígjátékig minden műfajban maradandót alkotott. Tudott elegáns úrinő, harsány komédiás és megtört parasztasszony is lenni. Országos népszerűségét olyan alkotásoknak köszönhette, mint az Abigél, a Kémeri sorozat vagy Máté Erzsivel közös jelenetei a Szeszélyes évszakokban.
A Padlás című musicalben pedig ő volt Mamóka, 15 éven át készítette azokat a bizonyos szilvás gombócokat a színpadon. Számára ez nem rutinmunka volt, hanem szent hivatás. A színházi anekdoták szerint a Vígszínház büféjében Tábori Nóra jelenléte kötelező volt.
Nem a pletykák miatt ült ott, hanem mert ő volt az a bizalmas, akinek bárki elsírhatta a bánatát.
Ő volt mindenki nagymamája
A színésznő neve összeforrott a Vígszínház aranykorával. Ruttkai Évával együtt kezdték a pályájukat a teátrum falai között. Bár Ruttkai volt a sztártípus, a fényes csillag, Nórát ez nem zavarta, mert mindketten hatalmas formátumú színésznők voltak, jól kiegészítették egymást a színpadon.
Klasszikus rivalizálás nem is volt köztük, mert Ruttkai a törékeny, vibráló nőiességet, Tábori pedig a földközelibb és sokoldalúbb karaktereket hozta. Ő lett a színház anyja és nagymamája, amit olyan alázattal viselt, hogy ezzel végül a közönség legszélesebb rétegeinek szeretetét nyerte el.
Házi lekvárral várta az unokáit
A sors furcsa fintora, hogy miközben az egész ország a szívébe zárta, ő maga az évek múlásával egyre inkább a magányt választotta. Három sikertelen házasság után a budai lakásában egyedül élt, szeretett kisállatai és növényei között találta meg a lelki békéjét.
Első házasságából született lánya, Júlia külföldre ment férjhez, és Németországban telepedett le. Két fiú unokája is volt, de ők csak a nyári iskolai szünetben látogatták meg a híres nagymamájukat, aki ilyenkor befőttel és házi készítésű lekvárral kedveskedett nekik.
„Anyu imádott főzni, befőzni, kézimunkázni. Gyönyörűen kötött és horgolt, csipketerítőket készített. Kis koromban rengeteg ruhácskám volt, amit saját kezűleg varrt. A világ legjobb sárgabaracklekvárját is ő készítette.
Ült a konyhában, és órákon át kavargatta. Az unokáinak különleges csemegével kedveskedett.
A narancshéjat megfőzte, gyúródeszkán feldarabolta, és csokimázzal bevonta. Gyakran volt ínhüvelygyulladása, mert megerőltette a kezeit” – mesélte korábban az édesanyjáról Mezey Julianna.
A művésznő nem sérelmezte, hogy a lánya még a 60-as évek végén külföldre költözött, hiszen annak idején ő is Erdélyből települt át Magyarországra.
„Apám egy módos vegytisztító üzem tulajdonosa volt, anyám pedig alig 17 évesen ott ismerkedett meg vele. A szerelmükből születtem Temesváron. Szüleim élettársi kapcsolata szakítással végződött, és tízéves koromban anyámmal együtt átjöttünk Magyarországra. Később ő újból férjhez ment egy szabómesterhez, akitől a féltestvérem, Mátyás született…” – árulta el a színésznő egy régi interjúban.
Még több régi hírességről olvasnál?
Süteményt sütött a közönségnek
A művésznő még 70 évén túl is igyekezett fitt maradni, és hálás volt bármilyen kis szerepért. Ha nem játszhatta el Júliát, eljátszotta a dajkát.
„Fontos, hogy ne hagyjam el magamat, és jó kondícióban álljak színpadra, ezért vettem egy taposógépet. Már nehezen mozgok, de nem szeretnék teljesen elesettnek tűnni, ezért így próbálom karbantartani az egészségemet” – újságolta büszkén a Kossuth-díjas színésznő, amikor nála jártunk vendégségben.
Kifelé erősnek mutatkozott, ugyanakkor élete utolsó időszakában már komoly fájdalmai voltak, de erről még a közvetlen környezete sem tudott, mert arcüreggyulladással is színpadra állt.
A Vígszínház nyílt napján pedig házi süteménnyel kínálta a színházszerető nagyérdeműt 2005 őszén. Alig pár héttel később örökre elaludt a saját otthonában. Márványtábla őrzi a pasaréti Házmán utca 7. házfalán egykori híres lakójának emlékét.
Fotó: MTI, archív
