Elég volt egy félmosoly, egy hanyagul félrebillentett kalap vagy egy szépen kimondott szerelmi vallomás, és a moziteremben egyszerre lett nagyobb a csend. A régi magyar filmek férfisztárjai még nem edzőteremben kidolgozott testtel és közösségi oldalon gondosan felépített képpel hódítottak.
Volt, aki a bajuszával, más a hangjával, az eleganciájával vagy éppen azzal a különös, kissé veszélyes tekintettel ejtette rabul a közönséget.
A harmincas és negyvenes évek magyar hangosfilmje tudatosan épített a jól felismerhető sztártípusokra. Szükség volt a mulatós dzsentrire, a komoly orvosra, a daliás katonatisztre, a kifogástalan modorú úriemberre és a szenvedélyes énekes hősre.
A Nemzeti Filmintézet Nagylátószög című virtuális filmtörténeti kiállítása külön fejezetben foglalkozik a korai hangosfilm mozisztárjaival, és arra is emlékeztet, hogy ezek az alkotások nem pusztán szórakoztattak: saját koruk emberéről, divatjáról, társadalmi viszonyairól és vágyairól is mesélnek.
Jávor Pál, az első igazi magyar férfi filmsztár
Ha a régi magyar mozi férfiideáljáról beszélünk, aligha kezdhetjük mással a sort. Jávor Pál nem egyszerűen sikeres színész volt, hanem jelenség. A bajuszát utánozták, a kalapviselése divatot teremtett, a nők rajongtak érte, a férfiak pedig szerettek volna legalább egy kicsit úgy belépni egy társaságba, ahogyan ő tette.
A Magyar Hangosfilm Lexikon szerint korának egyik legnagyobb sztárja és férfiideálja volt. Férfias megjelenése, valamint mulatozó huszártisztjei és dzsentrifigurái különösen népszerűvé tették a női közönség körében.
A Halálos tavasz 1939-es sikere után Karády Katalin és Jávor Pál párosát álompárként emlegették. A színész ugyanakkor sokkal többet tudott a délceg amorózó szerepkörénél: drámai erejét többek között A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Dankó Pista és a Valamit visz a víz is megmutatta.
Karrierje különös filmtörténeti korszakhatárt is kijelöl. Játszott az utolsó magyar némafilmek egyikében, a Csak egy kislány van a világon című alkotásban, majd szerepet kapott A kék bálványban és a Hyppolit, a lakájban is. A Magyar életrajzi lexikon összegzése szerint könnyed szerelmes és szalonszerepekben szerzett nagy népszerűséget, miközben klasszikus és modern drámák jellemfiguráiban is jelentős alakításokat nyújtott.
Sárdy János, a bársonyos hangú filmszerelmes
Sárdy János esetében a jó megjelenéshez olyan hang társult, amelyet nehéz volt elfelejteni. Pályáját nem filmszínészként kezdte: a pápai tanítóképző elvégzése után Dunaföldváron dolgozott kántortanítóként, majd énektanulmányokat folytatott. 1936-ban az Operaház ösztöndíjasa lett, két évvel később pedig már az intézmény rendes tagja volt.
A filmesek hamar felfedezték benne azt a természetes, közvetlen férfitípust, aki nemcsak elénekelni, hanem eljátszani is tudott egy szerelmi vallomást. A Magyar Hangosfilm Lexikon szép és szenvedélyes lírai hangját, természetes játékstílusát és enyhén vidékies beszédét emeli ki.
Az 1940-es évektől több sikeres film főszerepét játszotta el, köztük a Leányvásár, az Álomkeringő, az Éjféli gyors és az Éjjeli zene romantikus hőseit. Legnagyobb filmsikerét a Kalotaszegi madonna Hegyi Ádámjaként aratta.
Az ő vonzereje egészen más volt, mint Jávor Pálé. Kevésbé tűnt veszélyesnek, inkább olyan férfinak látszott, akinek a dalát hallgatva a néző elhitte: ezt most valóban neki éneklik.
Szilassy László, a vígjátékok elegáns férfiideálja
Szilassy László eredetileg jogot tanult Budapesten, hét félév után azonban a színházat választotta. A vásznon többnyire jó kiállású, szerethető, gyakran humoros férfiakat alakított. Ő volt az a filmszerelmes, akinek öltönye sosem gyűrődött össze igazán, még akkor sem, ha fél órája kergette a félreértésekből születő bonyodalmakat.
A Magyar Hangosfilm Lexikon szerint a harmincas évek végének és a negyvenes évek első felének egyik legnépszerűbb férfi filmsztárja volt. Vonzó megjelenése miatt számos vígjáték főszerepét bízták rá, de drámai szerepekben is bizonyított. Több alkalommal játszott Szeleczky Zita partnereként, például a Szegény gazdagok, a Karosszék, a Bercsényi huszárok, a Zenélő malom és a Nászinduló című filmekben. A párost a közönség és a sajtó álompárként kezelte.
Sorsa azonban már kevésbé hasonlított egy könnyed filmvígjátékhoz. 1945-ben elhagyta Magyarországot, később Brazíliában és Argentínában élt. Hosszú ideig egy névazonosságból eredő téves azonosítás is árnyékot vetett a megítélésére, miközben egykori filmjeinek egy része eltűnt a moziműsorokból.
Páger Antal: a komoly férfi, akinek minden szavát elhittük
Páger Antal nem a hibátlan modorú szalonszépfiú típusát képviselte. Volt benne valami földközeli, nyugtalanítóan emberi és ismerős. Éppen ezért lehetett hiteles szerelmes férfiként, parasztemberként, értelmiségiként vagy tekintélyt parancsoló családfőként is.
Eredetileg jogot hallgatott, egy műkedvelő előadás sikere után azonban a színészetet választotta. A Magyar Hangosfilm Lexikon szerint 1932-től a magyar film vezető színészei közé tartozott, játékát kivételes átélőképesség jellemezte.
A Bors István, a Földindulás, a Dr. Kovács István és az Egy nap a világ főszerepeivel annyira összeforrt a neve, hogy ezeket az alkotásokat a közönség „Páger-filmekként” tartotta számon.
Későbbi pályájának egyik csúcsa a Pacsirta Vajkay Ákosa lett, amelyért 1964-ben a cannes-i filmfesztivál legjobb férfi alakításának díját megosztva kapta meg.
A vonzereje nem a tökéletességből fakadt. Inkább abból, hogy a filmvásznon mindig úgy tűnt, mintha valóságos múltja, titka és nehezen kimondható fájdalma lenne.
Ez is érdekelhet
Uray Tivadar, az arisztokratikus hős
Uray Tivadar elegáns fellépésével, fegyelmezett játékával és kissé távolságtartó megjelenésével a klasszikus úriembert testesítette meg. Egy évig orvosi tanulmányokat folytatott, majd az Országos Színészegyesület iskolájában tanult. Hosszú pályájának meghatározó szakaszát a Nemzeti Színházban töltötte.
A Magyar Hangosfilm Lexikon szerint a szerelmes szerepektől a tragikus hősökig sokféle figurát hitelesen formált meg. Jókai-hősöket alakított Az új földesúr, Az aranyember és a Szegény gazdagok filmváltozatában, az 1939-es Semmelweisben pedig a címszerepet játszotta.
Őt aligha neveznénk játékos csábítónak. Inkább abba a férfiba lehetett könnyű beleszeretni, aki kevés szót használ, egyenes háttal áll, és a legnagyobb érzelmi viharban sem veszti el a tartását.
Ajtay Andor, az őszülő halántékú gavallér
Ajtay Andor nem feltétlenül a naiv fiatal lányok álmainak hőse volt. Az ő igazi terepe a kifinomult, tapasztalt, kissé idősebb férfi szerepköre lett. A rendezők előszeretettel bíztak rá orvosokat, professzorokat, ügyvédeket, katonatiszteket és más tekintélyes férfiakat.
A negyvenes évek fellendülő filmgyártásának gyakran foglalkoztatott színésze volt, aki arisztokratikus megjelenésű, őszülő halántékú, a nőkkel bánni tudó gavallérokat alakított.
Az Úrilány szobát keres, a Megvédtem egy asszonyt, a Két lány az utcán, a Férfihűség és a Ragaszkodom a szerelemhez mind jól példázza ezt a karaktert. Rendkívül tiszta beszédtechnikája miatt a leghalkabban kimondott mondatait is pontosan lehetett érteni. Ajtay Andor részletes életrajza itt olvasható.
Benkő Gyula, a fiatal hősszerelmesből lett legendás karakterszínész
Benkő Gyula 1939-ben végezte el a Színiakadémiát, majd a Vígszínház tagja lett. Fiatalon kifejezetten romantikus főszereplőként számítottak rá, és a negyvenes években a magyar film kedvelt hősszerelmesei közé tartozott.
A Magyar Hangosfilm Lexikon olyan filmjeit sorolja fel ebből az időszakból, mint a Magdolna, az Éjfélre kiderül, a Tavaszi szonáta, a Kadettszerelem, az Egér a palotában és a Ragaszkodom a szerelemhez. Az Ördöglovasban gróf Sándor Móric alakját formálta meg, később pedig vezető színészként és érett karakterszínészként is hosszú pályát futott be.
Fiatalkori filmjeiben megvolt benne a hősszerelmesek lendülete, későbbi alakításaiban pedig egyre nagyobb súlyt kapott az intelligencia, az irónia és az élettapasztalat.
Még több régi hírességről olvasnál?
Nagy István, a szenvedélyes erdélyi férfiideál
Nagy István a kolozsvári egyetemen magyar-román szakos tanárnak készült, majd középiskolai tanárként dolgozott. Színészi pályája Erdélyben indult, ahol a közönség egyik kedvencévé vált. Filmes karrierje az 1940-es évek elején teljesedett ki Budapesten.
A róla szóló írások mély jellemábrázoló erejét és izzó szenvedélyét hangsúlyozzák. Főszerepet játszott az Elnémult harangok, az Egy éjszaka Erdélyben, a Kísértés, a Halálos csók, az Egy szív megáll és a Fekete hajnal című filmekben. Többször volt Karády Katalin partnere, és a könnyed udvarlóknál sötétebb, drámaibb férfitípust képviselt.
Az ő jelenléte már önmagában feszültséget vitt a történetbe. Nem feltétlenül az a férfi volt, akinek a közelében nyugodt marad az élet, a filmvásznon azonban éppen ettől vált nehezen felejthetővé.
A régi magyar filmsztárok titka
Miért hatnak még ma is ezek a színészek, amikor a modoruk, a beszédük, a ruhájuk és sokszor még a gesztusaik is egy letűnt világot idéznek? Talán azért, mert mindegyiküknek saját, azonnal felismerhető karaktere volt. Jávor Pált nem lehetett összetéveszteni Sárdy Jánossal, ahogyan Páger Antal sem ugyanazt a férfitípust képviselte, mint Szilassy László.
A korai magyar hangosfilm sztárjai nem egyetlen szépségideálhoz igazodtak. Volt közöttük bohém, komoly, játékos, arisztokratikus, szenvedélyes és halk szavú. Nem mindannyian voltak hibátlan hősök, és ma már egyes filmjeik társadalmi közege vagy szemlélete is magyarázatra szorulhat.
A vászonról azonban még mindig képesek megszólítani a nézőt. Elég hozzá egy régi mozijelenet, egy dal vagy egy ismerős félmosoly, és néhány percre megint megtelik a nézőtér.
