A kezdetekben még különböző, fémnyomással előállított félkész alkatrészeket gyártottak, mára azonban a bográcsok, tűzterek és palacsintasütők készítése került a középpontba. A műhelyben a hagyományos szakmai tudás korszerű technológiával ötvöződik.
„Apám harmincéves korában kezdett fémnyomással foglalkozni. Akkoriban Pécelen még több fémnyomó is dolgozott, és őt is nagyon megfogta ez a szakma. Szerintem is szép mesterség, ugyanakkor rendkívül nehéz is. Fizikailag megterhelő munka, amely nagy kézügyességet, odafigyelést és precizitást kíván” – meséli Hegedűs László.
Édesapja hazahívta a családi műhelybe
A műhelyt a hetvenes években édesapja indította el, a fémlemezeket munkálta meg, édesanyja pedig a lemezeket szabta, és körollóval formára vágta, amely nagyon kemény fizikai munka.
„Gyerekkorom óta láttam, hogy dolgoznak a szüleim. Már tizenkét évesen jártam visszavinni a hulladékot, abból volt a zsebpénzem” – idézi fel László, akinek a családi mesterség korán az élete részévé vált, mégsem fémnyomónak készült.
„Apám a gödöllői 202-es szakiskolába íratott be, ahol először esztergályosnak tanultam. Aztán egy nap szóltak az iskolában: »Hegedűs, jöjjön át, maga szerszámkészítő lesz«. Azt sem tudtam, hogy ilyen szakma létezik, de végül megszerettem, és szerszámkészítőként végeztem. A katonaság után viszont Pécelen egy lakatosműhelyben helyezkedtem el, mivel ott jóval magasabb fizetést ajánlottak.
Két évvel később aztán apám megkérdezte, nincs-e kedvem hazatérni. Azt mondta, itt van a vállalkozás, csak tovább kéne vinni.”
Kényszerből kezdtek bográcsokat gyártani
A rendszerváltás miatt profilt kellett váltaniuk: ekkor kezdtek el bográcsokat gyártani. A műhelyben minden kézzel készült, László még az első fülkivágó szerszámot is saját maga alkotta meg. Hétvégenként piacra jártak árulni, emellett a nyaralójukba menet minden útba eső vasedényboltban, kertészeti áruházban megálltak, és berakták a termékeinket.
„Idővel egyre több kereskedő keresett meg minket, tulajdonképpen velük indult el igazán a vállalkozásunk. Az első üzletünk egy régi kukatároló volt, amit polcokkal rendeztünk be, és ott kezdtük árulni a termékeinket.”
Még több élettörténetet olvasnál?
Sokrétű munkafolyamat
A kilencvenes évek elején megjelentek a nagy áruházláncok is.
„Egy barátom révén lehetőségünk nyílt arra, hogy az egyik ilyen üzletben is értékesítsük a bográcsokat. Én csak annyit mondtam: hajrá! Később saját weboldalt is készítettünk, így az interneten keresztül már külföldi vásárlók is ránk találtak.”
Ahogy egyre keresettebbek lettek a bográcsaik, nagyobb telephelyre volt szükség. László egyik barátja Ecseren építkezett, így talált rá az eladó telekre, ahol ma már a hatszáz négyzetméteres üzem áll. A műhely munkafázisokra van osztva, minden folyamatnak megvan a maga helye.
„Amikor megérkezik a lemez, behozzuk a műhelybe, majd attól függően, hogy mi készül belőle, különböző méretű köröket vágunk ki. A kivágott fémdarabok ezután a fémnyomó műhelybe kerülnek, ahol megkezdődik a bográcsok formázása.
Régen mindent kézzel nyomtunk, egy kisebb bográcsnál is több lépésre volt szükség.
Először előhúztuk a lemezt, aztán lefenekeltük, végül készre nyomtuk. Ma már a CNC-géppel mindezt egyetlen műveletben el tudjuk végezni. Így a bográcsok szebbek, gyorsabban elkészülnek, és méretre is egyformák” – magyarázza László.
A minőségből nem enged
A gépi megmunkálás után még korántsem érnek véget a munkafolyamatok.
„A nagyobbik fiam is itt dolgozott, nagyon értette ezt a szakmát, ő vitte volna tovább a céget. Sajnos 24 éves korában elveszítettük. Most már egyedül maradtam fémnyomóként, így egyedül peremezem a bográcsokat. A rézbográcsok megmunkálását is magam csinálom” – mondja László, miközben mutatja tovább a folyamatokat: előkészítik a bográcsokat, felhegesztik a füleket, majd következik a tisztítás.
„Egy automata mosogatógéppel előmosogatjuk, ami a szennyeződésnek gyakorlatilag a 90 százalékát lemossa. Utána jön a kézzel végzett mosogatás, majd semlegesítő öblítés következik. Utóbbi azért fontos, mert
a megtisztított vasfelület könnyen oxidálódna, a kezelés azonban védőréteget képez rajta, így megakadályozza a rozsdásodást.”
A száradás után a bográcsokat folyékony zománcba mártják, majd 800-825 fokon kiégetik, ami a munkafolyamat leglátványosabb része. A kemencéből még izzó, vörösen fénylő bográcsok kerülnek elő. Az első égetést gránitozás követi, amelyet László kisebbik fia végez.
A peremezés után újabb égetés következik, a végső fázis pedig a fülek felhelyezése. A műhelyben ma már öten dolgoznak, de volt idő, amikor tizenkét embernek adott munkát a vállalkozás.
„A fiam is szereti ezt a szakmát, és a lányom is itt dolgozott. Az irodai feladatokat intézte, de tavaly elment szülni, az unokám pedig már egyéves.
Bízom benne, hogy a családi vállalkozást valaki majd továbbviszi, és nem velem ér véget.”
Nem mindegy, miben fő a pörkölt
A bográcsok között nemcsak méretben, hanem anyagukban is akad különbség.
„A vasbográcsban főtt ételnek lehet egy jellegzetes, enyhén vasas íze, amit nem mindenki szeret, és valamivel több vele a teendő. A külsejüket általában kormosan hagyják, hogy ne rozsdásodjanak, a belsejüket pedig rendszeresen olajos vattával kell áttörölni.
A zománcos edényekkel egyszerűbb a dolgunk, elég elmosni őket. Arra kell csak vigyázni, hogy ne ejtsük le, mert ha lepattan a zománc, megsérülhet a bevonat. Mi a bográcsaink nagyjából 98 százalékát zománcozva értékesítjük, a sima vasból készült változatokból jóval kevesebbet adunk el.
Ha viszont megfelelően vigyázunk rájuk, ezek az edények évtizedekig is használhatók.”
Fotó: Birton Szabolcs, Adobe Stock, archív
