Ami szembetűnő: a cipője makulátlan tisztasága és az apró kitűző a zakóján. A beszélgetésünk végén megtudom tőle, hogy miért fontosak számára ezek a dolgok. Egyébként köztiszteletben álló ember, aki nem szállt el a dicsőségtől. A 73 éves nyugalmazott dandártábornokot a fiatalok ma már inkább Berci bácsinak szólítják, de ezt nem tartja sértőnek, hiszen régóta nagypapa.
„Öt unokám van, négy fiú és egy kislány – mondja büszkén. – A fiaim Amerikában élnek, az ottani unokáimmal Skype-on tartom a kapcsolatot, és amikor csak lehet, a feleségemmel kiutazunk hozzájuk látogatóba. A hatéves unokám legutóbb szkafanderben várt a Miami repülőtéren. Büszke arra, hogy egy igazi űrhajós is van a családban. A lányom, Aida révén is van két unokám, ők Budapesten laknak. Marcit már vittem kisrepülőn, az ölemben ült. Bátyja, Bence űrállomást akar tervezni, legóból meg is csinálta. A mai napig boldogan tartok előadásokat gyerekeknek, akár kisiskolásoknak. Fontosnak érzem, hogy a jövő generációja minél fiatalabb korban megismerkedjen az űrkutatás szépségeivel és nehézségeivel. Az űrhajósnak bajtársiasságból, fegyelemből és elhivatottságból is példát kell mutatnia, így a mi szakmánk nagyon összetett, nem csak abból áll, hogy tudományos kutatómunkát végzünk” – mondja Farkas Bertalan, aki közel kilencven országban tartott előadást.
Anikó féltette az űrbalesetektől
A rendkívül aktív életet élő egyetlen magyar űrhajós 49 éve házas. Feleségével, Anikóval három gyerekük született: Aida, Bertalan és Ádám. „A hosszú házasságunk titka, hogy mindig rugalmasan és sok empátiával álltunk egymáshoz. Amikor Anikóval megismerkedtünk, még nem voltam űrhajós. Pápán figyeltünk fel egymásra, akkoriban a magyar légierő tisztje voltam. 1974-ben nősültem, három év múlva született meg az első gyerekünk, Aida. Egy családként utaztunk Csillagvárosba, ahol a felkészülésem zajlott. Most már elárulhatom, hogy a feleségem nem rajongott az ötletért, hogy felmegyek a világűrbe. Anikó megbízható férjet akart, további gyerekeket, és nem egy szkafanderbe bújt űrhajóst. Aggódott a veszélyes munkám miatt, és félt, hogy egy űrbalesetben meghalhatok. Később megbékélt a munkámmal, sokszor elkísért a külföldi szakmai utazásaimra, ugyanakkor édesanyaként is kiteljesedett, hiszen három csodálatos gyereket szült.”
Egy barátja miatt kezdett repülni
Bármilyen furcsa, Farkas Bertalan nem űrhajósnak készült. Gyerekkorában focista vagy mérnök akart lenni. „Egy kis nyírségi faluban, Gyulaházán születtem. Édesanyám háztartásbeli volt, édesapám cipész. Az én lábbelijeimet az édesapám varrta, az iskolában mindenki irigyelt érte. Imádtam focizni, az elnyűtt stoplis cipőimet is mindig apám javította meg. Nem voltunk gazdag család, de a szüleim mindent megtettek, hogy ne szenvedjek semmiben hiányt. Például azért nevelgettek egy malacot, hogy később eladják, és az árából tangóharmonikát vehessenek nekem. A repülést egy barátom unszolására kezdtem el, aki pilótaként világot szeretett volna látni. Ő nem ment át a szigorú orvosi vizsgálatokon, de bennem láttak fantáziát, így lettem vadászpilóta, majd később űrhajós” – meséli.
Amikor az édesapjára, Farkas Lajosra terelődik a szó, azt mondja, sokat tanult tőle. „Gyakran arra figyelmeztetett: »Fiam, a cipőd legyen mindig tiszta, zsebkendő pedig legyen a zsebedben!« Illetve azt is mondta: »Ha rosszat teszel, valld be, merd vállalni a felelősséget a tetteidért!« Ezeket az alapvető igazságokat később én is átadtam a gyerekeimnek.”
Bertalan a mai napig visszajár a szülőföldjére, rokonai már nem élnek, de egykori osztálytársaival tartja a kapcsolatot. Jó szívvel emlékszik vissza a gyerekkorára. A zakóján lévő kitűzőt is egy régi barátjától kapta, szereti viselni, pedig csak eszmei értéke van.
„Nem halmoztak el elismerésekkel, sőt egy időben politikai okok miatt nem foglalkoztattak, ezt meg kellett szokni. Nemzet Színésze és Nemzet Sportolója van, Nemzet Űrhajósa miért nincs?” – teszi fel a költői kérdést, de az emberek szeretete talán kárpótolja az elmaradt kitüntetésekért. „A fővárosban gyakran járok tömegközlekedéssel. Idegen emberek, életkortól függetlenül megszólítanak, gratulálnak, érzem a tiszteletet, a megbecsülést. Ez jólesik.”
Mit volt a legnehezebb megszoknia az űrhajón?
„A súlytalanság állapota egy kritikus dolog, nem lehet tudni, ki hogyan viseli. Valakinek könnyen megy, másoknak nehezebben, akár napokig eltarthat, mire megszokja. Nekem az első két-három óra bonyolult volt, de aztán működött minden tökéletesen. Nagy segítséget kaptam Valerij Kubaszovtól, ő már kétszer volt előttem az űrben, tapasztalt űrhajósnak számított” – mondja Farkas Bertalan.
Tanácsokat ad a jelölteknek
Országunk hőse a kevés szabadidejét igyekszik hasznosan tölteni: olvas, zenét hallgat, teniszezik, olykor pecázik, és a vadászat sincs ellenére. A mostani időszak azonban leginkább arról szól, hogy tanácsokkal látja el azokat a magyar űrhajósjelölteket, akik közül egy felrepülhet a kozmoszba. „Remélem, megérem 2024–2025-öt, amikor a második magyar asztronautát felküldik a világűrbe. Nagyon drukkolok annak a fiatalembernek, akit megillett majd ez a dicsőség. Rendkívüli élete lesz, nekem is az volt, és a mai napig az van.”
Fotó: Pintér Márta, Archív
