Csupa mosoly, derű, nyitottság, kedvesség és csilingelő hang – ő Dióssy Klári, a DUNA 10 éves, Ridikül című talkshow-jának háziasszonya. Bár tanárképző főiskolán végzett, a televíziózás lett a hivatása. Hosszú és nehézségekkel teli utat tett meg Szegedről, és hálát ad az égieknek azért, hogy a dolgok mégiscsak szerencsésen alakultak.
Forgatás közben jött a szerelem
„Nagyon sokáig Szegeden éltem, imádtam a várost, a munkámat a körzeti tévénél, eszembe sem jutott, hogy egy nap eljövök onnan – meséli a műsorvezetőnő. – Aztán a körzeti stúdiók megszűnése és a négyéves kislányom elvesztése elegendő indokot adott ahhoz, hogy változtassak az életemen. Bármilyen nehéz volt magam mögött hagyni mindent, a lelkem mélyén éreztem, jót tesz majd a környezetváltozás. Így történt, hogy itt álltam meglett felnőttként, Budapesten, család és barátok nélkül, egy hatalmas, kihajtogatható fővárostérképpel a kezemben, és eleinte csak arra koncentráltam, hogy túléljem a napokat.”
Klári belevetette magát a munkába, és mivel nagyon szereti a hivatását, ez terápiásan hatott a lelkére. Kezdetben a Ma reggelt vezette, majd a Család-barátot és a Balatoni Nyár című műsort Révfülöpön – ez utóbbi alatt talált rá az új szerelem.
„A férjem, Sándor hangmérnök, és egy forgatáson találkoztunk először. Az első perctől tudta, hogy nem mindennapi sorscsomaggal érkeztem, tehát volt mit feldolgoznom, ő mégis megfogta a kezem. Álmodtunk magunknak egy közös babát, az égiek pedig szinte azonnal megajándékoztak bennünket egy kisfiúval. Amikor várandós voltam, külön-külön listát írtunk arról, kinek melyik keresztnév tetszik. Az egyetlen, ami egyezett a papírjainkon, a Máté volt. Ha belegondolok, nem is lehetett volna más a neve, mint »Isten ajándéka«.”
Máté fiatalon tartja a szüleit
Abban, hogy új életet tudott kezdeni, a férje és a kisfia mellett a munkája is nagyon sokat segített. A mostanság jubilált, 10 éves Ridikülben sok pszichológiai témát boncolgatnak.
„Számos nagytudású szakember érkezik vendégként a műsorba, emellett hihetetlen élettörténeteket mutatunk be a nézőknek, mások sorsa által gyógyulhatunk, fejlődhetünk. A riporteri munkám révén rengeteg impulzus ér, így én is folyamatosan inspirálódom, változom.”
Klári azt meséli, a hivatása és a családja fitten tartja. „Persze ez genetika és a csodás sminkesek keze munkája is, de a 9 éves gyermekünkkel hihetetlen aktív, fiatalos életet élünk. Itt a tavasz, a múlt héten már fel is készítettük a bicikliket az újabb kalandokra. Rollerezünk, kirándulunk, társasági életet élünk. Ha csak ketten lennénk a férjemmel, egész biztos, hogy otthon ülnénk, kezünkben egy-egy könyvvel, akkor talán lenne időnk megöregedni, de Máté esélyt sem ad erre. Állandóan mozgásban tart minket” – meséli az édesanya, majd hozzáteszi, a kisfia előtt is ismert, hogy korábban volt neki egy kislánya. Az otthonukban Adélkáról vannak kint fényképek, és őrzi a VHS-kazettákat, de ennyi év távlatából sincs ereje megnézni a közös felvételeket.
„A gyászfeldolgozás évtizedeken át tartó folyamat, de magától a témától már nem rettenek meg. Édesanyám, amíg élt, fel volt háborodva, ha a műsorban a vendégekkel bármilyen formában a halálról beszélgettem, kérdezgette, hogy ezt miért nekem kell. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy azáltal én is gyógyulok, amikor a sorstársaimnak segítek.”
Gimnazistaként bejárta Európát
Klári elárulta, jó szándékú, szerető, de igen szigorú tanár szülők gyermekeként jött a világra. Kunszentmártonon mindenki ismerte, sok figyelem irányult rá. Ráadásul jól énekelt, szépen szavalt, az orgánuma már akkor is különleges volt, így nem csoda, hogy gyakran fellépett az iskolai rendezvényeken.
„Otthon is nagyon szerettem szerepelni – meséli. – A mai napig emlékszem, amikor a konyhában, a két ajtófélfa között teljes átéléssel énekeltem a Szűcs Judith- és Kovács Kati-dalokat, mire édesanyám azt mondta: Klárikám, ez nagyon szép volt, de készen van a lecke? – nevet. – Humán beállítottságú emberként a matematikával szenvedtem a legjobban, apukám pedig ideges volt, miközben segíteni próbált, mert egyszerűen nem értette, mit nem lehet ezen érteni. Aztán nyolcadikban eléjük álltam, és azt mondtam, én Szolnokra szeretnék menni, zenei gimnáziumba és kollégiumba. Azt válaszolták, mehetek, de bármit találok is ki az életben, első a diploma. A gimnázium négy éve alatt kinyílt számomra a világ. Ott tanultam meg, milyen másik tizenhat emberrel együtt élni, hogyan legyek önálló, hogyan tudom beosztani a pénzem, és az iskolai fellépésekkel bejártuk Európát. A legjobb döntés volt ez a gimnázium, amit a Szegedi Tanárképző Főiskolán a bölcsészkar követett. Épp csak végeztem a gyakorlatommal, amikor édesanyám észrevett egy hirdetést: a Magyar Televízió riportereket, műsorvezetőket keresett. Jelentkeztem és attól kezdve egyetlen napot sem tanítottam. A televíziózás lett a szenvedélyem.”
Új barátokra talált a fővárosban
Amikor Klári annak idején Szegedről Budapestre érkezett, a barátait is maga mögött hagyta. Bármennyire szerette volna ápolni a régi kapcsolatait, megszűntek a közös élmények, így ezek elkoptak. „Miután Pestre költöztem, lett egy új lánytársaságom, akikkel időről időre kikapcsolódunk, már nyaralni is voltunk együtt. Korábban úgy gondoltam, felnőttként már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet új barátságokat kötni, de erre rácáfolt az élet” – árulja el.
Fotó: Tőke Béla/Ridikül, Archív
