Kellemes zöldövezeti otthonában, Budaligeten élvezi a nyugdíjas éveket a neves színművész. „80 éves elmúltam. Az orvos azt mondta, a koromnak megfelelő állapotban vagyok. Kisebb egészségügyi problémák adódnak, de szerencsére a nagyobbak most elkerülnek” – mondja Balázs Péter, akitől megtudom, hogy egy átlagos hétköznapja olvasással, tévénézéssel, kertészkedéssel telik.
„Nyolc órakor szoktam ébredni, de ma hajnali négy órakor sikerült, mert a telkünk végében megszólalt egy kakukk, és azóta folyamatosan hallom a hangját. A természet csodálatos, szeretek a friss levegőn lenni, szívesen végzem a kerti munkákat. A gereblyézést, a fűnyírást már nem olyan gyorsan csinálom, mint fiatal koromban, de igyekszem tevékeny maradni.”
Örült volna egy lányunokának
Felesége, Csilla 1967 óta a társa. A művészvilágban nagyon ritka az ilyen hosszan tartó házasság. „Nem volt nehéz ennyi ideig együtt lenni, mert szeretjük egymást. Sokat köszönhetek a feleségemnek. Nyugodtan tudtam dolgozni, mert volt egy biztos hátországom. Csilla csodálatosan nevelte a gyerekeinket, én pedig megteremtettem az anyagi biztonságot. Két gyerekünk és négy iskoláskorú unokánk van. Domonkos, Félix, Vilmos és Fülöp. Nagyon szeretem, amikor meglátogatnak, és együtt a család.” Balázs Péter művészek között nőtt fel: édesanyja balett-táncos volt, édesapja színész, nagynénje, Mednyánszky Ági színésznő.
„Az én gyerekeim, unokáim nem kívánják folytatni a színpadi pályát. Egy vasárnapi ebédnél megkérdeztem tőlük: na, és ki szeretne színész lenni? Mindegyik azt mondta, ő aztán nem! Ezt a hivatást nem szabad erőltetni, csak akkor érdemes csinálni, ha tiszta szívéből szereti az ember.” A Balázs házaspár a fiuk, Bence révén nagyszülők.
„Nagyon örültünk volna egy kislánynak, de úgy adta a jó Isten, hogy négy fiú lett. Szerintem a menyemék már nem vállalkoznak ötödik babára, így is jócskán túlteljesítették a magyar átlagot.”
Közös ebéd a színészlegendákkal
A Kossuth-díjas művész hatvan évet töltött színpadon. Legutóbb 14 évet a szolnoki színházban, melynek rendkívül sikeres igazgatója is volt. Telt házzal mentek az előadások. A város díszpolgárává választották, és bronzból kiöntött lábnyomata megtalálható a teátrum főbejárata előtt.
„A mostani vezetés nem kéri ki a véleményemet, a segítségemet, így nem utazom már Szolnokra. Nem tolakodom, ami volt, elmúlt, csak a szépre emlékszem. A pályatársaimmal is csak elvétve találkozom. Minden évben, március 15-én van egy miniszterelnöki közös ebéd a Kossuth-díjas művészek számára. Idén is ott voltam, beszélgettem a kollégákkal, felelevenítettük a régi emlékeinket. Az baj, ha valaki nincs jelen ezen a rendezvényen, mert az azt jelenti, nagyon beteg, vagy időközben elhunyt. Szegény 95 éves Máthé Erzsi jut most eszembe. Jó barátságban voltunk, sokszor játszottunk együtt. Erzsike egy nálam idősebb generációhoz tartozott, mégis megrendített a halála.”
Boldogan gondol a szép emlékekre
A színésznek nincsenek már elérhetetlen vágyai. „Mondja meg őszintén, milyen kívánsága lehet egy 80 éves embernek? A világból megnéztem azt, amire kíváncsi voltam. Madách Imre Az ember tragédiáját többször elolvastam, lenyűgöz a mű, mindig találok benne új mondanivalót. Az egyik legszebb utazási élményem pedig Firenzéhez kötődik. A feleségemmel jártam ott, a mai napig emlegetjük. Csodálatosak azok a reneszánsz épületek. Gyakran magam előtt látom, ahogy egy pohár bort iszogatva, boldogan ülünk a Santa Maria del Carmine kolostor előtti téren a napsütésben. Az időskoromat az ilyen kedves emlékek szépítik meg.”
Ha hívják, szívesen dolgozik
A Veszprémi Petőfi Színházban tavaly novemberben mutatták be Balázs Péter rendezésében az Illatszertár című színdarabot. „Már nem akarok mindenáron dolgozni, de ha kedvemre való a feladat, akkor szívesen mondok igent. A sikerre való tekintettel ismét felkért a veszprémi színház, hogy rendezzek egy darabot. Hunyady Sándor A három sárkány drámáját ősszel mutatjuk be” – árulja el.
fotó: Olajos Piroska, Lerner József, MTI
