Fűnyíró traktorral érkezik a kertkapuhoz. Éppen befejezte a kinti munkát. „Érzitek, hogy milyen friss a levegő? A közeli erdőnek, a pataknak és a rétnek köszönhető. Többek között ezért is költöztem ide” – árulja el az egykori tévés, aki annak idején először a lovainak vett itt istállót. „Nem egyik napról a másikra hagytam el a fővárost. Éveken át ingáztunk, kezdetben csak hétvégén jártunk le. Később az istálló után felújítottuk a házat, így már alkalmassá vált arra, hogy véglegesen ideköltözzünk.”
Hálával tartozik a feleségének
Hétköznap a házigazda egyedül tartózkodik a birtokon, mivel a felesége, Krisztina a fővárosban dolgozik pénzügyi középvezetőként. A házaspár gyerekei, Dávid és Dóra pedig már az önálló életüket élik.
„Dóri (31) Spanyolországban lakik, Dávid (36) is sokat utazik külföldre a munkája miatt. Krisztina péntek délután érkezik meg a hatvani vasútállomásra. Elmegyek érte autóval, bevásárolunk, és a hétvégét töltjük együtt. Jövőre lesz negyven éve, hogy megismerkedtünk. Jól érzem magam a házasságomban. Krisztina okos, kedves és szép nő, született két szuper gyerekünk. Mire vágyhatnék még? Persze nekünk is voltak mélypontjaink, de érdekes módon, soha nem akkor, amikor rosszul mentek a dolgok, éppen ellenkezőleg, például amikor beütött az önbizalommal teli korszakom a 90-es években. Sikeres voltam, jól kerestem, fejembe szállt a dicsőség. Hálával tartozom Krisztinának, hogy a nehéz időkben is segített nekem. Az elmúlt tizenöt évben voltak komoly egészségügyi problémáink, amik mindkettőnket nagyon megviseltek, de furcsamód, ez még inkább összekovácsolt bennünket.”
Szívesen bütyköl a garázsban
A házaspár régebben gyakran hívott vendégeket Bokorra, de az utóbbi három évben erre csak kétszer volt példa. „Épp múlt hétvégén volt nálunk újra egy nagyobb társaság. Nagyon szeretjük a barátainkat, de az elmúlt években nem volt energiánk az ilyen összejövetelekre. Most már szerencsére ismét nem gond főzni, teríteni, mosogatni, és napokon keresztül díszíteni a kertet, pakolni az asztalokat, székeket” – árulja el.
Gábor az egykori tévés kollégáival inkább telefonon tartja a kapcsolatot. „Száz kilométerre lakom Budapesttől, ilyen benzinárak mellett csak ritkán megyek fel. Nyugdíjas vagyok, bár nincs okom panaszra, de már meg kell terveznem, hogy mire, mennyit költök. A földünk jelentős részét eladtam, lovaim sincsenek már. Napközben elbütykölgetek itthon, 120 négyzetméteres a garázsom, mindig van feladat. Hajdú Péterrel viszonylag gyakrabban szoktam beszélni, egy hosszabb mosolyszünet után újra haverok vagyunk. A születésnapi bulijára is meghívott, jól éreztem magam. Vitray Tamás is mindig mondja, hogy nyugodtan beszélgessünk sűrűbben, de olyan tiszteletet érzek a példaképem iránt, hogy nem merem hetente hívogatni. Nagyra tartom a munkásságát, akár a sofőrjének is elmennék, de engem a televíziózás már nem érdekel, nem akarok új műsorokat készíteni. A tévét sem nagyon kapcsolom be, csak a szakmai kíváncsiság miatt, hogy a kollégáim milyen műsorokat csinálnak. Az a több mint hatmilliós nézettség már úgysem ismételhető meg, amit annak idején, a Dallas-sorozatból ismert Jockey-val, vagyis Larry Hagmannel és Friderikusz Sándorral megugrottunk. Én még forgathattam is vele egy emlékezetes MOL-reklámfilmet, amikor a Friderikusz Show vendége volt.”
Turistákat vár a falujába
A NÉVshowR egykori műsorvezetője már nem vágyik világsztárok társaságára, a lakóhelyén szeretné hasznossá tenni magát.
„Korábban független polgármester voltam Bokoron, majd Pásztón. Jövőre újra elindulnék az önkormányzati választáson. A helyiek életkörülményein szeretnék javítani. Száz fő él már csak itt, a fiatalok sajnos elköltöztek, mivel alig van munkalehetőség. Jó lenne, ha Bokor népszerű kirándulóhellyé válna, és jobban beintegrálódna a turisztikai célpontok közé, akkor feltételezhetően új munkahelyek is létesülnének” – mondja. Első lépésként társadalmi munkában elvállalta a falu kocsmájának és boltjának vezetését. Ezekben a napokban nyitnak.
„Szívügyemnek tekintem, hogy újra legyen itt élet. Nem kérek fizetést, önszorgalomból csinálom. A helyi testület támogatja az elképzelésemet. Nem vállalkozóként kezdek bele, hanem társadalmi megbízottként. A vendégház alig üzemel, próbálom fellendíteni a forgalmat és programokat is szervezek. A nagyapám annak idején jó nevű kocsmáros volt, pár hónapig – épp a születésemkor – édesapám is, talán én is értek majd az italméréshez! Ha egy év múlva netán újra meglátogattok, remélem, egy igazi sikertörténetről számolhatok be” – mondja vendéglátónk búcsúzóul.
Nem terem zöldség és gyümölcs a kertjében
„Többször megpróbáltuk a növénytermesztést, de sosem sikerült. A talaj összetétele nem alkalmas a gazdálkodásra. Többnyire valamelyik pásztói boltban vásárolok. Nem csinálok nagy ügyet az étkezésemből. Porból készített tasakos levest főzök magamnak, egy kis sót hozzáteszek, és elégedetten eszem meg az ebédemet” – árulja el nevetve Gábor.
fotó: Nagy Zoltán, Csibi Szilvia
