A gyerekfilmek egykori rosszcsontja felnőtt férfiként is megőrizte vagány, csibészes mosolyát, temperamentumát. „Színes, változatos életem van. Valóra vált több álmom. Néhány évvel ezelőtt kiköltöztünk Csömörre, ami a mai napig óriási élmény számomra. A kőbányai lakótelepen nőttem fel, most saját kertes házban lakom. Úgy érzem, mintha állandóan nyaralnék. Szalonnát sütögetünk a telken, a gyerekeimnek pedig még egy fából készített játszóteret is építettem, mert azt szeretném, hogy boldogok legyenek. Kincső nyolcadik osztályos, Bence alsó tagozatos. A lányom a szereplősebb, a fiam zárkózottabb típus” – meséli Kovács Robi.
Játékot vett az első gázsijából
Annak idején alacsony, szeplős arcú, vörös hajú kissrácként szerettük meg őt. A 80-as évek ifjúsági játékfilmjei után a 90-es években a Kölyökidő műsorvezetője lett. „Sokan azt hitték, hogy kivételezett életem van, kicsit csodabogárnak is tartottak, pedig ugyanúgy nőttem fel, mint a többi velem egykorú iskolás. Nem voltam magántanuló, tömegközlekedéssel jártam, és sokat rosszalkodtam. Például az egyik legdurvább butaságunk az volt, hogy a barátaimmal szereztünk egy speciális kulcsot a liftajtóhoz, így akkor nyithattuk ki, amikor nem volt ott a lift. Szegény szüleink tudta nélkül utazgattunk a mozgó felvonó tetején. Ha a gyerekeim most fele ilyen veszélyes dolgot csinálnának, biztos, hogy kihullana a hajam” – meséli nevetve.
Jóllehet Robi a filmszerepeinek köszönhetően már hétévesen kenyérkereső volt, sosem szállt el magától, és nem is voltak különösebb igényei. „Az első filmes szerepemért 150 forintot kaptam. A gázsimból megvettem azt a műanyag játékpuskát, amivel heteken át szemeztem egy trafik kirakatában. A puskán kívül még néhány üveggolyóra is futotta, így igazán elégedett voltam a fizetésemmel. Szerencsére akkoriban nem volt divat a tévében szereplők sztárolása, és a mostani celebkultusz sem. Nem vágytam rá, hogy felismerjenek. Többnyire az arcomba húzott baseballsapkát viseltem, mert nem a népszerűség élvezete miatt szerettem szerepelni. Ha viszont mostanában kedvesen megszólítanak az utcán, az boldoggá tesz, és szívesen idézem fel a múltat. Pozitív energiával tölt el, hogy milyen sok nézőnek szereztem örömet a gyerekfilmekkel, és a Takács Vera rendezte Kölyökidővel is maradandó élményt sikerült adnunk az embereknek.”
Tinédzsereket tanít Vácott
A gyereksztárság után sem vált céltalanná az élete. Mindig is vonzotta a színház. „Már pályakezdőként volt szerencsém népszerű, elismert színészkollégákkal együtt játszani, akiktől sokat tanulhattam. Majd 2006-ban megalapítottam a saját vándortársulatomat, Görbe Tükör néven. Kreatív művésznek tartom magam. Szeretem megvalósítani az elképzeléseimet. Örülök, hogy nincs főnököm, a magánszínházamban a magam ura vagyok. Minden apró részletet én találok ki, igaz, a felelősség is az enyém, hiszen a saját pénzemből állítom színpadra a mesejátékokat, irodalmi előadásokat. A produkcióinkkal járom az országot, jó közel kerülni a nézőinkhez. Talán innen jött az ötlet, hogy a különböző rendezvények műsorvezetői munkája mellett ceremóniamester is lettem. Boldogan csinálom ezt a feladatot is, amit nem munkának fogok fel, mivel imádok vidám hangulatú lakodalmakban részt venni” – árulja el.
Robi azt mondja, manapság jó, ha van egy színésznek B terve. „Rájöttem, hogy muszáj több lábon állni. Kezdetben a Gór Nagy Mária Színitanodában tanítottam, évek óta pedig a váci Parlando Színházban közreműködő fiatalokat képzem és rendezem. Számos darabot mutattunk már be, A padlástól A dzsungel könyvéig. Jó látni, ahogy a lelkes tinédzserek kinyílnak a színpadon. Én is nagyon szeretek játszani. Szerencsés voltam, mert nekem jó hosszúra nyúlt a gyerekszínészi pályám. Az alkatomnál és a kölyökképemnél fogva 33 évesen még kamasz fiút játszottam a Karinthy Színházban.”
Kincső örökli meg a színházát
A 14 éves lányával azonban már nem ennyire megengedő, nem foglalkoztatja a vándortársulatában. „Kincső évek óta rágja a fülemet, hogy szeretne szerepelni, de nekünk sok előadásunk tanítási időben, délelőtt van, és nem akarom kivenni az iskolából. Hajnali kelés, hosszú utazás, fárasztó ez egy gyerek számára. Egyszer-kétszer azért elviszem filmes szereplőválogatásra, de ahhoz, hogy valakiből sikeres gyerekszínész legyen, szerencse is kell, nem elég a tehetség. Segítem és drukkolok neki. Akárhogy is boldogul majd a nagybetűs életben, megígértem, hogy pár év múlva hozzá passzoló szerepet kaphat a saját előadásainkban. Rám hasonlít, alacsony, nagyhangú, szervező típus – hatékonyan be tud majd szállni a családi bizniszbe.”
Rajongott Hernádi Juditért
„Gyerekként az egyik kedvenc dalom Hernádi Judittól a Sohase mondd! című sláger volt. A nagymamámmal mindig ezt dúdoltuk. Évekkel később az élet úgy hozta, hogy az Öcsi, a sztár című ifjúsági filmben együtt játszhattam a művésznővel. Hihetetlen élmény volt személyesen találkozni vele. Jóval később egy rádióinterjúban is szerepeltünk közösen, ahol megemlítettem, hogy nagy hatással volt rám a dala. Az élő adásban el is énekeltem a szerzeményt, ami Juditnak nagyon tetszett” – meséli Robi.
Fotó: Ambrus Marcsi, Nagy Zoltán, privát
