Az elmúlt években sokat betegeskedett, már nem volt a régi önmaga. A fia, Benedek Tibor fájdalmasan korai elvesztése után már nem találta a helyét a világban. Összetört szívvel pedig nem tudott élni, és talán már nem is akart. Miután a nagyobbik gyermeke meghalt, alig látták mosolyogni. Pedig Benedek Miklós akár hozzá is szokhatott a korai veszteséghez, hiszen édesapját is fiatalon temette el. Zaklatott gyermekéveiről így beszélt néhány évvel ezelőtt a Meglepetésnek:
„Rossz gyerek voltam, iskolakerülő. Anyám sokszor megfenyített; nagyon szigorú, hideg és keserű ember volt. Furcsának mondanám a kapcsolatunkat, de nem török pálcát felette, mert sok drámai dolgot átélt. Lelkileg távol álltunk egymástól, a szüleim válásakor a bíróság mégis neki ítélt. Mindkettőjüknek lett új házastársa, zűrzavaros helyzet alakult ki, még intézetbe is beadtak. 16 éves voltam, amikor az általam bálványozott apám öngyilkos lett. Az óriási fájdalom mellett nagyfokú dühöt éreztem: hogy jön ő ahhoz, hogy itt hagyjon engem? A mai napig álmodom azzal, hogy él, és beszélgetek vele.”
Édesapja színészi pályáját folytatta
Benedek Miklós édesapja is színpadi ember volt: színészként és konferansziéként szerepelt. „Apám nagy műveltségű, több nyelven beszélő művész volt. Élete utolsó éveiben a Vidám Színpadon játszott, néha én is vele tartottam. Elköteleződésem a színház iránt gyerekkoromban kezdődött. Már érettségi előtt felvettek a Színművészeti Főiskolára, ahol nagyon jól éreztem magam, ott helyrejött minden, végre azt csinálhattam, amit szerettem. Bő öt évtizede vagyok a pályán, komolyan veszem a hivatásomat. A mai napig érzem, amikor színpadra lépek, hogy ez nem egy akármilyen dolog!” – nyilatkozta nekünk a Nemzet Színésze.
A felesége, Éva vigasztalta
Benedek Miklós gyerekeiből, Tiborból és Albertből nem lettek színészek. Bár az 1980-ban született fiatalabb fia kacérkodott a művészi pályával.
„A két fiam teljesen más személyiség. Albert már fiatalon beleszeretett a színházba, volt súgó, kellékes, rendezőasszisztens és író. A Jóban Rosszban című tévésorozat készítésében is részt vett” – mesélte büszkén az édesapa, de amikor a másik gyermekére, a hasnyálmirigyrákban elhunyt fiára, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóra, Benedek Tiborra terelődött a téma, szó szerint lefagyott. A megtört színművész csak nézett maga elé dermedten. A hosszú csönd mindent elárult Benedek Miklós lelki világáról. Úgy tűnt, mintha nem akarná elfogadni, hogy az imádott gyermeke nincs többé. Jelen időben beszélt róla még egy évvel az elvesztése után, 2021 nyarán is.
„Tibor sikereiben az édesanyjának jelentős szerepe van. A feleségem, Éva éveken át, mindennap kora reggel vitte Tibort az uszodába, érte ment, majd iskolába kísérte. Tibor szabályosan beleszeretett a vízilabdába. Minden, ami a fiaim tehetségének kibontásához kellett, a feleségem érdeme, a fiúk rengeteget köszönhetnek neki, és én is. A nejem hihetetlenül pozitív, soha nem keseredik el. Én pesszimista ember vagyok, ő az örök optimista. Nagyon sokszor meg tud vigasztalni, de fel is tud bosszantani ezzel a hozzáállásával, amikor én már eléggé beleélem magam abba, hogy igenis nagyon drámai a helyzet. De ezek nem komoly veszekedések, inkább csak játékos csörték” – árulta el a Meglepetésnek.
Nehezen boldogult az undok világban
A Kossuth-díjas legenda szerepeinek jelentős részében arisztokratikus úriembert alakított, de a valóságban az angol, úgynevezett gentleman életstílus távol állt tőle.
„Nincsenek drága öltönyeim, sőt nem is szeretek öltönyben járni. Nem a külsőségeket, hanem a mentalitást tartom fontosnak. Konzervatív emberként nehezen boldogulok a 21. században. Utolsók közt, de behódoltam a modern eszközöknek. Van okostelefonom, csatlakoztam a Facebookhoz, sőt már készítettem szelfit is. Ezt az undok világot pedig próbálom humorral nézni, és nem bosszankodni.”
Egy igaz barátjáról tudtam, Szacsvay Lászlóról. A kollégák csak úgy emlegették őket: Szacsi és Micu. Nagyon jól tudtak egymással beszélgetni, de ugyanilyen jól tudtak együtt hallgatni is.
„Egyikünk sem szószátyár típus, egy-egy pillantásból is értjük egymást. Sokszor csak ülünk, és egy szót sem szólunk” – árulta el a színművész. Számomra mindig úgy tűnt, hogy Benedek Miklós a mai korban kifejezetten rosszul érzi magát, és magányos farkasként éli a mindennapokat, de az is bebizonyosodott, hogy helyén van a szíve.
„Az igazi büszkeségeim nem a díjaim, hanem a két fiam és az unokáim” – mondta a legutóbbi találkozásunkkor, és én biztos voltam benne, hogy a szavait komolyan gondolja.
Fotó: Schumy Csaba, Nagy Zoltán, Dfp, Mti, Fortepan/Szalay Zoltán
