Csézy a visszatekintést a jelennel, illetve a tavalyi év végével kezdi. Karikó Katalinnal és a Nobel-díj átadásával. Hogy miért ezzel? A díjátadón ugyanis a Covid-vakcina feltalálója az általa tervezett gyönyörű, fekete, csipkével díszített estélyi ruhában jelent meg.
Fejből tudja Katalin ruhaméreteit
Az énekesnő így mesél élete egyik meghatározó élményéről. „Két évvel ezelőtt Katalin nővére, Zsuzsa jött be hozzám a belvárosi ruhaszalonomba. A testvére küldte azzal, hogy szeretne ruhákat rendelni és venni tőlem. Úgymond előfutár volt. Aztán Katalinnal együtt is jöttek, máskor pedig Katalin egyedül érkezett…”
A történet azonban itt korántsem ért véget, sőt a következőképpen gyorsultak fel az események: „Katalin nem egy, hanem húsz ruhát vett tőlem, szüksége is volt rá, ugyanis az elmúlt két évben egymás után kapta a díjakat, egymás után kellett különböző rangos eseményeken megjelennie. Elnöki és császári palotákban, minisztereknél, államfőknél, konferenciákon, ahol előadásokat tartott. Szinte mindig az általam tervezett ruhákban jelent meg. Az egyik ruhájára például olyan hímzéseket varrtunk, mint amilyeneket anno az édesanyja is hímzett. Így Katalinnal az elmúlt két évben sokszor találkoztunk, és miután egy-egy ruhapróba elég hosszúra nyúlt, volt alkalmunk beszélgetni, alaposan megismerni egymást. Amikor pedig nem tudott jönni, mert nem volt éppen Magyarországon, akkor sem maradhattak el a próbák. Szakemberekkel megépítettük a teste valósághű, milliméter pontosságú mását, és arra próbáltuk fel a készülő ruhákat. Mindegyik tökéletesen passzolt rá, mindegyikkel elégedett volt” – árulja el Csézi Erzsébet.
A nagymamája fentről egyengeti az útját
Talán sokan furcsállják, hogy a mezőkövesdi matyó lány, aki gyerekkorától az énekesi pályára készült, aki olyan sikeres, hogy csak a YouTube-on 6-7 millióan hallgatják a dalait, honnan tud ruhát tervezni, hímezni, varrni, és egyáltalán miért csinálja ezt, miért üzemeltet még egy ruhaszalont is?
„A nagymamámnak, Maminak köszönhetek mindent. Oly korban született és élt, amikor nem tanulhatott annyit, amennyit szeretett volna, de rengeteget olvasott, minden érdekelte, egyszerű parasztasszonyból lett népművész, majd cégtulajdonos. Ezenkívül négyezer tulipán virágzott mindig a kertjében, ezeket eladta, mellette maradéktalanul ellátta a háztartást, soha nem mondta az édesanyámnak, ne hozzátok ide a gyereket, mert nem érek rá, nem tudok rá vigyázni. Nagyon sokat voltam nála, vele. Mamitól tanultam meg mindent: kötni, horgolni, hímezni, zsírozni a bőrtáskákat, majd azokat összeállítani, főzni, kertet művelni… Neki köszönhetem, hogy nem riadok vissza a kétkezi munkától. Tőle tanultam meg, mit jelent boldog házasságban élni, neki ugyanis ez ötven éven át sikerült. Tíz évvel ezelőtt, a televízióban, a Nagy Duett műsorban kellett volna éppen fellépnem, de Mami akkor már kórházban volt, és tudtam, nincs sok ideje hátra. Tanácstalan voltam, mit csináljak, elvállaljam-e a szereplést, vagy éjt nappallá téve mellette legyek. A férjem segített a döntésben, ő azt mondta, műsor lesz még száz, de nagymamád csak egy van, mellette kell lenned. Hálás vagyok a sornak, hogy megfogadtam a tanácsát, hogy amikor Mami örökre lehunyta a szemét, vele lehettem. Ennek már tíz éve, de tudom, azóta is fentről figyel, és egyengeti az utamat.”
A férjét élete nagy ajándékának tartja
Csézy azért is hálás a sorsnak, hogy miután 13 éve él boldog házasságban, imádott nagymamája még ismerhette a férjét. „Mami nagyon szerette Lacit, és ez kölcsönös volt. Boldog volt, hogy mi így egymásra találtunk, hogy látta, szerelemben, szeretetben élünk. Nekem Laci valóban az életem nagy ajándéka, a másik felem. Hálás vagyok, hogy vele élhetek, mégpedig úgy, hogy nem kell kompromisszumot kötnöm. Ő engem mindenben támogat, velem örül a sikereimnek, velem szomorkodik, ha bánatosnak lát. És sajnos lát bánatosnak, hisz évek óta szeretnénk babát, évek óta benne vagyunk egy lombikprogramban. Ez nagy küzdelem, sok fájdalommal jár, de nem adom, nem adjuk fel. A szívem mélyén érzem, előbb utóbb sikerrel járunk. Azt gondolom, az emberi létnek az egyetlen értelme a gyerek. Nem is tudom elképzelni az életem nélküle. Optimista vagyok, a hitemet soha nem veszítettem el. Azt is tudom, a felhők mögül előbb utóbb mindig kisüt a nap. Én pedig várom a napsütést.”
Szöveg: Kun Zsuzsa
Fotó: Nagy Zoltán, Toroczkay Csaba, Olajos Piroska, Mti, privát
